Olvasói levél: Nagyon Nagy találkozó!

Derecske - Bizonyára minden családban előfordult már az, hogy a rokonok összefutottak az utcán, boltban, buszon, és a beszélgetés azzal végződött, hogy jaj, de jó lenne találkozni és beszélgetni. Ez a mi népes családunkban is előfordult. A találkozó azonban nagyon sokáig váratott magára.

Aztán egyik alkalommal nyilvánosságra került egy kedves kis novella, amit az egyik unokatestvérünk írt a gyermekkoráról (Nagy Gábor 1952). Ezt követően kiderült, hogy a család őrizget többek között egy 1914-ben készült fotót, amelyen a közös őseink, Nagy Sándor (1870) és Kerecsenyi Margit (1875) hat gyermekük körében mosolyognak a fotós kamerájába. Az egyik gyermek a képen az én nagyapám.

Azt hiszem, innen indult a találkozó megszervezésének gondolata. Az első lépés a közösségi oldalon kezdődött, ide kezdtük feltöltögetni a régi fotókat, amelyek előkerültek. Ahogy egyre több lett az anyag és a feladat, bevontam a munkába a lányomat (Nyeste Adrienn) és a keresztlányomat (Szi­lágyi Edina). Egyre többet segített a kutatásban Zákány Józsefné Nagy Irmuska. A Facebook-csoport létszáma egyre nőtt. Bekerültek a közelebbi és a távolabbi rokonok. A nehezebb feladat az volt, hogy felkutassuk azokat, akik nem interneteznek, nem tagjai a közösségi oldalaknak. Én látogattam meg, akit lehetett. E-mail címeket gyűjtöttem, leveleket írtam. Rábukkantunk egy ingyenes családfa-szerkesztő programra, ahová számtalan adatot be lehetett vinni, fotókat lehetett feltölteni. Elindult a családfa kialakítása. Olyan sokan vagyunk, hogy egy fára nagyon nehezen lehetett beilleszteni mindenkit, így kisebb családokra bontottuk, úgy illesztettük be az adatokat. Amikor már kezdett látványossá válni a dolog, elhatároztuk, hogy meghirdetjük a találkozót. Vegyes volt a fogadtatás, de a többség támogatta az ötletet, így belevágtunk. 2018. augusztus 17. lett a „Nagy-Nagy Találkozó” időpontja. Ekkor még csak április volt. Többen nem hitték, hogy össze lehet hozni, mások úgy gondolták, az augusztus még nagyon messze van, meg kell azt élni.

Az elektronikus családfákon kívül elkészült egy óriási fát ábrázoló tabló, amelyen a zöld szín különböző árnyalataival falevelek jelölték a különböző családtagokat, az ősöktől a legifjabbakig. Nagy-Nagy családunk legfiatalabb tagja 2018.07.16-án született Budapesten.

A találkozó helyszíne a Művelődési Ház volt. Minden család készített valami finom ételt, süteményt, amit közösen fogyasztottunk el. Mindenkinek kitűzőt készítettünk, megjelölve rajta azt az ágat, akihez az illető tartozik. Gyereksarokkal is készültünk, ahol a legkisebb Nagyok színezhettek, társasjátékozhattak. Nyeste Anna Sára elszavalta a hazaszeretetről írt versét. Zákányné Irmuska részletesen ismertette, ki melyik ághoz tartozik. Nagy Gábor részletet olvasott fel a novellájából, kiegészítve néhány családi emlékével. Meglepetésként magával hozta édesapja 100 éves, háromlábú székét. Sokan ráültek, remélve, hogy sokáig élnek majd. Aztán a családok képviselői néhány mondatban bemutatták párjukat, gyermekeiket. A vacsora után pedig csapatokat alkottunk, és vicces játékokkal mérhette össze képességeit a „Gödör”, a „Hagymáskert”, a „Pogányváros”, „Sárostó” és a „Pec­kes” csapat. Az említett csapatnevek Derecske városrészeinek nevei. A játék közelebb hozta egymáshoz a megjelent családtagokat. Megmosolyogtatott mindenkit, amikor a középkorú és a tini családtagok együtt szurkoltak, és résztvevői voltak egy-egy ügyességi vagy kvízjátéknak. Megbeszéltük, hogy a pontoktól függetlenül minden csapat nyertes. Ezt követően a kötetlen beszélgetés, mulatozás, tánc tartott hajnalig. Csodálatos estét töltöttünk együtt. Egész este érezhető volt, hogy együtt vannak, akik összetartoznak.

- Nyesténé Dr. Nagy Teréz, Derecske -