Egy „nem túl jó” úszás

Mondják rá, hogy nagyképű, pedig csak reálisan látja saját kvalitásait és kimondja, amit gondol. Tokió előtt kijelentette, hogy az aranyért utazik, azzal is jött haza – még a pillanatokkal a döntő előtt szétszakadó úszógatya ellenére is. Ezt követően a friss olimpiai bajnok, pályafutása és élete egyik legnagyobb sikere után elhagyta edzőjét, Selmeczi Attilát, akinek az irányítása alatt az addigi összes címét begyűjtötte. Ekkor is felerősödtek azok a hangok, melyek szerint hálátlan és nagy hibát követett el.

Amikor kiderült, hogy Budapesten lesz a vb, akkor teljesen világossá vált, hogy a hazai pályán elért eredmény dönti el, hogy a Virth Balázzsal való közös munkát bukásként, vagy sikerként értékeli majd a publikum. A várva várt viadal elérkeztével sem szerénykedett Milák Kristóf a megszólalásaiban, az elődöntő után úgy fogalmazott, hogy azért tartott egy kis erődemonstrációt, hogy „ne fürödve” jusson a döntőbe. Aztán pedig már tudjuk, hogy mi történt: mezőny agyonverve, aranyérem, világcsúcs. Szenzációs jelenet volt, ahogy a friss világbajnok kiült a medence szélére a vízbe lógatva a lábát, kis túlzással mondhatnánk, hogy onnan nézte meg, ahogy a többiek is beérnek a célba.

A közönség és a sajtó a 22 éves klasszis lábai előtt hever – teljesen jogosan – erre közölte, hogy szakmai szempontból egyébként ez nem volt egy jó úszás, okos pedig főleg nem. De azért örül a világcsúcsnak. Ebből a – ezúttal más szempontból – rendkívüli nyilatkozatából is lehet érezni, hogy Milák Kristóf egészen másképpen látja a világot, mint egy átlagember. Valószínű, hogy ez a szemlélet emeli őt olyan magasra, ahol most van és – ha lehetséges egyáltalán, akkor – még feljebb. 

Bakos Attila