A nemzedékek egymás erőforrásai

Debrecen - A 45 év feletti, aktív korú szakemberek külön kategóriát jelentenek a munkaerőpiacon.

Amikor a Re­start-Up program kitalálói 2016-ban különböző cégek munkaügyiseivel és magukkal az érintettekkel kitöltettek egy kérdőívet a 45 év fölötti munkavállalókról, azok változatos indokokat mondtak, miért tartanak a középkorú dolgozóktól. A legtöbb szerint az egészségi okok jelentik a problémát, de a digitális felkészületlenség is a gyakori sztereotípiák között van, vagy az, hogy ezek az emberek nem szívesen tanulnak már újat. Lehet, hogy e félelmeknek valóban van alapjuk, csakhogy nem generációhoz köthető problémát jelentenek – mondta Márton Mónika coach a Restart-Up közösség és a Legacy Kft. közös rendezvényén, csütörtökön.

– Én is ebbe a kategóriába tartozom, de nem gondolom, hogy fásult vagy problémás lennék, inkább tele vagyok energiával és annyi ötlettel, amennyit egy élet alatt is kevés megvalósítani – fogalmazott Márton Mónika, a Legacy Kft. tulajdonosa, a középkorú munkavállalók helyzetét elemző eseményen.

„Túltolták a témát”

De miért lehet ez a korosztály mégis hátrányos? Lehet, hogy kissé túldimenzionálták a problémát? Hiszen ők fittek, egészségesek és divatosak – vetették fel a kérdést. A mostani középkorúak már egészen más világban éltek és dolgoztak, mint a néhány évvel, évtizeddel korábbi időszak 45-64 évesei. Akik most ebben a korban járnak, azok a munkában eltöltött éveik nagy részében találkoztak az élethosszig tartó tanulással, s szinte egész aktív korukban használták a számítógépet, elvileg tehát nem volna ok arra, hogy emiatt gondolják őket rosszabb dolgozónak. De gyakran rájuk sütik, hogy már szakmailag merevebbek, egy cég kevésbé tudja őket a saját képére formálni. Akár 10 nappal több alapszabadságra jogosultak, s akinek 16 évesnél fiatalabb gyereke van, extra szabadnapokat is kap ezen felül, így a 45-54 éves korosztály még többet hiányzik a munkából. Ha kisebb gyereket nevel, akkor még gyermekgondozási táppénzre is elmehet… Nem beszélve arról, hogy ha egy ilyen korú munkavállaló fiatalabb főnököt kap, akkor nem tudni, megtalálják-e a közös hangot – sorjáznak a munkavállalói félelmek.

Nyakas Kitti a Restart-Up közösség (ők e korosztály tagjainak segítenek munkába állni többek között) tagja, sok éve tart karrierfejlesztő műhelyfoglalkozásokat. Úgy véli, mindenkinek van helye és mindenkire szükség van a munkaerőpiacon, egyénfüggő, hogy ezt ki hogyan találja meg. Szerinte az alapoknál kell kezdeni: írni egy ütőképes önéletrajzot, fejleszteni az önbizalmat, erősségeinket feltérképezni.

– Minket is érdekelt, miért van az, hogy jól kvalifikált, nyelveket beszélő, sok munkatapasztalattal rendelkező emberek hónapokig, évekig nem tudnak munkába állni; pedig 2030-ra minden 3. európai munkavállaló 55 és 64 év közötti lesz, ezért is fontos erre a témára fókuszálni. A rájuk vonatkozó sztereotípiákat le kell bontani a különböző szervezetekben, és be kell vezetni a jó gyakorlatokat a foglalkoztatásukkal kapcsolatosan, ezekben mi tudunk segíteni – emelte ki. Megtartás, motiváció és együttműködés-fejlesztés szükséges – tette hozzá.

Az eseményen Kielkopf Erzsébet, a FAG Magyarország Ipari Kft. személyügyi vezetője a Napló kérdésére elmondta, több, termeléssel foglalkozó vállalattal szemben ők szívesen keresik azokat a munkavállalókat, akik huszonéves társaikkal szemben rendelkeznek munkatapasztalattal, nem keresgetik már az útjukat, s jellemzőjük a lojalitás. Hozzátette, a tréningről azokat a jó megoldásokat „vitte magával”, amelyek még inkább összekovácsolhatják a munkahelyi közösséget.

Az eseményről sok jó ötlettel mehettek haza a cégek képviselői, de talán az volt a legfontosabb konklúzió, hogy hiába a termék, a termelés, a folyamat, sosem szabad csak utolsósorban beszélni magáról az emberről. Egyik cég sem engedheti meg magának, hogy a generációkat ne egymás erőforrásainak tekintse.

Barak Beáta

„Digitális bevándorlók”

A szóban forgó X generáció egy új típusú nemzedék, melynek kialakulásában a technológia száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció a harmadik a sorban. Tagjainak jellemzően az 1960 és 1979 között születetteket tartják, így életkoruk alapján körülbelül a kései Y generáció, valamint a Z generáció tagjainak szülei. A munkaerőpiacon pályakezdőként könnyebb volt a helyzetük, inkább felnőtt korukban szembesültek az elutasítással. Rájuk használják a „digitális bevándorló” jelzőt, ami arra utal, hogy míg a Z generáció tagjai („digitális bennszülöttek”) a 21. század digitális világában nőnek fel, az X tagjai életük folyamán találkoztak vele; lenyűgözte őket, elfogadták és elkezdték használni a digitális világ új vívmányait. A digitális bevándorló így alkalmazkodik a környezetéhez, de félig még a múltban él. Két lábbal áll viszont a földön, és nem szippantja be a digitális világ.