Két évszázad üzenete a toronygombban

Földes - Kovács András lelkipásztor a bizottság jelenlétében felfeszítette az egyszerű fadoboz fedőlapját.

A közelmúltban megnyílt helyi értékeket bemutató állandó tablókiállításon 26 érdekes, a település múltjába bepillantást adó értékkel találkozhat a látogató. Köztük van a református templom hajógombjában elhelyezett több mint száz éves dokumentum is. A templom helyén az 1700-as években még csak harangláb állt, majd a haranglábat épülettel kötötték össze 1769-ben. A hívek számának gyarapodásával a templomot többször bővítették. 1868-ban három harangot öntettek, 1870-ben új toronyórát építettek a kőtoronyba, 1894-ben Angster József pécsi orgonakészítő orgonáját helyezték el. A Nagy Háború miatt elrekvirált két harang helyett a gyülekezet 1923-ban öntetett újakat. Karácsony Imre lelkipásztor szolgálata idején a főépületet és a toronygombot újították fel. A II. világháború után a belövéseket kellett eltüntetni. Márton Károly, Széll Sámuel és Kovács András lelkipásztorok 1945-tól napjainkig – a presbitérium és a gyülekezet áldozatkészségéből – felújíttatták és megszépíttették a templomot, amely a község legrégebbi közösségi épülete.

Megújult a toronysüveg

A templom felújítási munkái során 2006 nyár elején fejeződött be a toronysüveg felújítása, a megdőlt toronysugár cseréje a település ősi református templomán. A református egyházközség jelentős anyagi áldozatvállalásával sikerült elhárítani a toronygombot tartó toronysüveg és a tetején lévő csúcsdísz leomlását, melyet az elmúlt száz esztendő időjárása, a villámcsapások és a gyakori erős szélviharok okoztak. Az alpinisták által végzett felújítások során leemelt toronygombot a református egyházközség presbitériumi bizottsága felnyittatta, és a parókia udvarán megtekintette az abban talált fadoboz tartalmát. Toronyépítő és -javító mesterektől származó egykori legendák nyomán értékes hagyatékra számítottak. A legendák valóban legendákká váltak, amikor 2006. június elsején a tizenegy órai óraütéskor Kovács András lelkipásztor a bizottság jelenlétében felfeszítette az egyszerű fadoboz fedőlapját. Egy üveghengerben egy összegöngyölt, nyolc oldalas kézírásos feljegyzést, és egy üres, egykor érmetárolóként használt fémhengert találtak.

Üzenetek 1885-ből

Az 1910. május 29-én kelt emlékiratban ugyanis Karácsony Imre, Földes akkori lelkipásztora korképet és becses helytörténeti értékű adatokat közöl az utókorral. Bevezetőjében leírja azt, hogy az 1885 évben végzett felújítás során a toronygombban elhelyezett anyagok és kéziratok az 1910. évi feltárásig a szakszerűtlen csomagolás miatt eláztak és részben megsemmisültek. A megtalált kézirat töredékekben olvashatók a Földesen 1852-től szolgáló Bakoss Gábor lelkipásztor által leírt 1885-ös adatai a községnek. Az akkor 4384 református és 300 zsidó, római katolikus és óhitű lelket számláló faluban 647 tanköteles gyermekről ad hírt. Az elázott eredeti iratokról átmásolt adatokból képet kaphat az olvasó az egykori kuriális nemesi falu állapotáról, megismerheti az 1885-ös és az 1910-es évek állapotát, az egyház és a község tisztségviselőinek adatait, a község és az egyházközség vagyoni helyzetét. A presbitériumi bizottság az elődök példáját követve az eredeti iratot, néhány mai kordokumentummal – a XX. és a XXI. század magyar papír pénzei, forgalmi fémpénzek, képeslapok Földesről, Hírlevelek, az egyház jelenlegi presbitériumának névsora – kibővítve visszahelyezte a fadobozba, majd üzenetként a jövő generációjának, a templom majdani javítóinak, a templom három harangjának zúgása közepette, a toronygömbbe helyeztette vissza.

- Péter Imre -