„Nekem Hosszúhát adta, hogy úgy élhettem a Puszták népének életét, mint ma már csak kevesen”

Debrecen - A február 27-i Naplóban cikket olvastam egy múltba révedő sárréti faluról, és ellágyultam. Mi a családunkkal ott éltünk. Olvasónk levele.

Fiatal korunkban / Hosszúháton laktunk / Egy tanyán. / A Föld és a Mennyország / Között (saját versrészlet).

Ha arra gondolok, hogy 33 éves voltam, amikor eljöttem, és most 77 vagyok, akkor nevetségesen rövid az idő, amit ott töltöttem, mégis sorsfordítónak érzem azokat az éveket. Ebben természetesen benne van, hogy akkor fiatal voltam. Ott volt kisgyerek az első három gyermekem, de a legfontosabb, hogy egy olyan világot ismertem meg, egy olyan közösség fogadott be, amiben az apósom nevelkedett az ország egy másik uradalmán. Nekem Hosszúhát adta, hogy úgy élhettem a Puszták népének életét, mint ma már csak kevesen ebben az országban, és hogy bebarangolhattam a Nagy-Sárrétet a Fekete bojtárral Nagyszalontától Bárándig. (Sarkadon születtem és a háború előtt Nagyszalontán laktam a szüleimmel.)

A közösségek

Talán sokan értetlenséggel olvassák a nem titkolt nosztalgiát, és egy múltban ragadt öregember képzelgéseinek gondolják. De én nem a szoba-konyhás, „modernizált” cselédlakásokra, hanem a bennük lakókra, az emberi közösségre gondolok: az Andrásiakra, a Rapcsákokra, a Meszesánokra, a Milánokra, a Milékre, a Tarsolyokra és a Sanyókra, meg Farkas Náci bácsi családjára, Borics Imréékre és Salamonékra. (A felsorolásból bizonyosan sokakat kihagytam, tőlük elnézést kérek.)

Tanított, védett

Ennek a közösségnek alakító tagja volt Bertuska néni (Csap Leventéné), a nyugdíjas korú tanítónő. A tanyán két osztály működött: az 1. és 3., valamint a 2. és 4. Ötödiktől Püspökladányba jártak be a gyerekek busszal. Ha az oktatásról beszélnek mostanában, a digitális táblákról, a kakaóbiztos számítógépekről, Pisa-tesztről, a diákok túlterheltségéről esik szó. Egyszóval mindenről, mindenkiről, csak a Bertuska nénikről nem, akik szerették a gyerekeket, és megtanították őket írni-olvasni, számolni. Amikor a lányom a PhD vizsgájára készült, összeszámoltuk, hogy a vele egy időben a tanyasi iskolába járó 25 gyerek közül ő lesz az 5. PhD fokozatot elnyerő .

Az ilyen közösségek egyszerre tanítottak és védtek, bátorítottak és fegyelmeztek. Ezt ismerték fel a mindenkori falurombolók: a tsz-szervezők, a munkahely-megszüntetők, a vallás ellen támadók, az iskolát, postát, vasutat megszüntetők, a tanyákat, falvakat buldózerekkel, völgy­záró gátakkal eltüntetők, az embereket házgyári házakba zsúfolók. Én már nem igyekszem senkit meggyőzni. Csak emlékezni akartam a múltra. Köszönöm önöknek, hogy ezt tehetem.

- Pécsi Samu, Debrecen -

[related-post post_id="3779510"]