A természet szerelmesei

Debrecen - Évtizedekről meséltek a természetjárás szolgálatában.

Ha hétfőnként 9 óra körül gyülekezőket látnak a klinikai villamosmegállóban, nem demonstrációra kell gondolni, nem is vizsgálatra indul a csoport, hanem szokásos túrájukra mennek a Nagy­erdőbe a „nefelejcsesek”. A Textil Sportegyesületben a természetjáró szakosztály 1952-ben alakult meg, nyolc fővel, Nagy János vezetésével. Később a természetjárók Nefelejcs Textil Természetjáró Szakosztály néven működtek tovább (a Szalag- és Zsinórgyár kötelékében). A hős korszakra Sass Lászlóné Jolika emlékezett vissza az Agárdi Lászlóné által szerkesztett, „Turisták 50 éve Hajdú-Biharban” című könyvben.

Patakban fürödtek

– Számtalan belföldi utat szerveztünk az ország területén. Ezeken nemcsak a gyári dolgozók, hanem családtagjaik is részt vettek. Így szerették meg a természetjárást, és így lettek tagjai a szakosztálynak. Aludtunk padláson, iskolában, tornaszőnyegen, sőt szalmán is. Ettünk, amit magunkkal vittünk, ittunk forrásvizet, fürödtünk patakban, világítottunk gyertyával, viharlámpával. A szerény elemózsiát nem csak mi fogyasztottuk – éjszakánként az egerek is besegítettek.

Regényt lehetne írni élményeinkről, de ez igazán csak azoknak érdekes, akik átélték. Az igaz, hogy a körülmények meglehetősen mostohának tűnhetnek a mai kor szemével, de az emberi kapcsolatok annál mélyebbek, őszintébbek voltak. Mivel nem volt világítás ezekben az úgynevezett kulcsos házakban, közösen kiültünk a turistaház elé, s a csillagfényes estéken romantikusan elbeszélgettünk, vicceket meséltünk, énekeltünk. Amikor lehetőség nyílt, először a szocialista országok adottságaival ismerkedtünk, később pedig egy kicsit távolabbra is utazhattunk.

Generációkat ölel át

Időközben a szakosztályunk létszáma felduzzadt csaknem 200-ra. Több generációt ölelt át a háromévestől a százévesig. Összejöveteleinket a Csapókerti Közösségi Házban tartottuk hétfőnként. Minden év februárjában farsangi bált rendeztünk: a tagság és a „holdudvara”, azaz az apraja és a nagyja jelmezbe öltözött.

Nem hagytuk ünneplés nélkül a szőlőszüretet sem, bállal egybekötve. Nemcsak a természet szeretetére, a szépségek meglátására neveltük egymást, hanem a társak tiszteletére, egymás megbecsülésére és segítésére is gondot fordítottunk, valamint fontosnak tartottuk az utánpótlás nevelését.

Jubileumot ünnepeltek

Az 50. évfordulós ünnepségünk alkalmával az alapítótagokat és az évtizedes aktív munkát végzőket jutalomban részesítettük, megköszönve áldozatos munkájukat. Köszöntöttük az arany-, ezüst- és bronzjelvényes túrázókat, színvonalas kulturális program alkalmán – emelte ki Sass Lászlóné szakosztályvezető, aki az ötven évet még megtoldotta tízzel.

Ebben a ráadásban sok-sok társadalmi munkát végzett. Öt évig volt a Megyei Természetjáró Szövetség elnöke. Számos élményt őriz, és generációkat nevelt a túrázás szeretetére. Nem riasztotta őket a zord időjárás, mentek hóban-sárban-esőben. Kikapcsolódást, megnyugvást jelentettek a hétvégi túraalkalmak. Feltöltődve, vidáman kezdték a következő heti munkájukat. Volt miről beszélgetni, feleleveníteni a látottakat, élményeket.

– Mivel többségben családostól vettünk részt a kirándulásokon, mindig számíthattunk egymásra. Én is szerető férjemre, akivel együtt dolgoztuk ki az útvonalakat, látnivalókat. Dolgos éveim alatt szinte nem is voltam táppénzen, és manapság, 77 évesen is kiváló egészségi állapotban tudhatom magam. Úgyhogy csak a szervezési feladatokat adtam le, utódomnak, Szabó Editnek 2017-ben. A „nyugisabb bakancsom” alig várja, hogy hetente ismét „túrába” lendüljön – zárja le a beszélgetést Sass Lászlóné, megtoldva egy idevágó idézettel: „Ki a természetet védi, Életét könnyebben is éli, Becsüljük meg mi is tehát, Mit a természet nékünk ád.”

Sok közös élmény

A túratársak is szívesen vállalkoztak a kirándulások adta örömök megosztására.

A tizenkét éves Botond hálával gondol édesanyjára, nagymamájára, akiknek a természet megszerettetését köszönheti. – Tájak iránti szeretetem nagymamáméktól ered. Kati mama negyven éve tagja a csoportnak, a vidám hangulatú közösségnek. Anyukámat kicsi kora óta vitte magával, és bejárták az ország szép helyeit. Szerencsére anya engem is visz testvéremmel rendszeresen a kirándulásokra.

Nagyon szeretek a természetben lenni, sokat tanulok a látnivalókból, a magyarázatokból, és jókat nevetünk közben. Az iskolai tanulmányaimban is tudom hasznosítani az átélt élményeket. Földrajz- és történelemórákon sokszor tanulunk olyan helyekről, ahol már jártam, így könnyebb a tananyag elsajátítása.

HBN–Kiss Erzsébet

Minden évszak gyönyörű

Tiba Imréné 20 évesen kapcsolódott a munkahelyi csapathoz, aktív tagja a közösségnek. – Ahogy múlt az idő – vázolja a helyzetet –, gyerekeinkkel együtt fedeztük fel a természetet, vonattal, busszal, gyalog. Minden évszakban gyönyörködhettünk a természet szépségeiben. Látogattunk múzeumokat, várakat, kastélyokat, műemlékeket, történelmi nevezetességeket. Gyarapítottuk vagy felelevenítettük ismereteinket, miközben együtt lehettünk szeretteinkkel, barátokkal, ismerősökkel. Sikerült országhatáron kívülre is eljutni. Láthattuk az Alpok hófödte hegyeit, Erdély varázslatos erdeit. Köszönet mindezért Jolika páratlan szervezőkészségének, mert nélküle ezeket az élményeket nem élhettük volna át.