Mi az oka annak, hogy olyan nehéz nemet mondani?

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - „Igyekezzünk úgy megfogalmazni a mondandónkat, hogy csak az adott kérésre válaszoljunk.”

Az életben folyamatosan választás elé vagyunk állítva, nem telik el úgy nap, hogy ne kellene valamiben döntést hoznunk. Természetesen nem is lenne ezzel probléma, ha mindig úgy cselekednénk, ahogyan azt ténylegesen akarjuk, azonban számtalanszor megerőszakoljuk akaratunkat, és mások malmára hajtjuk a vizet. A legtöbb esetben képtelenek vagyunk nemet mondani; ordítva akarna kitörni belőlünk a nemleges válasz, később mégis igenemberekké válunk. Sárándi Andrea pszichológus úgy véli, hogy az igent mondásra való hajlandóságunkat családi gyökereink is befolyásolhatják.

Önálló véleményalkotás

– Kicsi gyerekkortól kezdve nagyobb figyelmet kap a nevelésben az engedelmesség irányába formálás, a társadalmi szabályoknak való megfeleltetés, mint az önálló véleményalkotás megtanítása. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell szabálykövetésre (is) tanítani a gyerekeinket, hiszen nagyon fontos az együttélés szempontjából az is. De tény, hogy kisebb hangsúlyt kap a saját határok megtanítása, az önálló véleményalkotás, pedig ez is nagyon fontos lenne a kiegyensúlyozott élet szempontjából. Másrészt, ahogyan haladunk előre az életben, azt látjuk sokszor magunk előtt mintaként, hogy a szüleink, még ha szenvednek is tőle, fáradtak, túlvállalják magukat, panaszkodnak, akkor is igent mondanak, s a példa mindig erősebb bármilyen szóbeli tanításnál gyermekkorban – magyarázta a szakember.

A pszichológus szerint azért olyan nehéz nemet mondanunk egyes helyzetekben, mert félünk az elutasítástól, illetve attól, hogy ezzel végleg elromlik valami. A kapcsolatot féltjük általában, legyen az munkahelyi, főnök-beosztott, házastársi kapcsolat. Ha nemet mondunk, attól tartunk, a másik elutasításként éli meg. Valamint attól is félhetünk, hogy elszalasztunk lehetőségeket. De ez épp jó szelektáló tényező is, ha valaki igazán szeret minket, vagy ha egy munkahelyen egyébként megbecsülnek, akkor lehet időnként nemet mondani, ha pedig ezt valaki nem tudja elviselni, azt a kapcsolatot nem biztos, hogy fenn kell tartanunk.

Alárendeltség

Az egyensúlyt életünk minden területén meg kell tartanunk, persze vannak pillanatok, amikor igen­emberekké válunk, mert a helyzet úgy kívánja meg, de ez nem mehet a jókedvünk, kiegyensúlyozottságunk rovására. Sokszor csak kedvesek és segítőkészek akarunk lenni, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a tetteink mutatják meg, kik is vagyunk valójában. Ha folyamatosan alárendelődünk másoknak, akkor ne lepődjünk meg azon, ha a későbbiekben hatalmat gyakorolnak felettünk. – Van olyan, aki minden helyzetben félénk, mindent rá lehet tenni a hátára. De akad olyan is, aki a munkahelyén csak igeneket mond, és talán pont ezért otthon már csak egy rossz­kedvű, mindenre nemet mondó emberrel találkozik a párja, gyerekei. Ilyenkor a munka-magánélet egyensúlyát kell rendbe tenni. Ezzel szemben persze fordított helyzet is van, a családban engedelmes feleség vagy férj a munkahelyén ki tud teljesedni, és ebben a határok tartása is benne van, ebben az esetben valószínűleg a partnerek dinamikája nem megfelelő, ezen kell dolgozni – tette hozzá a pszichológus.

Asszertív kommunikáció

Sárándi Andrea gyakran tapasztalja klienseinél, hogy már nem is tudják, nem érzik, mit is szeretnének, ezt külön meg kell tanulni, érezni az igényeinket. Ilyenkor már az önbecsülés is alacsony szintű, de ez következmény. Az igényeinken, vágyainkon, határainkon kell dolgozni, akár szakember segítségével, és akkor az önbecsülés is helyreállhat.

A legtöbb embernek talán az a legnehezebb, hogy tudatosan felállítsa a saját határait, meg kell tanulnunk, hogy miként is mondjunk udvariasan nemet, hogy utána ne érezzünk lelkiismeret-furdalást. A szakértő szerint ebben leginkább az asszertív kommunikáció eszköze segíthet, amely tanulható és gyakorolható. Lényege, hogy őszinte, átgondolt, frappáns válaszokat tudjunk adni a kérésekre.

A szakember szerint fontos, hogy soha ne a másikra mint emberre mondjunk nemet. Igyekezzünk úgy megfogalmazni a mondandónkat, hogy csak az adott kérésre válaszoljunk. Ezt is lehet kedvesen, de határozottan végezni. Mindeközben barátságosnak lenni, és lehet magyarázatot is adni, miért mondunk nemet. Ezt elég egy rövid mondattal megtenni, nem kell hosszú szabadkozásokba bonyolódni, mert az már megint nem asszertív, illetve az is jó taktika, ha időt kérünk, és átgondoljuk a választ. Kulcsfontosságú magunkkal megbeszélni, hogy a határaink tartása az egészségünket, a magunk és a körülöttünk élők boldogságát is szolgálja.

- Nagy Emese -