Drukkolhatunk a megye ninja harcosainak

Budapest - Akaraterő, küzdelem és összpontosítás. Több mint 300 versenyző indult idén a Ninja Warrior megmérettetésén, ebből 90 játékos jutott tovább a középdöntőbe, melyből két bátor harcos a megyénkben él.

Büszkék lehetünk, hiszen nem kis dolog bejutni a középdöntőbe és megküzdeni az egyre nehezedő akadálypályákkal, ahol minden perc és a teljesítmény is számít. Ahhoz, hogy valaki teljesítse a világ egyik legkeményebb erőnléti és ügyességi kihívását, felkészültnek és remek erőnlétben kell lennie. A Napló Szepesi Sándort és Szarka Boldizsárt kérdezte a Ninja Warrior küzdelmeiről és részleteiről. A fiúk elmesélték, hogy miért jelentkeztek, hogyan készültek fel, milyen volt a pályán és azt, hogy mit adott nekik ez a verseny.

A póló volt a cél

A Hajdúböszörményben élő Szepesi Sándor mosolyogva mesélte, hogy elsősorban szeretett volna egy ninja pólót nyerni, amit az utolsó húsz versenyző kaphat, de persze a főnyeremény is nagyon vonzó volt számára. – Az egész ötlet onnan jött, hogy tavaly néztem a műsort és nagyon megtetszett. Mivel már tíz éve heti rendszerességgel edzek, azt gondoltam ez egy jó kis kihívás lehet. Ahova edzeni járok ott a teremfőnök segítségével készültem fel a versenyre. Próbáltuk a termet, olyanná átalakítani, rekonstruálni, amilyen a tavalyi Ninja Warrior pályája volt, persze kicsinyített verzióban mondta Sándor. – A jelentkezés után megtörtént a válogató, ahol be kellett mutatkoznunk, majd elmesélni, hogy mi motivált minket a játékra, továbbá nyolc darab feladatot kellett megcsinálni, ahol ügyesség alapján pontozták. Ezekben a feladatokban volt ingafutás, tornászdobbantóról kötélre felugrás, egyensúlyi gyakorlatok egy kötélen és falra felugrás, mely négy méter magas volt emlékezett vissza Sándor.

A pályához érve

Heves szívverés, adrenalin és izgalom. Megtudtuk Szepesi Sándortól azt is, hogy milyen az, ha nem nézőként, hanem játékosként vagy a pályánál. – Mikor én következtem a játékban, teljesen kizártam a külvilágot és csak arra összpontosítottam, hogy minél tovább jussak a szakaszokon. Nagyon nehéz volt ez, hiszen akkor voltunk először a pályán, így nem is ismerhettük a felületeket, például azt, hogy mennyire csúszik. A legnehezebb rész nem is ez volt, hanem az, hogy nem használhattunk magnéziát amitől tapadt a kezünk. Habár a szabályokat és instrukciókat elmondták nekünk, egy-egy pályarészen jól jött volna, ha nem csúszik a kezünk mesélte bizakodva Sándor. – A hangulat remek volt, sok emberrel beszélgettem, még facebook csoportot is alapítottunk, ahol az adott versenyzőkkel tarthatjuk a kapcsolatot. Ami nagyon megfogott a párbaj ideje alatt, az az, hogy mindig tartottuk egymásban a lelket és küzdöttünk egymásért, no és persze magunkért is fejezte be mondatát a ninja jelölt.

A ninja doktor jelölt

Másik továbbjutónk Szarka Boldizsár a Debreceni Egyetem orvostan hallgatója szintén örömmel mesélt nekünk a vetélkedőről. – Amit tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek mozogni, főleg a saját testsúlyos edzéseket kedvelem. Középiskolai szinten tíz éven át szertornáztam és már kiskoromban is sokat ugráltam és másztam fára. Lassan másfél éve tesómnak köszönhetően elkezdtem falat valamint

sziklát mászni. A műsorba azért jelentkeztem, mert úgy éreztem ez nekem való lehet, plusz a tavalyi adásokat látva nagyon megtetszett ez az egész. Szerettem volna, ha a testvéremmel együtt jelentkezünk, és ez szerencsére sikerült is, bár nehezen vettem rá felelte Boldizsár.

Egymást erősítve

A fiatal orvostanhallgató elmondta nekünk azt is, hogy nehéz volt tesójával közös edzést összehozni, hiszen ő budapesti, de amikor alkalmuk volt akkor legtöbbször falat másztak együtt. – A tavalyi adásokból merítve gyakoroltam a feladatokat, legtöbbször kondi parkokban edzettem, a szertorna tréningeken meg az ugrálásokat próbálgattam. A beválogatón volt nyolc darab alapvető készségeket felmérő feladat, amire pontokat kaptunk. A jó teljesítménynek köszönhetően valamint az, hogy testvérpárként jelentkeztünk sokat segített a kiválasztásnál tette hozzá Boldizsár.

A piros gombhoz való eljutás

Mikor ott álltam a pálya előtt, úgy éreztem mintha nem is én lennék ott, olyan volt mintegy videó játékban gondolt vissza Szarka Boldizsár. – Játékosként teljesen más volt ez, mint külső szemmel nézve. Mindenképp tovább akartam jutni, épp ugyan úgy, mint a testvérem. Bár eléggé izgultam, de ez nem gátolt meg abban, hogy legyőzzem az akadályokat. A legnehezebb rész számomra az egyensúlyozós feladat volt, ahol szerintem a legkönnyebb volt hibázni. A nagy falhoz érkezve, ami több méter magas volt, figyelni kellett arra, hogy minél gyorsabban és szaporább léptekkel csinálja meg az ember. Szerencsére ez nekem elsőre sikerült, ezzel elérve a piros gombot mesélte büszkén Szarka Boldizsár. – Nekem a Ninja Warrior egy remek kihívás volt, élveztem, hogy volt mire felkészülnöm. Rengeteg embert ismerhettem meg, aki végig kitartottak a másik mellett, bíztatva arra, hogy sikerülni fog közölte a ninja harcos.

- Szilágyi Zsófia -