2018.12.05. 16:26

Nincs áldozat, csak önkéntes

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Soltész Ian szerint nagyon érdekes, hogy szinte mindig ugyanazokat az embereket csalja meg a párja.

A szakértő szerint, amikor valaki el szeretne válni a házastársától, vagy szakítani szeretne a párjával, természetesen mindig benne lehet a pakliban, hogy ennek önismereti, személyiségfejlődési okai is vannak. – Személyiségfejlesztőként gyakran látom, hogy sokszor valójában nem is a másikra haragszunk, hanem saját magunkra, mert hagytuk magunkat kihasználni, becsapni, vagy éppen sokáig benne maradtunk egy számunkra méltatlan és megalázó helyzetben. Ebben az esetben is elsőre úgy tűnhet, hogy a másikra haragszom, mondván, „hogy tehette ezt velem?”. Miközben ott van egy még izgalmasabb kérdés, és talán még kényelmetlenebb is: a „hogy tehettem ezt saját magammal?”. Hallgattam-e a belső megérzéseimre, amelyek sok esetben már a folyamat elején jelentkeztek és súgtak nekem? – vetette fel elöljáróban Soltész Ian önismereti és személyiségfejlesztő tréner.

Kire haragszunk?

A szakember szerint gyakran saját gyengeségeinket vetítjük a házastársunkra: – Ha ránézek a másikra, tudat alatt lehet, hogy a saját gyávaságomat látom az illetőben, vagy épp a megalkuvásaimat, és ezért vagyok olyan dühös, ha csak a közelemben van. Ezt mindig nagyon fontosnak tartom tudatosítani önmagunkban. Kitaláltam, hogy ő idegesít, mert az kevésbé fájdalmas, mint saját magammal szembenézni.

– Ismernünk kell egy nagyon fontos élettörvényt. Csak az tehet engem boldogtalanná, akinek én ezt hagyom. Aki mindig csak a másikra mutogat az életben, és nem vállalja a saját felelősségét a dolgokban, akkor ezzel a „jaj, szegény én” című drámában éppen az áldozat főszerepét játssza. De ki akarna áldozatként élni? Sokan ezt a mentális fájdalomcsillapítót szedik a hétköznapokban: „ő a hibás, a gonosz, én pedig az áldozat, akit tessék sajnálni!” A sajnálattal is lehet figyelmet koldulni, hiszen figyelem- és szeretetkoldussá az válik, aki saját magára nem figyel, és nem szereti saját magát, ezért ezt a belső szükségét a külvilágtól akarja becserkészni – hangsúlyozta.

Lépni, de merre?

A szakértő szerint bárkivel előfordulhat, hogy olykor belecsúszik az áldozat szerepébe, a kérdés itt csak az, hogy mennyi ideig tartjuk magunkat ebben az állapotban. Mert valójában nincsenek áldozatok, csak önkéntesek. Onnan ismerhető fel az áldozat, hogy folyamatosan panaszkodik. Aki nem tartja magát áldozatnak, az hisz önmagában, és azonnal a megoldásokat keresi, és a figyelmét is erre irányítja. – Bármikor úgy döntünk, hogy egy kapcsolatot meg szeretnénk szüntetni, nagyon fontos lépés, hogy előtte vonjuk le a saját tanulságainkat: mit tanított nekem az élet ezen az emberen keresztül? Hogyha ezt nem tudatosítom magamban, könnyen előfordulhat, hogy hamarosan egy ugyanolyan viszonyban vagy emberi kapcsolatban találom magam. Hasonló párkapcsolatban, vagy akár egy ugyanolyan főnök–beosztotti viszonyban, mint azelőtt. Ha viszont levonom a tanulságokat, és hangosan kimondom saját magamnak, mi volt az én felelősségem az adott dolog kialakulásában, következő alkalommal már éber leszek, és azonnal észre fogom venni az intő jeleket. Nagyon fontos, hogy amikor észreveszem az intő jeleket, akkor azonnal merjek cselekedni – tette hozzá.

Miss Rosalinda

A szakember szerint nagyon érdekes, hogy szinte mindig ugyanazokat az embereket csalja meg a párja, mindig ugyanaz a valaki találja magát pótanyuka vagy pótapuka szerepben. Vajon miért van az, hogy Miss Rosalinda minden eddigi párjának volt valami függősége, és ő mindig belecsúszott a megmentő angyalka szerepébe. Mindig önismereti kérdés az, hogy gyakoroljak egy kis önreflexiót, és gondoljam végig, hogy mit is sugárzok magamból, mert ha ismerünk bizonyos törvényszerűségeket, akkor nem olyan nehéz látnunk az emberi kapcsolatokban és a folyamatokban. Belső munka egy szakemberrel sokkal gyorsabban eljuttathat engem a saját megoldásaimhoz, önmagam megértéséhez és személyiségem gyorsabb léptékű fejlődéséhez.

Szembenézni önmagunkkal

– Azt tapasztalom, hogy az önismereti előadásokon még mindig kicsit több a nő, viszont ha a személyes fejlesztéseket nézem, jelenleg most több férfi ügyfelem van, mint nő. Ennek nagyon örülök, hogy már a férfi társaim is felfedezték, hogy mennyire idejétmúlt az az elképzelés, hogy férfiatlan dolog lenne a belső érzésekről beszélni és a személyiségünket fejleszteni. Épp ellenkezőleg: nagy bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjek nézni a saját belső folyamataimmal, ezeket ki is mondjam, és ami esetleg nem tetszik magamban, azon merjek változtatni. Mindig is nagyra becsültem az ilyen bátor embereket. Nem véletlen, hogy az ő kisugárzásuk és szemük csillogása teljesen más, mint a többi emberé – mutatott rá végezetül Ian.

- Szakál Adrienn -