Autót, apát a Jézuskától!

Hortobágy-Szásztelek, -Kónya - Buszjárat segíti a tanyákon élők mindennapjait.

Karácsony idején megszaporodik Nemes Béla, a hortobágyi tanyagondnok munkája. Minden nap másik központba vezet az útja. Szerdán például Szásztelekre. Ilyenkor, akinek intéznivalója akad, a tanyajárattal érheti el Hortobágyot. Vásárolnak, patikába mennek az emberek. Nagy segítség ez, hiszen akinek nincs autója, csak így juthat be a faluba, főleg télvíz idején. Gyakran kérik tőle, hozzon kenyeret, cukrot, vagy ami éppen kell. Az is előfordul, hogy akkor kérnek tőle valamit, amikor már kijött az üzletből, de nem tudja azt mondani, hogy nem segít.

Vámos Jánosné is gyakran használja a buszt. Főként azért, mert amikor nem jön, csak vonattal juthat el Hortobágyra, Balmazújvárosba, vagy éppen Debrecenbe. Vasútállomás pedig a hat kilométerre fekvő Halastón található. – Ha vásárolni megyünk, például így karácsony előtt, fogadni kell valakit, aki kivisz bennünket az állomásra, s onnan hazahoz. Így, noha a vonaton már ingyen utazunk, kétezer forintba kerül egy-egy út. Egy hónapban nyolc ezret is elköltök erre, pedig a nyugdíjból nem könnyű kigazdálkodni. Nem csoda, hogy egyre több az üres ház Szászteleken – jegyzi meg az asszony.

Már áll a fenyő

December 24-én reggel iparkodnia kell a hal sütésével, ha idejében el akar készülni. Reggel 8-10 óra körül már érkeznek az unokák, s éhesek. Bár – teszi hozzá – ha még nincs kész, kiszolgálják magukat a hűtőből. Délután kerül az asztalra az ünnepi menü. Húsleves, töltött káposzta, sütemény, sőt, idén pulyka is készül. Férje, Vámos János a cserépkályha mellett azt mondja, ma már nem szomszédolnak. Arra, hogy mi volt a legemlékezetesebb karácsonyi élménye, azt feleli a 77 éves férfi, még katonakorában kapott a feleségétől egy kis fenyőágat néhány szem szaloncukorral. A szekrénye tetejére állította. Annak nagyon örült, hiszen otthonról érkezett.

A felesége idén sem hagyta az utolsó pillanatra a díszítést. Már ottjártunkkor is teljes pompában állt a műfenyő. Mivel magunk is a tanyajárattal érkeztünk Szásztelekre, nincs több időnk. Nemes Béla, a sofőr menne vissza Hortobágyra, a mátai gyerekeket kell hazavinnie az iskolából. Útközben arról beszél, hogy naponta 120 kilométert is megy, ugyanis a rászorulóknak az ételt is kiszállítja az öt tanyai településrészre.

Ablak nélkül

Kónyán is várják már a karácsonyt. Kiss Katalin férjével hét gyermeket nevel. A gyerekek egy része odahaza – a többiek a kollégiumban –, amikor megérkeztünk, mindannyian a kis szobában tévéznek. A gyerekek rajzaikat már december 6-ra elkészítették, és azokat a Mikulás gyűjtötte össze. Az ajándékokat pedig a Jézuska hozza majd. Tudják, mi az, amit megkaphatnak – jegyzi meg az édesanya. Két kisebb fiuk is távirányítós autót és kirakót szeretne, a nagyobb pedig egy számítógépre vágyik. Azt mondják, idén mintegy 20 ezer forint jut ajándékokra. Mivel a családfő, Jónás Gyula közmunkában immár hét hónapja dolgozik, az egyéb jövedelmekkel együtt 210 ezer forintot kell beosztaniuk havonta.

Katalin készül a karácsonyra, a menüt fejben már most összerakta. Idén a bejgli mellett sport- és fantaszelet lesz, a sütés-főzésben segítenek neki a nagyobb gyerekek. A családfőre a díszítés hárul.

Mire a szomszédos házba átsétálunk, sötétségbe borul Kónya. Baranyi Renáta anyósával és hat gyermekével él, látogatásunk idején a két legkisebb van odahaza. A ház konyhájában sparhelt árasztja a meleget. A bejárati ajtó ablaka nincs meg, farostlemezzel pótolták. Az anyósával élő fiatalasszony számára szokatlannak ígérkezik az idei ünnep, hiszen először tölti azt párja nélkül, aki elhagyta családját. – Húsleves, töltött káposzta biztosan lesz. Fenyőfát is készülünk venni. Ajándékra viszont nem jut, sokba került a téli tüzelő – magyarázza a 40 éve Kónyán élő Kovács Józsefné, az anyós. Azt mondja, kettejük jövedelme 80 ezer forint körül van. Év közben is elmegy minden lábbelire, ruhára. Hogy mire volna a leginkább szükség? – Egy boltra! – vágja rá Kovácsné. – Ha biciklivel tekerünk ki a vasúti megállóhelyre, hogy vonattal menjünk Újvárosra vásárolni, el kell dugni, nehogy ellopják – egészíti ki a menye. Mint mondja, mióta elment a párja, nincs férfi a háznál, mindent nekik kell megcsinálniuk. Szeretné, ha karácsonykor hazatérne, a gyerekeknek is hiányzik. Kovácsné nem haragszik a fiára, amiért elment, de szintén ezt kérné a Jézuskától. Akkor lehetne egy szép karácsonyuk.

Gond az információhiány

A tanyákon élőkkel a tanyagondnoki szolgálat segítségével tartja a kapcsolatot az önkormányzat. Duró Anna családgondozó azt mondja, a járati napokhoz igazodva rendszeresen keresik őt az emberek. Főként anyagi, foglalkoztatási és ügyintézési nehézséggel fordulnak hozzá. Tapasztalatai szerint sokan információhiánnyal is küzdenek, ami megnehezíti egy-egy család élethelyzetének javulását. No, meg az, hogy főként Kónyán vannak úgynevezett szívességi lakáshasználók is. Ez azt jelenti, hogy a máshol élő tulajdonos tudtával, de térítés nélkül élnek a házban, csak a rezsit fizetik. A családgondozó csütörtökönként a védőnővel járja a tanyákat, felkeresve problémás családokat is.

– Ezek az emberek – néhány kivételtől eltekintve – nehéz anyagi körülmények között élnek. Kónyáról a legtöbben megélhetési és gyerekek körüli problémákkal keresnek. Azt viszont nem tapasztalom, hogy karácsony előtt többen jönnének – tette hozzá.

HBN-SZZSL

Cikkünkhöz a Facebookon szólhat hozzá:

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, script , facebook-jssdk ));

// ]]>