Nem csodatevő, de a csodához vezető

Debrecen - Megindító pillanat, amikor egy pap, aki ötvenöt éve állította életét Isten szolgálatába, felteszi magának a kérdést: mi volt eddigi papsága értelme. Egyáltalán, mi egy pap feladata? Bosák Nándor a püspöki kinevezése után – napra pontosan – 25 évvel erről elmélkedett a Szent Anna Székesegyházban csütörtökön este hálaadó szentmisén.

Az alapításának negyedszázados évfordulóját ünneplő Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kiérdemesült püspökét a jelenlegi római katolikus megyéspüspök, Palánki Ferenc, a görögkatolikus metropolita, Kocsis Fülöp, és a református egyházkerületet vezető Fekete Károly köszöntötte.

Bosák Nándor „számvetésében” a programsor részeként a napokban a cívisvárosba érkező Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjének szimbólumára épített. Hangoztatta: a mellette lévő keresztet készítő mester biztosan jó fát választott alapanyagul, majd fémdíszekkel látta el, de mi nem a művészi értéke miatt hordozzuk. Hanem, mert felszólít arra, hogy az életét rajta értünk feláldozó Krisztust kövessük. A pap hasonlóképp jelként kell szolgáljon. A keresztet akármilyen „fából faragták”, akármilyen díszeket ragasztanak rá, mindig a lényeget kell képviselnie. – A pap feladatot kap, hogy a világban Krisztus ügyét hordozza és róla tanúságot tegyen; készítse elő az embereket a találkozásra az üdvösséggel, amelyért Jézus feszült a kereszten.

A hálaadás ideje

– Éppen hatvan éve, hogy megkezdtem teológiai tanulmányaimat, 55 esztendeje Egerben pappá szenteltek, s 25 éve püspöknek nevezett ki Szent II. János Pál pápa – idézte fel Bosák Nándor. „Hordozott az élet egyik állomásról a másikra. A hosszú életút e pontja alkalmat ad a visszatekintésre és a hálaadásra.

Hála azért, hogy a jó Isten papnak választott, s ilyen feladatokat bízott rám.”

A szentségek olyan jelek, melyeket Krisztus rendelte, hogy azokon keresztül találkozási lehetőséget biztosítson az embereknek Isten gyógyító, megbocsátó, tápláló, szeretetre alkalmassá tevő erejével. A papi élet ilyen szentség. De azért a pap nem csodatevő, aki ügyesen el tudja intézni az emberek dolgait. A pap az emberi valóságát adja oda, hogy benne, általa az Isten találkozást hozzon létre a többi emberrel.

Mennyi megnyilvánulási formája van annak, hogy megmutassuk az embereknek a jót, értékeset, Istentől valót. Amikor visszanézek a szolgálatomra, nem arra gondolok, ami nem sikerült, hanem, arra, ami megvalósult. Ennek vannak látható megnyilvánulásai is, de igazából a legfontosabb érték, amit a lelkekben elértem. Amikor sikerült igazi találkozást létrehozni, valamiképpen ráirányítani a figyelmet Istenre. A hálaadásban az oltárra szeretném odatenni, mindazokat, akikkel az élet összehozott, akiknek sikerült valamit nyújtani, valamit mutatni, valahogyan közelebb vinni a Teremtőhöz. A mulasztásaimat a jó Isten irgalmas szeretetére bízom. Hálás vagyok, hogy ugyan gyarló eszköze, de eszköze lehetek Istennek. Ez az én papságom igazi értéke.”

HABE