Szabhat-e a kor határt az érzéseinknek?

Debrecen – „Rövidtávon nagyon jól működhet, a szenvedély és a szerelem elvakíthatja a párost.”

Nem túlzás azt kijelenteni, hogy voltaképpen kergetjük a boldogságot, szerelmet, ami nem meglepő, hiszen társas lények vagyunk. Már gyermekként is játékból összeházasodunk a számunkra legkedvesebb óvodástársunkkal, érezzük, hogy szükségünk van valakire, aki jóban és rosszban mellettünk van. Sokszor mondják, hogy nem könnyű rátalálni az igazira, azonban ha mégis magával ránt minket a szerelem, akkor onnantól kezdve minden megváltozik. Sztereotípiák tömkelege ölel minket körbe, amelyekről számtalanszor bebizonyosodik, hogy igaz, léteznek, de sok értelmük nincs, mert az élet mindent felülír. Bizonyára a legtöbben már találkoztak azzal a megállapítással, hogy azok a párkapcsolatok nem lehetnek hosszú életűek, ahol a párok között jelentős a korkülönbség. Lindák Linda párkapcsolati tanácsadó elárulta lapunknak, hogy a feltevéseknek mi az alapja, megtudtuk, hogy a kapcsolatokban lévő nagy korkülönbségnek mi lehet a legnagyobb buktatója, valamint hogyan cselekedjünk annak érdekében, hogy megóvjuk szerelmünket.

A kapcsolatok tartóssága

– Az ideális korkülönbség megítélése függ attól, hogy milyen korosztályról, életszakaszról beszélünk. Kamaszoknál már 4-5 év is óriási különbségnek számít, hisz ekkora eltérés két teljesen különböző életszakaszt jelent, más célokkal, problémákkal. Azonban 30-on felül ez a 4-5 év egyáltalán nem okoz gondot. Ma gyakran megbotránkozunk a nagy korkülönbségen, pedig régen sem volt ritka akár a 15-20 évnyi eltérés sem, sőt, evolúciós szempontból is van előnye a nagy korkülönbségnek. Szerintem nem az a döntő, hogy hány év van a pár tagjai között, hanem az, hogy pontosan mely életszakaszban járnak, hogyan gondolkodnak, hogyan élik a mindennapjaikat, milyen terveik, céljaik vannak, ezek mennyire összeegyeztethetők és főleg, hogy szeretik-e egymást. Emellett nem szabad megfeledkeznünk a kapcsolatok tartósságáról sem. A nagyobb korkülönbség magával hozhatja a kapcsolat vesztét. Ha két nagyon eltérő korosztályból származó ember házasodik össze, akkor a céljaik általában nem azonosak.

Például gondoljunk egy 30 éves férfi és egy 50 éves nő kapcsolatára. Rövid távon nagyon jól működhet a dolog, a szenvedély és a szerelem elvakíthatja a párost. De ha felszáll a rózsaszín köd, rá kell jönniük, hogy mennyire mást akarnak.”

A 30-as férfi szeretne családot alapítani, gyereket vállalni, amire egy 50 éves nő már nem igazán hajlandó, esetleg már nem is képes. Ha a célok nem közösek, az nagyon könnyen a kapcsolat végét jelentheti – mondta.

A párkapcsolati tanácsadó szerint nem lehet általánosítani: érezhetünk valódi vonzalmat egy nálunk idősebb ember iránt, de elképzelhető, hogy anyakomplexusról vagy apakomplexusról van szó.

Eltérő kommunikáció

A tanácsadó számára sem ismeretlen egyik élethelyzet sem, találkozott már olyan párral, ahol majdnem 20 év a korkülönbség, mégis óriási a szerelem, és a kapcsolat már több éve tart. Azonban valóban létezik olyan típus, aki anyai vagy apai gondoskodást vár el a párjától, erre van szüksége, a gyermekkorából hiányzó szeretetet, törődést akarja pótolni. Ennek ellenére mégsem a különféle komplexusok lehetnek a párkapcsolatok fő buktatói, ezeknél vannak sokkal összetettebb problémák.

A legfőbb nehézség nem más, mint a közös célok és értékek hiánya. Természetesen más veszélye is van annak, ha valaki nagyon fiatal, 20-25 éves párt választ magának.”

Az ifjú nő/férfi még élete, fejlődése elején van, az évek során nagyon sokat változhat. Ha ezt a átalakulást a kedvese nem tudja követni, nagyon könnyen elfejlődhetnek egymástól. Mindemellett gond lehet a közös baráti kör kialakítása is. A különböző generációknak más a kommunikációjuk. A fiatalabbak sokkal agresszívebben lépnek fel, mint az idősebbek. Ennek az a magyarázata, hogy más korban, más körülmények között szocializálódtak, és ennek jeleit a korosabb félnek nehéz elviselnie, gyakran önzőségnek érzi – fűzte hozzá Lindák Linda.

- Nagy Emese -

[related-post post_id="3982983"]