Közös élmény lóháton

Közös élmény lóháton
© Fotó: Magánarchívum
Bihar – Ezúttal embert próbáló téli időben portyáztak a hajdú-bihari huszárok a Partiumban.

A magyar-magyar határ menti kapcsolatok építése reményében sok évvel ezelőtt huszár-hagyományápolókként úttörő munkába kezdtek a hajdú-bihari huszárok. A szentjobbi és a Hajdú-Bihar megyei huszárhagyományőrzők, 2009 január elején elhatározták, hogy egy téli huszártúrát szerveznek, bármilyen időjárási körülmények is adódnának. Az ötlet leginkább a szentjobbi Zatykó István nevéhez fűződik. Ha hajdan, a háborúkban, az akkori huszárok kibírták a zord és viszontagságos téli viszonyokat, akkor a mai, kényelmes élethez szokott katonai hagyományőrzőknek is illik kibírni a megpróbáltatásokat. Ez volt a szellemisége a legelső túrának. Azóta minden évben január elején megtartják a portyát, amelyre Erdély belsejéből is érkeznek huszárok, lovasok.

Szentjobbról Szentjobra

Így volt ez az idén január 5-én is, amikor ismét sokan vettek részt az idei huszárportyán. A mintegy tízfős hajdú-bihari küldöttséget Juhász Imre, a Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszárhagyomány-őrző Sport és Kulturális egyesület elnöke vezette. A huszárok január 5-én indultak Szentjobbról lóháton, szekereken. Szentjobbon megkoszorúztuk Simonyi Óbester emléktábláját, majd Szabó Ödön politikus és huszárhagyomány-ápoló kürtjelére indultak útnak a huszárok. Aznap jó 40 kilométert tettek meg, mire visszaértek a kiinduló településre, Szentjobbra. A dermesztő szélben, hószállingózásban több helyen volt „életmentő” vendéglátás, meleg étel és ital. A túra érintette Hegyközszentmiklóst, Nagykágyán a Pongrácz-kastélyt és Csokalyt is. Csokalyon Fényes Elek emléke előtt is tisztelegtek a túrázók.

Délutánra, a visszatérő szakasz idejére már rálopakodott a környékre a közelgő sötétség, így a hegyközszentmiklósi termálfürdő étkezdéjének ellátása után voltak, akik gépjárműveken tehették meg a Szentjobbra visszavezető utat. Ezt nem is nagyon bánhatták a túrázók, és a lovas fogatok tulajdonosai sem, a lovakról nem is beszélve, mert akkorra már teljesen átfagytak. A hajdú-bihari küldöttség között a legidősebb résztvevő már közelebb volt a hetvenedik életévéhez, mint hatvanadikhoz, a legfiatalabb pedig éppen akkor ünnepelte 24. életévét.

Nagy kincs

– A portya feltétlen pozitívuma, hogy az esti ünnepség résztvevőinek száma közel kétszáz fő lehetett, ugyanis ott voltak a civilek és katonai hagyományőrzők is. Ez bizony olyan emberi kapcsolatépítési lehetőség, ami példa nélküli, és hatalmas kincs – fogalmazott Szoboszlai Endre, a debreceni huszárok sajtósa. Az esti vigadalom után a hajdú-bihariak a szálláshelyre vonultak, ami a Hegyközszentmiklóson lévő termálfürdőben volt. A meleg vizes fürdőzés jót tett az elgémberedett túrázóknak.

HBN



Debrecen.
HAON.HU






hirdetés