Jegyzet: Hőn, emelkedve

Nem múlhat el nap Orbán Viktor véresre szapulása nélkül, nem telhet el 24 óra, hogy az arra hangolt csatornákból ne az új rendszer édeshabos dícsérete szólna. Ratalics László jegyzete.

Olyan puhára vagyunk főzve, hogy a pofánk leszakad: emitt unorthodox hímzésű kényszezubbonyban, a józan észnek hadat üzenve rohanunk a siratófalnak, amott végre le bírjuk szakítani egy kis nép rabigáját, s ellentmondást nem tűrő nekirugaszkodással, önnön fogainkkal tépjük ki a dugót a válság mélységes pöcegödréből. Már nem bírok megnyitni egy hírszájtot, egy blogot, de még egy erotikus társkeresőt se, ami ne ezzel a szerencsétlen miniszterelnökkel kezdődne, aki minden reggel felveszi a diktátoros jelmezét, vagy már eleve államférfiként ébred, fésülködik és mos fogat, kihez melyik verzió áll közelébb. Hogy ez volt-e a célja a Nemzeti Együttműködés és Konzultáció Rendszerének, vagy mindez csak a fülkeforradalom és a nemzetgazdasági szabadságharc szükséges velejárója, nem tudom, de Orbán Viktor alakja ma már úgy sejlik fel, mint az ország lázmérője. Mindenki a hőemelkedés aggódó-gyanakvó, de mégis csak ritka állapotában leledzik, függetlenül attól, hova dugja.