2018.09.10. 07:37

Muzsikából épült falak – megújul a Zenepalota

Debrecen - Debrecen meghatározó épülete a zeneoktatás százados otthona, hírességek, jeles események befogadója.

A Csapó utca Debrecen legrégebbi utcája. A belőle nyíló Vár utca elnevezése jelzi, hogy itt valamikor vár állott, s így is van: a Kálvin tér karéja zárja közre a Csapó utca sarkával azt a területet, ahol a várkastély, udvarház könyöklőjén Szilágyi Erzsébet, levelét megírva, a hollót várta raboskodó fiától, Mátyástól…

Nem olyan régen a Nyomtató utca is itt kanyargott; idézve Huszár Gált, az első magyar nyelvű énekes könyveket, az első vándornyomdászokat s a híres debreceni nyomdászatot. A Vár utca – Csapó utca egyik sarkán lévő bolt helyén állott az a ház, ahol Petőfi feleségét és újszülött fiát Arany János meglátogatta, és lakott itt Vörösmarty Mihály.

A másik sarkon stílusában itt-ott megcsorbított, ám impozáns épület emelkedik az utca fölé. A Zenede palotája.

Kezdeti küzdelmek

Amikor 1862-ben hivatalosan is hírül adta az alapító okirat a Debreceni Zenede megalakulását, még nem volt saját otthona a magyar nyelvű zeneoktatást, a magyar zenét elsők között felvállaló szerveződésnek. Farkas Ferenc vaskereskedő, számos virilis cívis és a debreceni polgárok adakozókedve kevés volt saját épület megszerzésére. Sok küzdelmes, ám eredményeket felmutató év után adódott csak lehetőség megvenni a Csapó utcai Kainrath-féle telket.

A Zenedei Egylet tanácskozással döntött több pályázat között, Tóth István épületterve elfogadásában. Szintén ő tervezte a Dégenfeld-palotát (MÁV-irodaház), amely otthont is adott pár évig a Zenedének.

1894-ben végre beköltözhetett a Zenede a Csapó és a Vár utca sarkán – hazánkban elsőként zenei célokra épült – otthonába. Megépítésekor egyemeletes volt, az emeleten koncertterem, hegedű-, zongora- és énekterem foglal helyet, valamint az igazgatói iroda, könyvtár, nevelőnői lakás. A földszinten célzatosan üzletek számára készült helyiségek voltak, hogy – kényszerűségből – ebből a jövedelemből segítsék az alapítványból működő Zenedét.

Mostani remények

A Zenepalota Debrecen meghatározó épülete, műemlék, a zeneművészet, a zeneoktatás százados otthona, hírességek, jelentős személyiségek fordultak meg falai között, tevékenységükkel a debreceni, a magyar és az egyetemes zenekultúra építésén munkálkodva; tanítványként, tanárként, művészként.

Falai között országos és nemzetközi hírű zenei események szerveződtek, a debreceni zenei élet fontos tényezőjeként, úttörő módon minden időben s minden területen.

Szépségéből, eleganciájából az idők viharaiban veszített, egykori ragyogása megkopott, s a mára már – elhanyagoltsága miatt – kissé korszerűtlen szűkösségén az elkövetkezendő felújítás hivatott változtatni, melynek valóra válását nagy örömmel és reményekkel telve immár naponta láthatjuk is.

A Zenepalota falain átsüt az őt megteremtők lelkesedése, a hit, mely keretet, elhivatottságot adott, s ad mindenkor a benne munkálkodóknak.

- Stébel Ildikó -

A szöveg szerzője Kodály-díjas mestertanár, zenei könyvtáros, nyugalmazott könyvtárvezető.

Lapszemle

A Vasárnapi Újság 34. száma 1894-ben így ír a Zenede beköltözéséről:

„A zene-iskola olasz renaissance stilben épült új palotája Tóth István debreczeni építész tervezte. A több mint 60.000 frtba került épület külső szépségét csökkenti ugyan az, hogy a földszintjét, az adósságtörlesztés szüksége miatt, boltokkal foglalták el (ez a kereskedelmi akadémiánál is felpanaszolható) de azért úgy nagy csapó-utczai mint vár-utczai szárnya is eléggé megóvja művészeti középület jellegét.

A hangversenyterem a zajtalan vár utczára néz, némi kárára az épület hatásának De ha már betértünk a szép lépcsőházon át az emeltnyi magas díszterembe, zavartalanná lesz gyönyörűségünk, úgy annak építési arányaiban, mint főleg Mirovszky Géza ecsetének legújabb és talán legsikerültebb alkotásában a mennyezet freskójában mely a zene allegóriáját tünteti föl.”