Gentlemanek között is gentleman

„Mindig is utáltam azt az átkozott James Bondot. Meg szeretném ölni.”

Akár egy véletlenszerűen kiválasztott főgonoszt is idézhettünk volna egy tetszőleges Bond-filmből, de ezeket a szavakat nem Ernst Stavro Blofeld, Auric Goldfinger vagy Le Chiffre mondta, hanem, bármilyen meglepő, maga Sean Connery. A 90 évesen elhunyt színészlegenda hétszer is eljátszotta a 007-es ügynököt, és a végére már, valahol abszolút érthetően, piszkosul unta az egészet. Életútja poszt-Bond szakaszával aztán csattanós választ adott azoknak, akik ebbe a szerepbe skatulyázták: a nőcsábász kém imidzsét később tudatosan és nagyon radikálisan vetette le magáról, igen diverz pályára állítva ezzel saját karrierjét. Egy nagy csalódás miatt 2003 óta ugyan nem játszott élőszereplős filmben, de egyedi karizmája így is az ipar legnagyobbjai közé emelte.

A lovaggá ütött skót színész macsóságáról, emlékezetes szerepeiről és pályaívéről Fejér Tamással, a debreceni Apolló mozi vezetőjével beszélgettünk.

Bondok az örökkévalóságnak

Sean Connery 1930-ban született. A szokásos ranglétrát megjárva, kisebb színházi, tévés és mozis munkák után talált rá James Bond szerepe. Ő volt a titkos ügynök első megformálója a nagyvásznon: az 1962-ben bemutatott Dr. No-ban alakította először a nőcsábász kémet, és 21 évvel később kérte ki az utolsó martinit. – A ma embere nem tudja őt azonosítani a James Bond előtti időkkel. 1954-től volt aktív színész, de a Dr. No-t megelőző pályája nincs benne a köztudatban. Olyan, mintha ez lett volna első szerepe, és ő az én fejemben is így él. Viszont utána meghatározta az egész szériát – mondta el Fejér Tamás Connery munkásságának első szakaszáról. Az állítással nehéz vitatkozni: az ő Bondjának lenyomata aztán hosszú évtizedekig ott maradt a sorozatban.

„Azt a fajta karaktert, amit ő hozott James Bondként, egészen Daniel Craigig megtartották: Roger Moore, Timothy Dalton és még Pierce Brosnan is olyan volt, mint Connery.”

Aztán Craignél jött egy szignifikáns változás. Ő már nem angol gentleman, hanem bestiálisabb titkos ügynök – vélekedett az Apolló vezetője, aki szerint Moore-ra, Brosnanre és Conneryre is alapvetően a James Bond-szerepek miatt tekintünk klasszikus hollywoodi szívtipróként. Hozzátette: későbbi alakításaiban már nem volt kifejezetten macsó, sokkal inkább hagyományos mentorkarakter.

A szerepvállalási szokásaiban bekövetkezett radikális változásnak már a '60-as években, Bond-karrierje csúcsán megvolt az előszele. Amikor Connery Alfred Hitchcockkal forgatta a Marnie-t, még a szkriptet is elkérte a rendezőtől, hogy meggyőződjön róla, nem tipikus kémszerepet osztott rá. Ez a húzás abban az időben egyáltalán nem volt megszokott. Hitchcock ügynöke ekkor állítólag azt mondta neki, még Cary Grant sem olvasta el előre a suspense-keresztapa forgatókönyveit. Connery erre annyit válaszolt:

„én nem Cary Grant vagyok”.

Több mint titkos ügynök

A 007-es szerepe hozta meg számára a világhírnevet, de már a fenti megjegyzésből is leszűrhető az a közömbösség, mellyel egy idő után a karakterhez viszonyult. Miután végzett a '71-es Gyémántok az örökkévalóságnak forgatásával, megfogadta, hogy soha többet nem játssza el az ügynököt. Közeli barátja, Michael Caine szerint Conneryt egyre jobban dühítette, hogy sokan csakis Bonddal azonosítják. Caine emellett úgy gondolta, a skót sokkal jobb színész annál, mint hogy pusztán ezt az egy figurát alakítsa. Connery későbbi szerepválasztásai valamennyire rezonálnak ezzel a kijelentéssel: dolgozott John Hustonnal (Aki király akart lenni) és Sidney Lumettel (többek között Az igazság ereje, Gyilkosság az Orient expresszen), vállalt bizarr sci-fit (Zardoz) és háborús filmet is (A híd túl messze van). Aztán '83-ban, korábbi döntésével szembemenve egyszer még visszatért Bondként (ez volt a beszédes című Soha ne mondd, hogy soha), majd következtek azok az szerepek, amik igazán meghatározták karrierje második szakaszát.

