2016.04.29. 16:15
Búsuló juhászok
<em>A szerkesztőségi fotóarchívumot lapozgatva a kezembe került egy képsorozat, a felvételek Hortobágy-Kónyán készültek egy riporton.</em> Petneházi Attila írása.
A szerkesztőségi fotóarchívumot lapozgatva a kezembe került egy képsorozat, a felvételek Hortobágy-Kónyán készültek egy riporton. Petneházi Attila írása.
A közel két éve született írás arra a nyilvánvaló ellentmondásra igyekezett rámutatni, hogy miközben a marhák százait tartó családi gazda az állami legelők földhaszonbérleti pályázatán hoppon maradt, a közeli tanya tulajdonosa úgy jutott jelentős területekhez, hogy csupán néhány árva üszőborjút tudott felmutatni állatállomány gyanánt. Ő azonban a régi világban még mindig inkább kuláknak számított volna, mint az az ifjú hölgy, aki úgy kapta meg tíz évre közel száz hektár állami legelőterület haszonbérleti jogát, hogy nemcsak állatai nem voltak hozzá, de valójában ő maga is évek óta külföldön keresi a boldogulást.
Természetesen semmi baj azokkal a (zömében fiatal) gazdálkodókkal, akik tényleg komolyan veszik magukat, és azért pályáztak állami legelőre, hogy a családi gazdaság növekedéséhez némi jó értelemben vett „hátszelet” kapjanak. Amikor azonban külföldön, íróasztal mögött dolgozó ifjú titánok olyan állami legelőket tesznek magukévá (vélhetően a busás támogatás okán), amelyeken nem is olyan régen még juhok és marhák százai legelésztek, nos, akkor érthető, hogy sokaknál (akik számára élet-halál kérdése a gazdálkodás) kimegy a biztosíték.
