Évszázados történetek Bihar vármegyéből: a reformáció 300. évfordulójának ünnepe Hajdúbagoson

Debrecen, Hajdúbagos - A napokban véget ért emlékévben számos ünnepi esemény kapcsolódott a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójához. Az ilyen típusú megemlékezésnek is évszázados hagyományai vannak. Vajon hogy ünnepelték egy Debrecen közeli településen 200 éve a reformáció évfordulóját?

A Tiszántúli Egyházkerület 1817. októberi gyűlésén határozat született arról, hogy december 7-én Debrecenben és a többi egyházközségben is a reformáció kezdetének háromszázadik évfordulóját méltóképpen ünnepeljék meg, hiszen ez a keresztyén vallás „régi valóságába, tisztaságába és igaz formájába” való visszaállításának kezdetét jelentette. A Konzisztórium végzése szerint „hitünk sorsosai, nemcsak a külső országokban, hanem e magyar hazában is hálaadást fognak tartani”. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az ünnepi alkalom során a római katolikus vallás se nyíltan, se közvetetten ne „illettessék”. Az ünnepély előtt egy héttel a prédikátorok kihirdették, hogy „ezen szent foglalatosságra”, melyre százévenként csak egyszer adódik alkalom, a hívek a templomban teljes számmal jelenjenek meg. A Benedek Mihály szuperintendens (püspök) által megfogalmazott könyörgés szerint a reformáció „mindenfelé terjedvén, a népek között világosságot gyújtván … az igazság megismerésére és a lelkiismeret szabadsága szerint való okos és értelmes isteni tiszteletre” szolgál.

Fényben pompázó torony

Hajdúbagos mezőváros népessége a 18. században – osztozva a vármegye sok más közösségének sorsában – évszázados hányattatások után és nagy erőfeszítések árán tudott csak középkori templomának romjain istentiszteletre alkalmas hajlékot létrehozni. Bár a település levéltári anyaga elpusztult a 2. világháború alatt, az egyházközség iratai számos településtörténeti adalékkal szolgálnak. Egyik presbiteri jegyzőkönyve éppen a fent említett ünnepi alkalom eseményeinek megörökítésével indul. Már 1817. december 6-án este 7 órakor a torony ablakaiba az alábbi vers kimetszett betűit kitették, és „sok lámpásokkal regulásan megvilágosították”:

InnepI szent szókkaL neVeD áLDjuk

porba boruLVa

Óh JehoVánk, hogy erőD új eget

áLLat eLő

A vers tulajdonképpen egy kronogramma, azaz ha azon nagybetűket, amelyek római számokat is jelölnek, összeadjuk, egy évszámot kapunk, ami ebben az esetben: I+I+L+V+D+L+D+L+V+V+D+L+L+L, azaz 1817. Ezután a templom előtt elhelyezett három mozsárágyút elsütötték, majd a toronyban elhelyezkedő gyermekkórus „szép harmóniával” énekelt, amit egy órán keresztül tartó harangzúgás követett. A gyermekek újabb éneklése után három újabb ágyúlövés jelezte az ünnepély végét. A presbiteri jegyzőkönyv részletesen megörökítette a másnapi ünnepi eseményeket is. Reggel 8 órakor ágyúlövések és harangozás jelezte a rendhagyó istentiszteletet. A prédikációban a lelkész kiemelte a szabad vallásgyakorlás lehetőségének fontosságát. Ezután a gyülekezet zsoltárokat énekelt, majd az itthon lévő katonák által „a templomból kijövő nép előtt mutatott puskával való jeles parádézásokkal, s ágyúlövésekkel végeztetett. A torony ezen a napon is estve újra megvilágosíttatott és egy óráig tartó harangozás, s ágyúlövés az egész ünnepi pompát bérekesztette.”

Újjá-újjászületett

A korábbi fa harangláb helyett a türelmi rendelet után 1782-ben téglából épülhetett torony, melyre később „fertályos”, azaz a negyedórákat is jelző óra került. Az eredetileg külön álló építményt csak 1805-ben kötötték össze a templommal. A második világháború alatt azonban az épületet súlyos sérülések érték, teljesen kiégett, és a torony teteje is leomlott. Az azonnali állagmegóvást sokáig tartó felújítás követte: az épületet csak 1970-ben szentelték újjá.

- Szálkai Tamás, levéltáros -

Templomtető Debrecen város segítségével

A hajdúbagosi hívek nagy áldozattal építették-szépítették a templomot, a fiú- és leányiskolát, a parochiát. 1825-ben éppen a templom tetejének cseréje következett. A Nagyváradon megrendelt cserepek azonban kevésnek bizonyultak, emiatt a munkát nem tudták befejezni. A presbitérium ezért Debrecen város tanácsától akart rendes, szokott áron tetőfedő anyagot vásárolni. „Mely alázatos kérésre a tisztelt tekintetes Magisztrátus adatott ingyenesen minden jutalom nélkül” 3000 cserepet, amit a lelkész fel is jegyzett a jegyzőkönyvbe „háládatos emlékezetnek okáért”.

[related-post post_id="3671831"]

[related-post post_id="3713938"]