Ebből a korszakból Fejér Tamás a Hegylakó Ramirezét, a Vadászat a Vörös Októberre Ramius kapitányát és A szikla Alcatraz-szökevényét, John Patrick Masont emelte ki kulcsszerepként. Egyértelmű, hogy Connery ez idő tájt villantotta meg igazán sokoldalúságát: ő játszotta például a címszereplő édesapját az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban, elvállalta a Jean-Jacques Annaud-féle A rózsa neve főszerepét, az Aki legyőzte Al Caponét című gengszterfilmben nyújtott alakításáért pedig Oscar-díjat is kapott.

A mozivezető úgy véli, Connerynek sikerült elkerülnie a beskatulyázást. – Egyáltalán nem gondolom, hogy ezek a szerepek összetéveszthetők lennének a Bond-karakterrel, már csak Connery életkora miatt sem. Ő úgy vetkőzte le a titkosügynök-szerepet, hogy közben az emberekben megmaradt, hogy ő volt az első James Bond, és ő határozta meg azt a franchise-t – osztotta meg Fejér Tamás, akit arról is kérdeztünk, szerinte jó irányba kanyarodott-e Connery pályája a Bond-filmek után. – Óriási szerepek, amiket most felemlegettünk; úgy gondolom, lehet ennél nagyobb karriert befutni, és lehet kisebbet is. De azért nem mondhatjuk el azt, hogy Sean Connery maximálisan kitolta a Hollywoodban elérhető teret, és kihasznált minden lehetőséget, mert akkor sokkal ismertebb filmeket is fel tudnánk sorolni tőle – ismertette a szakember, rámutatva arra, hogy Connerynek Bond mellett nem volt például másik franchise-szerepe.

Csendes visszavonulás

Fejér Tamás úgy véli, Connery a nagyobb, elismertebb szerepei mellett úriembersége miatt hagyott maradandó nyomot Hollywoodban. – Rá mindenki úgy emlékszik, hogy gentleman volt, de akár mondhatjuk azt is, hogy macsó. Nem tudok elhíresült botrányairól, Conneryre valószínűleg mindenki szeretettel fog gondolni – tette hozzá. A mozivezető – leszögezve, hogy ezt innen nézve nagyon nehéz megállapítani – őt egyébként valamennyire kívülállónak tekinti: nem tudja egyértelműen kijelenteni, hogy Sean Connery a hollywoodi álomgyár része volt. – Nem illeszkedett úgy a Los Angeles-i világba, mint mondjuk egy James Dean, akinek sokkal kevesebb szerepe volt – fűzte hozzá.

Connery utolsó alakítását a 2003-as A szövetségben nyújtotta, utána már csak hangszerepeket vállalt. Stephen Norrington filmje a hírek szerint már a forgatás alatt szétcsúszott, a produkciót később maga Connery is próbálta megmenteni a vágószobában, sikertelenül. A skót az itt szerzett rossz tapasztalatok miatt örökre kiábrándult a filmezésből, Gandalf és a Mátrix-béli Építész szerepét is felajánlották neki, de mindkettőt elutasította. Visszavonult Bahama-szigeteki otthonába, itt is hunyt el 90 éves korában. – A szövetség után Connery kikerült a hollywoodi piacról. Az a film hatalmasat bukott, és ő egy picit megcsömölt a szerepektől. Pletykálták, hogy játszott volna, de nem kínálták meg nagyobb szerepekkel; nem tudjuk meg, mi az igazság. Inkább a pihenést, a kellemes nyugdíjas éveket választotta – jegyezte meg Fejér Tamás, egyúttal rávilágítva: nagyon sokan ennél idősebb korban is vállalnak mellékszerepeket, ő azonban nem így tett.

„Abszolút hirtelen kiugrás volt ez a pályáról”

- vélekedett az Apolló mozi vezetője.

Sean Connery életműve az IMDb adatbázisa szerint több mint 90 kreditált tévé- és filmszerepre rúg: az általa hosszú évtizedek alatt felrajzolt pályaív legalább akkora kuriózum, mint tehetsége, sármja és karizmája.

Raffer Attila

Klasszikusok, értő kommentárral

Az Apolló mozi rendszeresen műsorára tűz olyan tematikus filmeket, amelyekben nemcsak nagy sztárokat láthatunk viszont, hanem olyan szakértők is megszólalnak a vetítéseket követően, amelyeknek köszönhetően még teljesebbé válik a befogadás, a nézői élmény. Jó példa erre a most futó Nolan 50 sorozat, ahol november 11-én Csillagok között kultikus sci-fi megtekintése mellett Kovács Gellért Filmszerész kalauzol bennünket az egyik legnagyobb kortárs direktor világában.