Ismeretlenekből családtagokká lettek

Görbeháza - A Deli család száz fős ismerkedési délutánját minden évben szeretnék megrendezni a jövőben.

Százan gyűltek össze a nyár végén a volt tanyasi iskola területén üzemelő szabadidőközpontban Görbeháza határában, csupa olyan ember, akik többsége még sosem látta egymást. Mégsem voltak egymásnak idegenek, ugyanis mind az ősi, vitézségük okán híres Deli család egyik ágának sarjai voltak, ám azt, hogy egy nagyszerű hangulatú eszem-iszomon részt vehettek, egy amatőr családfa-kutatónak, Petri Valériának köszönhetik.

Több száz évvel ezelőtt

Valéria egyelőre az 1600-as évekig tudott „leásni” a család történetében, addig sikerült anyakönyvekkel alátámasztott bizonyítékokat szereznie az ősök kilétéről.

Onnan jött a találkozó ötlete, hogy tavaly augusztusban sajnálatos módon meghalt a nagymamám, s a temetésére olyan családtagok is eljöttek, akiket nem ismertünk"

– magyarázta az Angliában élő ötletgazda. – Akkor azt éreztem, hogy hogy ez tragikus: egy ekkora családban vannak olyanok, nem is túl távoli rokonok, akik nem ismerik egymást. Éreztem, ezen változtatni kell, ez így nem maradhat! Hiszen mi még tudunk kérdezni, mert vannak tőlünk idősebb családtagok, akik ismerik a felmenőink kilétét, de ha mi nem kérdezzük meg ezt, a gyerekeink már semmit nem fognak tudni a múltunkról. Tudtam, tovább kell adnunk ezt az utódoknak – mondta Valéria, aki tavaly novemberben kezdte el a kutatási munkát, és még messze nem jár a végén. Mint mesélte, a családfakutatás során az ember akkor látja, hogy mekkora fába vágta a fejszéjét, amikor már benne van.

A több mint tíz településről, a megyénken túl Borsodból, Dunántúlról és Angliából is összesereglett tömeg az ebédet megelőzően tátott szájjal hallgatta a családról szóló részletes „történelem órát” Valériától.

Megható volt

– A közösségi média nagy segítségemre volt, hogy megtaláljam ezeket az embereket – árulta el a szervező. – No és persze vannak olyan családtagok, akik ismernek olyanokat, akiket én nem, tehát szállt a történet szájról szájra is. Hálistennek itt vagyunk százan, pedig amikor elkezdtem a kutakodást, azt gondoltam, ha leszünk 20-30-an, az már csodálatos. Azért is van rajtunk névtábla, mert az eljöttek hetven százaléka nem ismeri a másikat. Érdekes, itt közvetlen unokatestvérek is vannak, akik sosem látták egymást, a gyerekek meg pláne nem. De szerencsére ez mostantól kezdve másképp lesz. Szeretném, ha hagyományt teremtenénk ezzel, nyilván ez a többieken is múlik, hogy van-e kedvük. Idővel bővíteni akarom a kört, mert akik most eljöttek, azok csupán egy ágnak a leszármazottai. És a családnak számtalan ága van, szeretnénk majd őket is bevonni ebbe. Valahol van ennek egy szomorú üzenete is, mégpedig az, hogy nem ismerjük a sajátjainkat. Vannak barátaink, ismerőseink, de mégis a család az, amelynek tagjai egy vérből valók velünk. Amikor szerveztem, egy szóra ugrott mindenki segíteni, hozzájárulni, hogy ma itt, és így itt legyünk. Ez megható dolog – mondta el Petri Valéria, hozzátéve, hogy amikor elkezdték szervezni a bulit, mindenki nagyon pozitívan állt hozzá, senki nem mondott nemet.

Aki tehát regisztrált, az ott is volt az ismeretlen ismerősök délutánján, ahol egy pár finom falat, és néhány korty pálinka mellett egymásra talált egy családfa ágának megannyi levele.

- Tamás Nándor -

[related-post post_id="3927615"]

[related-post post_id="3953129"]