360 fokos videó: egy tanya, ahol múzeum is van

Görbeháza-Bagota - „... fű van az utcán és az udvaron, ami annak jele, hogy szegénység van, nincs jószág, ami leegye”

Folytatjuk az elnéptelenedő falvakat bemutató sorozatunkat, melynek következő állomása a Debrecentől csaknem 60 kilométerre, a napraforgótáblák közt elterülő Görbeháza–Bagota. A település állandó 30 lakója egy üres és kihalóban lévő tanyára utal(hatna), viszont sok meglepetéssel szolgált a „birtok”.

Érkezésünk után arról érdeklődtünk a hétköznap nyitva tartó kisboltnál és a sörözőben, hogy kitől tudhatunk meg a legtöbbet a hétutcás Bagota múltjáról és jelenéről; egyöntetűen mindenki Kovács Józsefné Marika nénit említette.

Noha nem jelentkeztünk be, a Tulipán utcában lakó Marika néni szívélyesen fogadott bennünket. Leültünk az asztalhoz, és örültünk, hogy a kinti csaknem 35 fokos meleghez képest a vályogház kellemes hűst adott. Még le sem raktam az asztal színes terítőjére a diktafont, Marika néni összekulcsolt kézzel sietősen bele is kezdett a település történetébe. A 77 éves néninek fantasztikus memóriája és nagyszerű előadókészsége van; nem túlzok, ha azt mondom, segítségével időutaztunk Bagota történelmében.

– A kezdet kezdetén, 1946-ban osztották ki itt a portákat,116 házhely volt kiosztva. Az első lak, ami felépült, Hüse Gáboréké volt, akkoriban aranyoskáim csaknem száz család lakott itt. Várjon, közben meg is nézem pontosan, mikor is csatlakoztunk Görbeházához, a személyi igazolványomban benne van – pattant fel a székéből a néni, majd a szobájából kiabálva folytatta a történetet:

– Harminc évvel ezelőtt kellett volna idejönniük aranyoskáim, akkor megnézhették volna, milyen szép is volt a tanya: tartottunk sertést, baromfit és teheneket. Veteményeskertünk volt, akkor nem mentünk a piacra zöldségért, mint most. Viszont mára az öregek kihaltak, a fiatalok elmentek, munkalehetőség nincs, hogy megszűnt a termelőszövetkezet. Itt van ni – jött ki a szobájából Marika néni az iratát lobogtatva –, 1974-ben csatoltak bennünket Görbeházához.

A 26 éve özvegy Marika néni 56 éve él már a településen. Itt nevelte fel a férjével a két fiát. A házban a fehérre festett göcsörtös falakon gyermekkori fotók, csipkés terítők, színes tányérok lógnak; egy emléktárba csöppentünk.

– Nekem gyerekkoromban nem volt rossz sorsom. Napszámba és gazdaságba mentünk dolgozni. A szüleink a földet dolgozták, jószágot tartottak, megtermelték a kenyérre valót. Én mindig ott settenkedtem anyám lábánál, együtt gyúrtuk össze a háromkilós kenyérnek valót – emlékszik vissza a néni.

Közben lehajtotta a fejét, majd hozzátette: – Milyen jó lenne, ha ezeket az elhagyatott házakat felújítanák, és olyan lenne minden, mint régen. Olyan élénk. Nem halunk éhen most se, nekem fürdőszobám sincs, mégsem esz meg a piszok. Én is felnőttem, és a gyerekeimet fel tudtam nevelni; itt még most is meg lehet élni – meséli Marika néni, akinél víz nincs bevezetve, gázpalackkal süt-főz, viszont áram van. Elmondása szerint lehetett kérni anno, hogy vezessék be a vizet, de ő nem kérte; az okát nem firtattam.

Elvándorlás

A bagotai iskola 1956-tól 1974-ig töltötte be funkcióját. Még abban az évben megállót építettek, busszal tudtak közlekedni a lakosok. Mára már naponta háromszor van a településre helyközi járat, ami Polgár felől érkezik, és Hajdúnánásig is közlekedik.

A cikk folytatása elolvasható a Hírek360.hu-n.

- Nagy Dóra | Hírek360.hu –

Nézz körbe 360 fokban!

A videót 360 fokos kamerával vettük fel: az egérrel vagy a bal felső sarokban lévő kör alakú ikonra kattintva tudsz változtatni a nézőponton. Ne felejtsd el megnézni, hogy mi van a kamera “háta mögött”! Még több 360 fokos videóért fel iratkozz fel a Hírek 360 YouTube-csatornájára és kövesd a Hírek 360 Facebook-oldalát!

[related-post post_id="3823767"]

[related-post post_id="3890582"]

[related-post post_id="3741504"]