Minden(ki) időben jön

Kaptam egy telefonhívást még 2017-ben, Feczkó Tamás, a volt matektanárom beszélt a vonal túlsó végén, aki akkor a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő NB II.-es labdarúgócsapatának volt a vezetőedzője.

Állást ajánlott: sajtófőnök lettem a klubnál. Amikor kimentem a gárda első edzésére, valaki kezet fogott velem, s azt mondta, üdv a családban. Meglepődtem, nem gyakran köszöntik így az embert egy új helyen. Akkor tényleg még csak valaki volt a számomra, egy a sok új arc közül. Szaladt is tovább a csapatkapitány, jelezte, pontosan kell érkeznie a masszőrhöz, majd adott időben kell uzsonnáznia, csak utána tud velem foglalkozni. Vártam, egyre csak vártam – abban az évben voltam 27 éves, túl voltam egy-két komolyabb párkapcsolaton, de azt bizton állítom –, ennyire türelmes talán még a hölgyek kedvéért sem voltam soha. Végül megérkezett, újra kezet nyújtott, ahogy múlt héten is, ő volt az, Sigér Dávid. Mára pontosan tudom, hogy neki minden perce úgy történik, ahogyan történnie kell, s arra is rájöttem, hogy ez a profizmus. Lassan itt a karácsony, és én is azok közé tartozom, akik Sigér-mezt kértek ajándékba a családtól, ő valahonnan megtudta, s annyit írt sms-ben: várjad a fa alatt! Már egyszer megérte rá várni.

Palánki István