A legtöbben Móka Mikiként ismerik

Földes - A legtöbben Móka Mikiként ismerik Levente Pétert, aki Döbrentey Ildikóval, Gryllus Vilmossal és a Kaláka együttessel 1968-tól tudatos gyermekszínházi programot alakított ki. Magát önképző társaslény, vándorszínész, vándortanító, közéleti társalgó címekkel illeti; hetvenöt éves, gazdag élettapasztalattal rendelkezik, magatartáskultúra kutatással, az emberi viselkedés kérdéseivel is foglalkozik. Nemrég Földesen járt. Interjú!

A magát önképző társaslény, vándorszínész, vándortanító, közéleti társalgó címekkel illetett Levente Péterrel Karácsony Sándor szülőfalujában Földesen találkoztam, a szárszói találkozó 75. évfordulójára emlékező konferencián. Debrecenből érkezett, ahol előző nap a színház világnapján népes gyermekseregnek, óvoda- és gyógypedagógusoknak, könyvtárosoknak mutatott be emlékezetes műsort. Magával ragadó egyénisége és követendő életfilozófiája, az élő Karácsony Sándor és a XXI. század gyermekei című elő­adása is nagy hatást gyakorolt a konferencia hallgatóságára. A hetvenöt éves, gazdag élettapasztalatú, közéleti társalgó óraadó tanárként magatartáskultúra kutatással, az emberi viselkedés kérdéseivel is foglalkozik.

Valahol olvastam: Levente Péter a szerencse fia. Valóban?

1943-ban, Nagyváradon fogantam, miközben a világháború pokla bűzlött Európa szerte, én Édesanyám méhében Vaszy Viktor vezényletével hangversenyeket hallgattam, katarzis élményeim voltak a váradi színház társulata jóvoltából. Később állami és királyi ügyész Édesapám büfiztetett a Körös gyaloghídján, hajráfradi, hajráfradi mantrázta, én meg elégedetten szellentgettem. Azóta is oda szurkolok, a hátrányokat is vállalva.

Nagyvárad, Szekszárd, Budapest, Debrecen. Családjának és gyermek, ifjú és felnőtt korának állomásai. Hogyan emlékezik azokra az időkre?

Kihagyta a Szombathely- Salzburg- Schmidthám állomásokat! 1945 januárjában menekülés közben Szombathelyen megszületett Judit húgom egy óvóhelyen. Salzburgtól északkeletre Schmidtham tanyavilágban töltöttünk egy jó évet. Apám gazdasági szolga/knechtként első kaszás lett az osztrák parasztok elismerése és irodalmi német tudása folytán. Azután Bécs helyett Szekszárdot választotta Édesapám. 1946. december 6-án érkeztünk Megyei Bíróság és Börtön épületéhez, azóta is ragaszkodom hazámhoz.

Nem vették fel a színművészeti főiskolára, bábszínész, pantomimművész bizonyítványt kapott. Így utólag, hogyan látja: nem járt így jobban?

Édesapámat 56-os ellenforradalmárként hurcolták 1957-61. között börtönről Márianosztráig. Akkor érettségiztem, így olyan szerencsém volt, hogy a Bábszínház Stúdiója felvételijén a világszínvonalú Szilágyi Dezső igazgató fogadott. Aztán szerintem az egyetlen elfogulatlan színészpedagógus Vámos László az első meghallgatás után eltekintett a másik kettőtől. Ma is imádkozom a lelki üdvükért.

Hogyan lett a televízió Zsebtévé műsorának Móka Mikije, a Ki kopog?- címmel sugárzott rádióműsor óvó bácsija, az Égből pottyant mesék mesemondója? Nem zavarja, hogy ma is e szerepe alapján ismerik a legtöbben?

Tizennyolc éves korom óta, azaz 57 éve havi 3 ezer 500 kilométert utazom magyarok lakta települések meghívottjaként, a mindennapi kenyér megszolgálása és a talentumaimmal sáfárkodás kötelessége miatt. Mindezt titkos telefonszámmal, saját menedzselésben. Így, ha éppen Kecskeméten vasárnap reggel belépek az ügyeletes gyógyszertárba, ahol három ablaknál tizenöten állnak sorba, és én köszönök: Jó napot kívánok! Tizenhárman így válaszolnak: Levente Péter? Hogy’ kerül ide? Félig meggyógyult mindenki, és én is.

Élete egy válságos fokán Dr. Kontra György atyai segítségével Karácsony Sándor munkássága felé fordult. A tudós professzor munkássága segítette eddigi életét? Követi e tanait?

Nem követem, hanem ihletetten folytatom! Éretlen felnőttségemre ő döbbentett rá negyven éves koromban, második fiúnk elvesztésekor. Három évig nem voltam képes felállni a kereszttel. Deme Tamás, Döbrentey Ildikó volt évfolyamtársa a főiskolán ajánlotta akkor nekünk Kontra György professzor karácsony sándori szemináriumát. Kivételes szerencsének vagy isteni kegyelemnek tartom, hogy megajándékoztattam egy olyan mesterrel, amilyen Karácsony Sándor. Hiteles, karizmatikus alkat, aki képes volt arra, hogy megszólítson. Azóta, azaz 35 éve igyekszem érett felnőtté válni, sajnos még nem sikerült, de többek szerint a törekvés már kisugárzik. Most januárban az aranylakodalmunkon a feleségem, szerelmem, gyerekeink anyja, alkotótársam Ildikó így szólt: – Az utolsó húsz év miatt megérte az első harminc.

Nyugdíjasként Héregen él. Családjával hogyan illeszkedtek be a kis település életébe?

Vállalkozó nyugdíjasként! Már csupán 10 órát dolgozunk értelmiségiként, 3 órát sofőrként, plusz a nyolcszáz négyszögölös kert-udvar csudája! Nem szedünk altatót, amikor lepihenünk. Művészként, tanítóként, közéleti emberként szolgálunk Döbrentey Ildikóval kis falunkban. Idén negyven éve van zártkertünk Bikaréten, huszonöt éve beköltöztünk a református és a katolikus templomok közé egy 1876-ban épült vályogházba. Felújítottuk hét év alatt, közben a falusi színjátszó kört is. Tevékenyen veszünk részt a gyülekezetek életében. Impozáns fasort ültettünk a zsákfalunk bevezető útja két oldalára a családok apraja-nagyjával. Itt is szerencsénk van, mert igen tevékeny, talentumos vállalkozók, művészi szintű iparosok, kőműves, asztalos, ács, festő-mázoló-villanyszerelő, sose voltak munkanélküliek, ahogy mi sem. Ma is a mindennapi kenyerünket ugyanattól kérjük, akitől őseink és köszönjük meg, hogy a vízszámlát is kifizethettük. Most éppen készülünk az október 23-i műsorra, amit személyes érintettségből is hitelesen, hálásan, a szomszéd falvak testvéreivel, fele barátaival együtt alkotunk, ünneplünk azokkal, akik igényt tartanak rá. És még sorolhatnám, miért vagyok a szerencse fia.

- Péter Imre -

Levente Péter