Minél zajosabb, annál jobb az óévbúcsúztató

A legtöbben úgy ápolunk jó néhány ősi hagyományt szilveszterkor és újévkor, hogy nem is tudunk róla. Az egyik ilyen például a nagy zajkeltés, a hangos mulatozás az óesztendő utolsó napján, melyről Lukácsné dr. Marinka Melinda néprajzkutatót, a Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársát kérdeztük.

A szakember először arra emlékeztetett, hogy a tél, azon belül is az év vége az esztendő legsötétebb időszaka, ilyenkor a legrövidebbek a nappalok. A zajkeltés, a hangos zene, a sötétség és az abban esetleg megbújó, ártó, gonosz erők elűzését, az azoktól való védekezést szolgálja ősidők óta. A csörömpöléshez az elmúlt évezredekben használtak például kolompokat, edényeket, ostorokat, manapság a papírdudák és a sípok a legnépszerűbbek. (A petárdázás továbbra is tilos.) A néprajzkutató elmondta: régiónkban Hajdúszoboszlón manapság ismét megtartják a szilveszteri csergetést. Ezzel hivatalosan azt a legendát elevenítik fel, mely szerint a helyiek 1559. december 31-én kolompszóval és ostorpattogtatással ijesztették el a Szoboszlót fenyegető török hadsereget, akik a nagy zajról azt gondolták, hogy hatalmas sereggel állnak szemben – tette hozzá.

A következő év megvarázslása

A népi kultúrában már novemberben elkezdődött a következő év megvarázslása, mely egészen farsangig tartott. Ezeknek a megmozdulásoknak a közös eredője a tavasz várása, vagyis a termékenység időszakának a mihamarabbi elhozása – magyarázta Lukácsné dr. Marinka Melinda néprajzkutató. Elmondta: az ilyen jeles napok sorába illeszkedik például Luca napja, vagyis december 13-a. – Ilyenkor lucabúzát készítettek. Ha az elültetett búza karácsonyig kizöldült, akkor azt feltételezték, hogy a következő évben jó termés várható – emelte ki a szakember.

Hozzátette: hasonló szokás volt december 4-én, azaz Borbála napján az úgynevezett borbálaág levágása, amikor is egy ágat vittek be a szobába, vízbe tették, és ha az kizöldült karácsonyra, akkor nemcsak jó termést, hanem egészséget és a lányok férjhezmenetelt is remélhettek a következő évre.

Álarccal védekezhetünk

Manapság szilveszterkor sokan viselnek különböző álarcokat, melyek jelentését már szintén a feledés homálya takarja. – A maszk szintén nagyon régi hagyomány. Az eredete hasonló, mint a zajkeltésé, vagyis abban az ártó szellemek, a gonosz lények nem találnak meg bennünket, vagyis így is védekezhetünk ellenük – hangsúlyozta a néprajzkutató. Kifejtette: ehhez hasonló az az egykori szokás, hogy az újszülött szemét a megkeresztelés előtt, a templomba vitelkor letakarták azért, hogy az ártó szellemek ne tudják bántani, „ne verjék őket szemmel”.

Biztosra akartak menni

Az is régi hiedelem, hogy olyan lesz az egész évünk, mint, ami történik velünk, ahogy viselkedünk az újév első napján. Lukácsné dr. Marinka Melinda szerint emögött az húzódik meg, hogy a paraszti társadalomban nagyon fontosnak tartották a következő év bebiztosítását. Az önellátásra épülő gazdálkodásban nem volt mindegy, hogy meglesz-e a megfelelő állatszaporulat, hogy mennyi gabonát lehet majd aratni.

Ki jön fel először a forró vízből?

A lányok úgynevezett férjjóslást is végeztek télen. Egyes vidékeken ez lehetett például András napján, de akár január 1-jén is. Ilyenkor a lányok gombócot főztek. Azok közepébe kis papírokat tettek, melyekre felírták a szóba jöhető jövendőbelik nevét, és amelyik a főzés közben a leghamarabb feljött a víz tetejére, az lehetett az igazi, a jövendőbeli férj – ismertette a szakember. Azt is megtudtuk tőle, sok helyen újév napján férfiakat vártak vendégségbe a lányos házaknál, melynek ugyancsak termékenység-előidéző, -varázsló funkciója volt. – Más vidékeken azt is feltételezték, hogy a lány jövőbeli férjének is az lesz a keresztneve, akivel aznap először találkozott. Vagy például megrúgták a disznó óljának oldalát, és ahányat erre a malac röfögött, azt mondták, hogy a leány annyi év múlva fog férjhez menni – mondta a néprajzos. OCs

Időjóslás hagymából

Arról is beszámolt a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének munkatársa, hogy szokás volt január 1-jén a hagymakalendárium készítése is. Tizenkét réteget vettek le egy hagymáról, melyek az év 12 hónapját jelképezték. Ezeket picit megsózták. Aztán megnézték, melyik hagymaréteg mennyi levet eresztett, amelyből arra következtettek, melyik hónap mennyire lesz csapadékos.

OCs