HAON - Kultúra

2018.01.05. 08:02

Csengő hajdú hangszerek

Hajdúböszörmény - A böszörményi készítők maguk alakították a mesterség fogásait.

Hajdúböszörmény - A böszörményi készítők maguk alakították a mesterség fogásait.

  • A különleges hangú és minőségű hajdúböszörményi csengő szinte fogalom volt a 19. században, sőt még a múlt század első felében is. Ezekért a templomi harangokat formázó használati tárgyakért az ország távolabbi részéből is eljöttek a hajdúvárosba. Ezek a bronz harangok kistestvérei.
  • A pásztorok között élt egy olyan hiedelem, hogy a helyi csengő szép hangját, s világos színét a beleolvasztott ezüst adja. Pásztorok és lovas gazdák egyaránt tudnak olyan esetekről, amikor a vásárló egy ezüst tallért adott a mesternek, aki azt beleolvasztotta a csengő anyagába, így készítve különlegesen szép hangút.
  • A „Böszörményi csengő, a csengők királya” címmel nyílt új, állandó tárlat régi vágya a gyűjtemény jelenlegi és egykori gondozóinak. Erről beszélgettünk Szekeres Gyulával, a Hajdúsági Múzeum igazgatójával.
  • Azt tartja a mondás, hogy „annyit ért hozzá, mint hajdú a harang­öntéshez”, de a Hajdúsági Múzeum új kiállítása éppenséggel megcáfolja ezt. Bár nem az ünnephez kapcsolódik – decemberi megnyitása idejében viszont teljesen –, az új állandó kiállítás az ünnepeken is felcsendült csengőknek, s készítőjüknek állít emléket.

    Vajon kinek jutott eszébe, amikor gyermekeit csengettyűvel hívta nemrég a fenyőfához, hogy egykor az állattartás, pásztorkodás és vásározás fontos kellékei voltak e kisebb és nagyobb réz tárgyak?

    A kistestvéreik

    A különleges hangú és minőségű hajdúböszörményi csengő szinte fogalom volt a 19. században, sőt, még a múlt század első felében is. Ezekért a templomi harangokat formázó használati tárgya­kért az ország távolabbi részéből is eljöttek a hajdúvárosba. Ezek a bronz harangok kistestvérei.

    A „Böszörményi csengő, a csengők királya” címmel nyílt új, állandó tárlat régi vágya a gyűjtemény jelenlegi és egykori gondozóinak. Erről beszélgettünk Szekeres Gyulával, a Hajdúsági Múzeum igazgatójával.

    – A hajdani Tisza Nagy csengőöntő dinasztia műhelyének eredeti darabjai több helyen, de megvoltak; H. Fekete Péter múzeumalapító már 1950-ben kezdeményezte a mester munkaeszközeinek hazatérését. A Déri Múzeum és a mi együttműködésünket végül siker koronázta – magyarázta a múzeumigazgató. A műhelyt nyugodtan idézőjelbe tehetjük, mert „egy úgynevezett »kanfaros« tornácos ház pitarában” készültek az említett csengők.

    – T. Nagy Imre nem iparszerűen űzte a rézműves mesterséget, földműves volt, tavasztól őszig földjét gondozta. Télen viszont rézcsengőt öntött. A mesterséget apjától látta, az ismét az apjától, nemzedékeken keresztül – írta Ecsedi István 1930-ban róla. E tárgyakat olyan jó minőségben készítette, hogy nemcsak a pásztortársadalom, de a gyűjtők elismerését is kivívta – tudtuk meg. A dinasztia keze munkáit megpróbálták, de nem tudták hamisítani; még az eredetit felhasználva sem voltak képesek csak megközelíteni sem a szépségüket és távlatokba hatoló hangjukat.

    Van-e tallér benne?

    Pedig a korabeli képeken is látható, milyen puritán eszközökkel dolgozott a mester. Formái, tégelyei, mintái, de legfőképpen a pitar nem is árulkodott arról, micsoda eredmények születnek benne. – A pásztorok között élt egy olyan hiedelem, hogy a helyi csengő szép hangját, s világos színét a beleolvasztott ezüst adja. Pásztorok és lovas gazdák egyaránt tudnak olyan esetekről, amikor a vásárló egy ezüst tallért adott a mesternek, aki azt beleolvasztotta a csengő anyagába, így készítve különlegesen szép hangút. Nos, a mi vizsgálataink azt bizonyítják, hogy valószínűleg az olvasztótégely mellé „estek” a tallérok, mert a csengőkben nem találtuk nyomát ezüstnek – árulta el Szekeres Gyula.

    Számos más érdekességgel is szolgál a bemutató. Megtudjuk, hogy mekkora és milyen súlyú, ezáltal hangú csengőt viseltek a lovak, tinók vagy csikók. A csengők tipologizálása évtizedek óta semmit sem változott, Tisza Nagy Imre kódolta a hangzásukat, ez tette a csengők királyává e „hangszereket”.

    HBN–BB


    Digitálisan is erős a tárlat

    A tárlat csengőit nemcsak egyenként megszólaltathatjuk, hanem etűdöket is lejátszhatunk az interaktív pulton. A csengőöntő műhely korhű formában jelenik meg, a csengőöntés folyamatába pedig az érdeklődők is bekapcsolódhatnak.

    [/caption]

    A korabeli vásárok hangulatát echós szekér idézi fel, melyre felülve átélhetjük a szekerezés élményét is. Ahhoz, hogy még élethűbb legyen az utazás, az alföldi táj is megjelenik egy vetített film segítségével, amely a terembe lépve azonnal megkezdődik. Az állandó kiállítás számos korszerűsítést vont maga után: hatodik termét és az azt követő közlekedő folyosót renoválták, a látványelemek mellett még ruhatárat is kialakítottak. Külön figyelmet szenteltek a digitális újításoknak is, fejlesztették az infrastruktúra-hálózatot, internet- és wifi-elérhetőséget is lehetővé tettek.

    Elég az ott látható QR-kódot megnyitni, és máris feltárul a múlt üzenete, s a múzeum megismerésének lehetősége.


    [related-post post_id="3709990"]

    Ezek is érdekelhetik

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!