Rácz Endre egész életét végigkísérte a versírás

Rácz Endre egész életét végigkísérte a versírás, 10 éves korában már rímbe szedett sorokat vetett papírra.

Az igazi fordulat 2011-ben jött, amikor úgy érezte, megérett arra, hogy ne csak papírra írja le a gondolatait, hanem költeményekbe szedje őket. A szerepi költő elmondása szerint bármiről ír, érzelmekről, hétköznapi történésekről, de mindig is a népies költészet volt a legkedvesebb számára. Több versében visszaköszön szülőfaluja, valamint a Sárrét és a pásztorkultúra. – Szerepen élek születésem óta, ez az otthonom, itt nőttem fel, itt voltam gyerek.

„Nekem ez a világ, ez az otthon, nem tudok és nem is akarok másról írni.”

Ezt a vidéket szeretném bemutatni az embereknek, azt, hogyan éltek itt az emberek, amikor még itt mocsarak és nádas volt – mondta a Naplónak Rácz Endre. Hozzátette: – A pákászélet igazi különlegességnek számít nálunk, hiszen itt valamikor víz, mocsár és hatalmas nádas volt. A pákászok halat fogtak, madártojást és díszes tollakat szedtek. A pákászok élete nem egy hétköznapi dolog volt. Sokan nem tudják, hogy a teknősbéka micsoda érték volt régen, még a bécsi udvarban is a sárréti teknősbékából főztek levest. Sokszor az arannyal nem tudtak annyit elérni, mint ha vittek egy adag teknősbékát – tudatta.

A készülő kisregény

Szerep legrégebbi emlékműve a szerepi Csonkatorony, mely a mostani falutól másfél kilométerre található. Rácz Endre verssel is megemlékezett már erről a templommaradványról. – Máig vitatott, de mi úgy tartjuk, hogy a Csonkatorony helyén egy monostor állt, azelőtt pedig két templom. Mint alkotót, a legrégebbi emlékünk természetes, hogy megfog. Van egy legendánk, arról is írtam már, készülőben van egy kisregényem, amiben az akkor élők valóságát szeretném bemutatni – beszélt a terveiről a költő, aki korábban csikós is volt, ha van alkalma, magára ölti a régi csikós ruháját és cifraszűrjét. – Hála Istennek egyre népszerűbb akár a pásztor- és betyárkultúra, de a népzene is. Mindig lesz ez iránt érdeklődés egy kisebb, de annál lelkesebb körben. Ezt tovább lehet majd adni, mindig lesznek olyan fiatalok, akiket ez érdekel, akármilyen modern világban is élünk. Úgy gondolom, lesz jövője, utánunk is fogja majd valaki éltetni – vallja Rácz Endre.

Nem különválasztható

Rácz Endre a versírás mellett citerázik, valamint népművészettel is foglalkozik. – Nem is nagyon tudom különválasztani a költészetet, a népzenét és a népművészetet. Ez egy egység. Nem tudok népzenélni költészet nélkül, írni népzene nélkül, nem tudok úgy népművészkedni, hogy ne dúdoljak egy népdalt közben, főleg a pásztor- és betyárdalokat szeretem – tudatta. Rácz Endre pásztoreszközöket készít saját kézzel, főként a 19 századra jellemző pásztortárgyakat, gulyásbotot, karikás ostort, de farag pipákat is.

KD