A juhok ledobták a „nagykabátot”

Akt.:
Idén is sokan kilátogattak a Németi-tanyára, ami nem meglepő, hiszen nem mindennapi látvány várta őket a versenyen
Idén is sokan kilátogattak a Németi-tanyára, ami nem meglepő, hiszen nem mindennapi látvány várta őket a versenyen - © Fotó: Derencsényi István
Balmazújváros – Nem könnyű munka a birkanyírás, de meg lehet találni a benne rejlő szépséget.

A mezőváros juhnyírói idén sem hagyták, hogy a birkákat sokáig fűtse a bundájuk. Szerszámaikat elővéve borbélyok módjára kopaszítják meg nyár közepéig az őshonos állatokat. A kisvárosban számos birkanyíró brigád van, akik már a szezon előtt elkezdik fényezni és élesíteni késeiket, hogy kellőképpen felkészüljenek a több hónapon át tartó munkára. Igazi megmérettetés ez a nyírók számára, hiszen minden egyes napjuk kihívással teli. Reggeltől napnyugtáig „birkóznak meg” a több tíz kilós állatokkal, hogy gépeikkel tökéletesen lenyírják a juhok gyapjúját. Külső szemlélőként úgy tűnhet, mintha egy egyszerű mutatvány lenne, de erről szó sincs, nehéz fizikai munka áll a látványos fogások és fortélyok mögött. Májusban jubileumi 10. alkalommal került megrendezésre a juhnyíró verseny, amely ettől az évtől a Varga László Emlékverseny nevet viseli, a tavaly elhunyt kézi nyíró emlékét őrizve. A legtöbb balmazújvárosi szakmabeli részt szokott venni a megmérettetésen, hiszen számukra ez megtiszteltetés, emellett szeretnék megmutatni tudásukat a kíváncsiskodó szemeknek. Nagy Sándor nevelőapja biztatására több mint 20 éve kezdte a juhnyírást, de a mai napig nem érzi, hogy váltania kellene. Kialakított egy olyan csapatot maga köré, akikkel együtt szívesen készíti a juhok nyári frizuráját.

Gépi nyírás

– Amatőr módon kezdtem a nyírást, de a rendszerváltás után bekerültem egy brigádba, onnantól kezdve folyamatosan végzem ezt a mesterséget. Jómagam csak géppel segítettem a birkáknak levetkőzni, ollóval soha nem is próbálkoztam, a csapatunk kimondottan a gépi nyírásra szakosodott. Ugyanazokat a fogásokat, mozdulatokat használjuk napjainkban is, mint régen. Ugyanúgy vannak racka és merinó birkák, őket szabadítjuk meg bundájuktól a legtöbbet, de az elmúlt időszakban egyre elterjedtebbek a húsjuhok, amelyek akár 100 kilogrammot is nyomhatnak – kezdte lapunk tájékoztatását az egyik versenyző, akitől megtudhatjuk, hogy mennyi idő alatt is lehet megkopaszítani egy állatot.

Állatszeretet, tisztelet

Az elmúlt tíz évben mindig nagy érdeklődés övezte a versenyt, ami nem meglepő, hiszen a nyírók mindig ügyelnek arra, hogy egyszerre látványosan és gyorsan nyírják meg a juhokat. Szapora munka mellett figyelnek, hogy esztétikus legyen a végeredmény, tehát az állatok sérülésmentesen mehessenek vissza az akoljukba. Akadnak a versenyzők között olyanok is, akik eddig egy megmérettetést sem hagytak ki, Nagy Gyulának csapattársához (Nagy Sándor) hasonlóan már a kisujjában van a juhnyírás minden fondorlata, amit ő is szívesen megmutat a közönségnek. A szurkolók imádják, ha a vetélytársak komolyan veszik az akadályokat, de közben mégis szórakoztatják őket. Gyula ennek minden alkalommal eleget tesz, nem csak a kézügyességét csodálhatják meg a látogatók, hanem a tréfás oldalát is megismerhetik.

a-jerkek-orultek-hogy-megszabadulhattak-1-1
Fotók: Derencsényi István

– Gyerekkorom óta szeretek jószággal foglalkozni, úgy gondolom, hogy ehhez a mesterséghez elengedhetetlen az, hogy valaki állatbarát legyen. Nem egy könnyű munka a juhnyírás, de meg kell benne találni a szépséget. Számunkra ez egyben egy kirándulás is, hónapokon át gyönyörű tájakat fedezhetünk fel, a friss levegőn lehetünk, igazán szabadnak érezhetjük magunkat. Soha nem versenyként tekintek a megmérettetésekre, egy hagyományőrzés számomra, amit megmutathatunk a kíváncsiskodóknak. Sokan nem láttak még ollóval és géppel történő nyírást, ezért is tartjuk fontosnak, hogyha megrendezik a versenyt, akkor mi tiszteletünket téve részt vegyünk rajta. Nem egy veszélytelen szakma, amit csinálunk, kihívásokkal teli, de mi mégis több hónapon át végezzük, mert valójában szeretjük, hiszen a végeredmény mindig magáért beszél – fűzte hozzá Gyula, aki már többször vihette haza az elsőknek járó trófeát.

– Nagy Emese –


Gördülékeny folyamat

Nagy Sándor úgy gondolja, hogy a szakmához elengedhetetlen a jó kézügyesség, csak az tud ügyesen és szaporán nyírni, akinek van hozzá érzéke. Nagyon változó a juhnyíráshoz való készség, vannak szakemberek, akiknek akár egy év is elég ahhoz, hogy betanuljanak, de akadhatnak olyanok is, akiknek egy élet is kevés lenne a mesterség elsajátításához. – A szezonra már télen elkezdünk készülni, megvásároljuk a munkaeszközöket, tüzetesen átvizsgáljuk őket, hogy minden gördülékenyen menjen. Természetes függ a birkától, hogy mennyi időbe kerül a bundájától megfosztani, ez lehet 2 perc, de akár 20 percet is igénybe vehet. A munkálatok közben a gazda a gyapjúkat összeszedi, majd később a felvásárlónak eladja. Gyapjúválogatás után Kínába exportálják a bundákat, de manapság már Oroszországba is visznek belőlük.


Fotó: Derencsényi István
Balmazújváros - Május utolsó szombatján a Németi-tanyán is megszabadultak a gyapjútól a magyar rackajuhok. Balmazújvároson nagy múltra tekint vissza a birkanyírás, melynek hagyományát ma is őrzik. Németi János tanyája három éve ad folyamatosan otthont a birkanyíró versenynek, mely ettől az évtől ...
Ma már elterjedtebb a gép nyírás, de régen ollót használtak a munkához
Balmazújváros - „A Monarchia hadserege fejlődése végett egyre több juhbundára volt szükség.” A kisvárosban juhtenyésztés körülbelül 400 évre tekint vissza, hagyománnyá vált a török időktől, de leginkább a Monarchia idejében indult be a merinó juh tenyésztés. A racka gyapját házi szőttesként haszn...
Komoly fizikai megterhelés a birkanyírás
Balmazújváros - „A rackákat általában május végén szokták nyírni, hiszen a tavaszi hidegben még megfázhatnak.” A lelkes birkanyíróknak köszönhetően május végén a Németi-tanyán élő magyar rackajuhok is megszabadulhattak bundájuktól. Németi János birtoka már többször adott helyet a juhnyíró verseny...



Balmazújváros.
HAON.HU






hirdetés