"Nem írok propagandakönyvet Miskolcról"

Nem a kultúrán keresztül akarja megismerni a várost. De miért akarja megismerni? Erről kérdeztük,  amikor szerkesztőségünk vendége volt.
 
ÉM: Mi járatban van Miskolcon?
Moldova György: Könyvet írok a városról. Káli Sándor polgármester és dr. Mokrai Mihály alpolgármester kértek fel a munkára.
 
ÉM: Legutóbb az Ormánságról írt könyvet, de a munkája kezdetén a szállással gondok voltak. Miskolcon mennyire mentek simán a dolgok?
Moldova György:  Az érkezésem itt is problémás volt, mivel nem jött ki elém senki az állomásra. Nem azért, mert kijár nekem a piros szőnyeg, csak megbeszéltük a találkozót, és nem volt ott senki. Bementem villamossal a városházára, ott sem találtam senkit, aki tudott volna az érkezésemről. Majd fél óra után összefutottam a kéttagú fogadóbizottsággal, akiknek megjegyeztem: engedjék meg nekem az idősebb jogán, menjenek a p...ba.
 
ÉM: A kezdeti nehézség után mégis itt van, és készül a könyv. Miről?
Moldova György: A kellemetlen első utam után felhívott a polgármester, hogy röstellik, ami történt. Kérték, jöjjek újra, és jöttem. Kérték, írjak egy könyvet Miskolcról. Kérdeztem tőlük, milyet? A válaszuk az volt, hogy semmiben sem korlátoznak. De már az elején felhívtam a figyelmüket arra, hogy nem írok propagandakönyvet, olyat, amely az MSZP választási győzelmét segíti, igaz ellene sem. Azt is kikötöttem, hogy vannak feltételeim, a lényeggel, a szállással kezdtem: legyen benne televízió és meleg víz. a válaszuk: kezdjem. Kaptam egy évet, jó magaviseletemért harmadolnak (mesélte mosolyogva). Ahogy most látom, sok az anyag, igaz, hogy nincs megszabva a terjedelem. Próbálom szisztematikusan beosztani a munkát. Voltam az egykori kohászatban, voltam Tapolcán is, Lyukóvölgyben többször is. Közben akadnak érdekes figurák, senki nem volt, aki nemet mondott volna egy beszélgetésre. Beszéltem művésszel, menedzserrel, kamarai elnökkel, cigány emberrel, cigány önkormányzattal.
 
ÉM: Öt hete van Miskolcon, mi eddig a benyomása a városról?
Moldova György: A belvárosban sok szép dolog épült, de rengeteg linkség van a kivitelezésben, és nemcsak a közelmúltbeli, lehulló vakolatra gondolok. Nem egységes a város. Az igaz, hogy az évek alatt szebb lett, kialakultak szép részek, például a megyei könyvtár környéke, de ettől még nincs megváltva a város. Attól, hogy kiírják a főutcán: a kultúra várost épít, nem hiszem, hogy történik valami. Meghívtak a színházba is, elmegyek, de kevés időt fogok erre fordítani. Én arra vagyok kíváncsi, hogy egy város, amely alól kihúzták a bányászatot, kohászatot, gépgyártást, hogy él meg, mit akar. Látok rendkívül rokonszenves törekvéseket is, és olyanokat, amelyek már a kezdetekkor halálra vannak ítélve. Érdekes kontraszt Tapolca és például a Lyukóvölgy, az, hogy egy városon belül ekkora különbségek vannak. Bejártam a számozott utcákat, egyszer rendőrökkel, aztán a barátaimmal is. Ne is beszéljünk az állapotokról, a patkányokról, a tízgyerekes családokról, arról, milyenek belül ezek a házak. Ezeket az élményeket egy jeles színházi esemény nem fogja feledtetni velem. Abban reménykedem, hogy Miskolc, és minden magyar város is megtalálja a módját, hogy a gödörből kijusson.
 
ÉM: A sok-sok könyv után a modern technika adottságait is kihasználta, blogírásba kezdett. Igaz, nincs túl sok bejegyzés.
Moldova György: Egy hétig írtam a blogomat. Amikor elkezdtem, nem tudtam, miről van szó. Aztán láttam a hozzászólásokat, reagálásokat, ezek zavartak. Ha elküldenek az anyámba, nem sírom el magam, de nem szeretem. Épp Kádár János halála évfordulójáról. Nem tudom, hogy azóta mi van a blogon, nem szoktam visszamenni régi lakásaim környékére sem.
 
ÉM: Azért az utolsó blogbejegyzésben azt írta: „nyomorgó-lázongó országunk ezer témát kínál...” Melyik az az egy ezek közül, amivel most foglalkozna, ha nem Miskolcot írná?
Moldova György: Ha választhatnék témát, akkor a Duna-Tisza köze elsivatagosodásáról írnék.