Mikor a kismadár kirepül a fészekből

Debrecen - „Az egész család életében ez egy normatív krízis időszaka, mikor mindenki új életfeladatokkal szembesül.”

Minden ember arról álmodik, hogy egyszer saját családot alapít, lesznek gyermekei, szeretett párja, akikkel az élet örömeit együtt megélheti. Nap mint nap azért harcolunk, hogy mindent megadjunk csemetéinknek, el sem tudjuk nélkülük képzelni a létezésünket. Természetesen tudjuk, hogy az életünk szakaszokból áll, minden cselekedetünknek, hajlandóságunknak megvan a maga helye és ideje, amit elfogadunk, de sokszor mégis nehezen élünk meg.

Üres fészek szindróma

A legtöbb szülő számára az is egy nyomasztó pillanat, amikor óvodába, iskolába engedik gyermekeiket. Hiszen az addig megszokott korszakot egy új váltja fel, amikor már nem csak mi létezünk a gyermek számára, egy új, ismeretlen világ tárul a szeme elé, amiben nem lehetünk mindig mellette. Eszenyei Zsuzsanna pszichológus úgy véli, hogy a gyermekek kirepülése a családi házból minden szülő, valamint gyermek életének fontos része. – A szülők idejének bizonyos részét eddig általában a gyerekkel kapcsolatos tevékenységek foglalták le, ha más értelemben már nem is, de a főzés, mosás, a mindennapi teendők terén igen. Ezért az elköltözést követően sok idejük felszabadulhat, amit nehéz lehet bizonyos esetekben megtölteni tartalommal.

Főként nőkre jellemző a már leírt jelenség, az üres fészek szindróma, amikor egy édesanya nem képes az új életfeladatokhoz megfelelő módon alkalmazkodni, és káros megküzdési módokat választ. A gyermekek – akik már fiatal felnőttek – számára másképp jelent kihívást ez az időszak. Nekik ekkor kell körvonalazni saját életcéljaikat, kialakítani saját mindennapjaikat, munkahelyen beilleszkedni, párt találni vagy kialakítani az együttélés „szabályait”.

Amikor ezek nehézségekbe ütköznek, kapunyitási pánikról beszélhetünk. Ez nagy vonalakban annyit jelent, hogy a fiatal felnőtt nem vagy nagyon nehezen találja meg saját, önálló helyét a felnőtt életben.”

Persze ennél részleteiben árnyaltabb a jelenség. Összességében tehát az egész család életében ez egy normatív krízis időszaka, mikor mindenki új életfeladatokkal szembesül, és ezáltal válik remélhetőleg gazdagabbá – mondta a szakember.

Leválás elviselése

Amikor egy gyermek elhagyja a családi fészket, az a szülei számára is változásokat eredményez. Olyan ez, mintha egy újabb élet kezdődne mindenki számára, a megszokott napi rutint felváltja egy idegen menetrend, ami eddig ismeretlen utat mutathat akár a házaspárok számára is. – Ilyen helyzetben a szülők közös életét, párkapcsolatát is befolyásolhatja a változás. Több idejük jut hirtelen egymásra, emiatt is új életszakasz kezdődik számukra. Lehetőség adódik a gyerek(ek) kirepülése által az újraközeledésre. Sokan (főként nyugaton, de már hazánkban is kezd teret nyerni ez a szokás) ekkor újítják meg házasságukat, gyakoribbá válnak a páros nyaralások, vagy régi barátaikkal veszik fel újból a kapcsolatot.

Ha nehézségbe ütközik a leválás elviselése, az nem a megszokás elengedéséről szól, hanem a gyermek elengedése okoz nehézséget, előfordulhat, hogy akár párkapcsolati problémák miatt. Vannak, akik ekkor döntenek a válás mellett.”

De az is megtörténhet, hogy hiába költözik el a gyermekük, az egyik szülő érzelmileg mégis annyira köti, hogy nem tud valójában kiszállni a családi dinamikából, így a párkapcsolat problémáival még mindig nem néz szembe. Hogy milyen a leválás, mindig nagyban a függ a kapcsolatok előzményeitől, az összes résztvevőt tekintve – hangsúlyozta a pszichológus.

Eszenyei Zsuzsannától megtudhattuk, hogy a leválás az, amikor sikerül olyan határt meghúzni, ami mindenki számára elfogadható, de senkit sem zár ki, utasít el. Talán általánosságban úgy lehet rá felkészülni, hogy ezt tudatosítjuk.

Természetes mederbe terelődik majd

Önmagában a tényt, hogy a leválás meg fog történni, és ez alapvetően egy jó dolog, és mindannyiunk fejlődését szolgálhatja.

– Azt nehéz megmondani, hogy mennyi idő kell a leváláshoz, végeredményben évekig erre készülünk. A csecsemőkortól, amikor kialakulnak saját identitásunk magvai, a kisiskoláskoron át, mikor kortársaink felé nyitunk. Tinédzserkorban a kortárskapcsolatok felerősödésével, a lázadással a legintenzívebben foglalkozunk a leválással, aztán később ez konszolidálódik, és válik valódivá.

Hogy a kapcsolattartás szempontjából kinek mi fér bele, az változó lehet. A lényeg, hogy az igények találkozzanak valahol. Ne kényszerből telefonáljunk, és ne kényszerítsünk senkit kapcsolattartásra.

Ha jól alakul a leválási folyamat, ez egy idő után természetesen fog mederbe terelődni, úgy, hogy talán észre sem vesszük”

– fűzte hozzá végül a szakértő.

- Nagy Emese -

[related-post post_id="3964089"]