2018.08.04. 12:19

Thura #4

Debrecen – Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától.

2018. március 8.

Thúróczy Elvira budai kis luxusapartmanjának hálójában a franciaágyon feküdt. Tarkóját a finom, halványszürke szövettel bevont fejtámlának támasztotta. Kezében egy régi Zippo gyújtót forgatva, annak fedelét csattogtatva elmélyülten bámult maga elé. Az előbb szívott el egy cigit a teraszon, a gyújtó a kezében maradt, amikor bejött a lakásba és az ágyra dobta magát.

Hirtelen eszébe jutott valami: a Chanel hátlapos iPhone –on csekkolta, hogy jött e üzenete. A háttérképen Ádámmal vigyorog a tengerparton, ezt a fotót mindjárt ki is fogja törölni.

Nem jött üzenet. Egy órával ezelőtt szakítottak. Hogyhogy nem üzen az a paraszt? Nem ír, nem teper, nem akarja magát visszakönyörögni?

Az ezüst öngyújtó fedele folyamatosan kattogott a tökéletesen manikűrözött ujjai között. Aztán végigsimította a karcos felületet. „15 csodás év G+Zs” Ez van a hátlapra gravírozva. Még az apjáé volt. Ennyi emléke van tőle, ha lehet ezt egyáltalán emléknek nevezni. Soha nem találkoztak, nem ismerte az apját. Az anyja sokszor mesélte, hogy az öngyújtót az utolsó randevújukon felejtette nála az apja, ő pedig nem adta vissza neki. Ezen mindig jót nevetett Thura anyja, de ennél többet soha nem mondott arról abizonyos utolsó randevúról a lányának.

Amikor a Thura nagyobb lett, szépen összerakta az öngyújtós sztorit. Mármint, hogy mit jelenthet az a G+Zs, meg a 15 év. És, hogy hogy is van ez az apa dolog igazából. Az anyja aztán mégiscsak elmesélte neki.

Egyszer meg a tv híradó ment épp, mikor az anyja a képernyőre mutatott, és azt mondta az ott az apád. Valami parlamenti közvetítés volt, egyszerre több politikus is ott volt a képen, ő akkor nem értette, mit akar az anyja, csak viccel, kire mutat egyáltalán? – Mi?! Micsoda? Miről beszélsz? – kérdezte akkor bambán. De az anyja végül csak elnevette magát - Semmi, hülyeség, hagyjuk.

Thura nem firtatta a dolgot. Jól megvolt apa nélkül is. Megvolt mindenük az anyjával, soha nem szenvedtek hiányt semmiben. Persze azt is tudta, hogy az apja pénzén élnek ilyen jól.

Újra megnézte a telefonját. Semmi. – Mekkora bunkó már! – gondolta, még most sem ír, nem is hív. Ne is keressen, jobb így. Megleszek pasik nélkül is. Van pénzem, hamarosan befejezem az egyetemet, lesz egy saját cégem. Thúróczi Elvirának hívnak… nekem nem kell férj.

A telefonon pityegni kezdett az időzítő. Letelt az öt perc. Felült az ágyon és nagyot sóhajtott. aztán lassan átment a fürdőszobába. A mosdókagyló szélén ott pihent a kis fehér műanyag lapocska. Félve nézte meg: két kék csík.

A tükörben magára mosolygott:

- Biztosan lányom lesz.