Hová tűntek a katonák? – a „levelek lehullásáig” sokan örökre elvesztek

Hajdúhadház - Valószínűleg soha nem fog kiderülni, pontosan hány magyar halt meg az első világháborúban.

Véget ért az a két évig tartó kutatómunka, melynek keretében a hajdúhadházi Illyés Imre Csaba nyugalmazott rendőr alezredes, az 5. Bocskai István Lövészdandár önkéntes tartalékos őrnagya az első világháborúba a környékről bevonult és meghalt vagy eltűnt katonák nyomait kutatta.

Mérnök-informatikusként az Elfeledett emlékezet háborús kegyeleti kutatócsoport tagjaként elért egyik legfontosabb kutatási eredménye, hogy a harcoknak sokkal több áldozata volt annál, mint amiről korábban tudtunk.

Hibás az emlékmű

Elmondta: az egész úgy kezdődött, hogy megvizsgálta a lakóhelyén, Hajdúhadház főterén található I. világháborús emlékművet.

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztériuma által 1914 augusztusától 1919 januárja között kiadott hivatalos veszteséglajstromokat és az anyakönyveket tanulmányozva rájött, hogy a település lakói közül valószínűleg 42-vel többen haltak meg akkoriban, mint azt korábban gondolták, vagyis ahány név (306) szerepel most a fekete gránitlapokon.

– A pontatlanság abból adódik, hogy az emlékmű 1924-es felállítása előtt egy Pali bácsi nevű úr a településen házról házra járva mindenkit igyekezett megkérdezni arról, hogy kinek milyen vesztesége volt a háborúban. Ez a jelek szerint korántsem eredményezett pontos összesítést.

Valószínűleg akkor még sokan abban bíztak, hogy előbb-utóbb hazatér a hozzátartozójuk valamelyik hadifogolytáborból, ezért nem nevezték halottnak”

– fogalmazott. Ilyés Imre Csaba a sikerrel a háta mögött, ezt követően lényegesen nagyobb fába vágta a fejszéjét.

Rengeteg bihari áldozat

Öt környékbeli monarchiabeli megye: Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár és Bereg vonatkozásában is átvizsgálta, áttekinthetővé, kutathatóvá tette a veszteséglajstromokat.

A munka nehézségeiről szólva megemlítette például, hogy a 709 alkalommal megjelent, 35-80 oldalas lajstromok a monarchiában használt nyelveken, de alapjában németül jelentek meg. Akad olyan település amelynek a neve például lengyelül, szlovákul, csehül, magyarul és helytelenül leírva is szerepel a forrásdokumentumokban.

A Cseh Nemzeti Könyvtár digitális adatbázisában megtalált lajstromokba nemcsak az elhunytak, hanem a sebesültek, a fogságba esettek, illetve az eltűntek is bekerültek.

Azok akiknek, a hozzátartozóját értesítették szerettük haláláról, viszont nem minden esetben szerepelnek ebben az összesítésben. Mivel a dokumentumok olyan speciális pdf-formátumban vannak, hogy nem lehetett bennük karakterekre keresni, így azokat erre alkalmassá kellett alakítani – magyarázta. A kutatás során Illyés Imre rájött, hogy mivel az akkori Magyarország területének egyik legnagyobb megyéje Bihar volt, így a háborúban részt vett és életüket vesztett katonák száma is itt érte el a legmagasabb számot.

(A bihari katonák többsége a legsúlyosabb harcokban vett részt.)

Nem szűnik a homály

Arról is beszámolt, hogy a feldolgozás végére összesen 70 ezer 055 főt talált a veszteséglajstromokban, a vonatkozó megyékben. Mivel a monarchia vezetői 1914-ben még abban bíztak, hogy mire a levelek lehullanak, hazatérnek a katonák, a veszteséglajstromokat így igazán csak 1914 augusztusától kezdték el vezetni. De addigra a monarchia már elvesztett három hadsereget.

A tisztánlátást olyan tényezők is akadályozzák, mint hogy a „nagy háború” vége felé Oroszországban kitört szocialista forradalomhoz sokan csatlakoztak. De olyanok is akadtak, akik a fehérekhez csapódtak, vagy útban hazafelé meghaltak.

Ezek miatt valószínűleg soha nem fogunk egészen pontos számot kapni arról, hogy magyar részről hány katona veszett oda”

– ismertette a szakember.

A kutatás eredményét a tervek szerint a közeljövőben szabadon hozzáférhetővé teszik.

HBN–OCs