Survivor: ösztönöz, élményt nyújt

Debrecen - „Egyet megfogadtam a játék elején: mindig hű maradok magamhoz.”

Lenyűgöző helyszín, kemény megpróbáltatások és igazi taktikai csaták jellemezték az RTL Klub idei túlélőshow-ját, ami az álomszép Fülöp-szigeteken zajlott. A debreceni Sós Fanni először nem hitt abban, hogy bekerülhet a műsorba, túlságosan távolinak tűnt neki a siker. Azonban a castingokon egyre jobban bizakodott, ez pedig meghozta a nem várt dicsőséget, egészen a végjátékig menetelt.

– A nővérem biztatására vágtam neki a játéknak, mindig is vonzott a kamera és a média világa, de nem gondoltam volna, hogy a Survivor által fognak megismerni az emberek. A castingok nem csupán elbeszélgetésekről szóltak, orvosi és pszichológiai vizsgálatok, valamint fizikai felmérők követték egymást. Voltaképpen nem sok mindent tudtam a túlélők viadaláról, ezért megnéztem az előző szériát, s láttam: emberi kapcsolatokról, erőnléti feladatokról és stratégiáról szól, ezeket megismerve már nagyon vágytam a szigetre – kezdte beszámolóját a fiatal lány.

Ellentétes személyiségek

Fanni úgy véli, huszonnégy éves lányként ment ki a szigetre, de huszonnégy éves nőként tért haza. Úgy érzi, eddig is magabiztos ember volt, de most még inkább megerősödött benne, hogy jó emberismerő, önállóságra nevelt lány. A játék helyszínén nem volt senkije, ott jött rá igazán, valójában mire is képes, és nagyon büszke arra, amit elért.

Egyet megfogadtam a játék elején: mindig hű maradok magamhoz."

– El sem tudtam képzelni, mi vár rám, de gondoltam, történnek majd az események, aztán lesz, ami lesz. A közeg számomra nagyon erős volt; annyira ellentétes gondolkodással érkeztek az emberek, sokak számára csak az erő számított, de voltak olyanok is, akik a taktikára tettek fel mindent. Legtöbben nem tudták elviselni, hogy nem abban a pozícióban léphetnek fel, mint otthon a munkahelyükön; egy törzsben nem leszel vezető, az teljesen más világ. Sok rosszat kaptam a többiektől, heteket úgy játszottam végig, hogy utált mindenki, szinte a szőnyeg szélén álltam. De mindig történt valami, ami miatt fordult a kocka, amivel bent tudtam magamat tartani a játékban. Még nagyobb önbizalommal tértem haza, eddig sem érdekelt mások véleménye, de ezután végképp nem fog – fűzte hozzá Fanni.

Játszani kell

A harcos szerint az RTL Klub túlélőshow-ja nagyon jól felépített tv-műsor, amely, igaz, visszaadta a karaktereket, de az összes mozzanatot lehetetlen egy órába összetömöríteni. A lány örül, hogy azt az oldalát emelték ki, amit a nézők megismerhettek, persze sokkal több minden történt vele.

– Több vitám volt a többiekkel, amit nem bánok, hogy nem lett kiemelve. Viszont a többi része teljesen bemutatta az ottlétemet, egy peremterületen lévő játékos, aki jól látja a dolgokat, tudja, ki milyen, és általában jól cselekszik. Sokan kérdezték már tőlem, hogy ettünk-e mást, vagy tényleg csak annyit, amennyit a műsorban látni lehetett. Nem is értettem, miért kérdezik, hiszen szerintem egyáltalán nem volt kevés az élelmünk, az amerikai műsorhoz képest mi dupla fejadag rizst és babot kaptunk. A hazai show egy napi formátum, ezért naponta teljesítenünk kellett a játékokon, ahhoz pedig, hogy fejben ott legyünk, tudjunk taktikázni, bőségesebb élelemre volt szükségünk – mesélt a játékról.

Szkolopendramarás

Az ivóvíz nagyon langyos volt a helyszínen, a játékosok szinte fel sem tudtak frissülni a nagy hőségben. Fanni többször arra ébredt éjszaka, hogy nagyon fázik, emellett a csípőcsontját annyira nyomta a homok, hogy fájdalmai lettek.

– A hőérzetünk iszonyatosan rossz volt. Apálykor a tengervíz tűzforró volt, egyszerűen nem tudtunk addig besétálni, hogy lehűtsük magunkat. Egyik éjszaka arra riadtam, hogy valami nyíl­egyenesen belerepült a fülembe. Abban a pillanatban nem tudtam mást tenni, mint hogy másfél órán keresztül ugráltam, számomra az volt az egyik legrosszabb történés. De volt olyan társam, aki sokkal rosszabbul járt: megmarta egy szkolopendra, több órán át tartó égető fájdalom lett a következménye – mondta.

Kitartás, hit, jövő

Fanni legemlékezetesebb pillanata a második elődöntő volt, amikor nem látott maga előtt több eshetőséget, csak a győzelem lebegett a szeme előtt. Egy percig sem gondolta, hogy veszíteni fog, tudta, ha nagyon akarja, akkor képes rá, és megcsinálja.

– Nem tudtam másra gondolni, csak a beteljesülésre, amikor pedig sikerült, leírhatatlan érzés volt, katarzis, fantasztikus élmény. A játékban folyamatosan eszemben volt, hogy feladom, de mindig történt valamit pozitív, ami tovább lendített. Úgy gondoltam, a végjátékban, a szavazáskor több voksot kapok, de nem így történt. Szerintem, akik nem rám tették a szavazatukat, azok a mai napig bánják a döntésüket, de túl büszkék ahhoz, hogy ezt bevallják maguknak. Egy pillanatát sem bántam meg a játéknak, életre szóló élménnyel gazdagodtam. A 2019-es túlélők el sem tudják képzelni, milyen kaland vár rájuk, mennyi megpróbáltatás és öröm, ami csak előre viszi majd őket az életben. Kitartást nektek, higgyetek magatokban, és ne féljetek belevágni semmibe, hiszen egy életünk van, élvezzétek – üzent végezetül a jövő évi játékosoknak a cívisvárosi lány.

- Nagy Emese -