Elásták a sárga zászlót

Debrecen - Ellenség keze soha nem érintette a 39-esek híres szimbólumát.

A dicsőséges csatákat, mint tudjuk, a visszavonulás követte, hiszen az orosz csapatok beérkezése elviselhetetlen súllyal nehezedett honvédseregünkre. Ennek során a III. zászlóalj – továbbra is régi sárga zászlaja alatt – 1849. augusztus 2-án Debrecennél harcolt, és sokuk szűkebb hazájának védelmében halt hősi talált.

Szabvány honvédzászlóval

A 39-esek a végsőkig kitartottak Péterváradon és Komáromban, és utóbbi feladásakor az utolsók között tették le a fegyvert. Mégis, a 39-esekre legjellemzőbb annak a zászlóaljnak a példája, amelyik Világosnál tette le a fegyvert. Ugyanis előző éjszaka a már említett sárga zászlót eltemették, hogy az a zászló, amely alatt a napóleoni háborúk óta véreztek és estek el annyian az alegység tagjaiból, ne kerüljön ellenség kezébe. Így másnap „csak” a csatát nem járt, így érzelmileg semleges, szabvány honvédzászlót tették le a világosi síkon.

Életüket a hazáért

Mind régiónk, mind mi, a mai 39-esek büszkék lehetünk Debrecen háziezredének 1848–49-es szerepére. A mai 39. lövészzászlóalj sárga zászlója annak a zászlónak a másolata, melyet az 1866-os custozzai ütközetben véghez vitt hőstett miatt léptettek elő az egyébként fehér ezredzászló helyébe. De ez a zászló nem csak 1866-ra emlékeztet. Emlékeztet arra a zászlóra is, amely ma is ott nyugszik eltemetve valahol Világos mellett, és amely zászló selymét ellenség keze nem piszkította be. Őrzi a 39-esek becsületét, akik régi császári zászlójuk alatt, magyar szívvel harcolva, életüket adták hazánk szabadságáért. A magyar honvédelem napján rájuk emlékezünk. Legyen nekik könnyű a föld!/Dicsőség a hősöknek!

- Kiss Róbert zászlós, 39. lövészzászlóalj -