Sajnos nem mindig a gyomrunknak hiszünk

Debrecen - Évtizedek óta kutatások zajlanak az evés pszichológiájának megismerésére.

Forgács Attila 1985-ben egyetemi pszichológia-hallgatóként kezdett érdeklődni az evés lélektana iránt. Mivel a szakirodalomban itthon semmit sem talált róla, felvette a kapcsolatot dr. Szathmáry Lajossal, aki az USA-ban élő pszichiáter volt, többek közt a Fehér Ház és a NASA gasztronómiai tanácsadója. A világ legnagyobb, étkezésről szóló könyvtárával rendelkezett, 44 ezer kötettel 31 szobában. – Neki írtam, mire válaszként egy repülőjegyet küldött. Elutaztam, a repülőtársaság elhagyta a bőröndömet, ügyintézéshez elkérte az útlevelemet, onnantól az se volt meg; ilyen körülmények közt találkoztam a professzorral, aki elém jött, és annyit kérdezett: mi az az evéslélektan, mert ő nem tudja, ezért hívott meg – idézte fel a Budapesti Corvinus Egyetem docense az V. Evészavar Kongresszuson tartott előadásában. Hozzátette: az igazsághoz tartozik, hogy a témáról (gasztropszichológia) az USA-ban már 1980-ban kiadtak egy lapot, egyébként a 2000-es évektől jelennek meg róla tömegesen könyvek.

Az evési anomáliáknak kétféle megközelítése van: mint evészavar, szélsőséges evési módok, illetve evésmarketingként. Utóbbi arra vezethető vissza, hogy a nyugati világban élelemtúltermelés van, és az ennivalót megpróbálják eladni; az ehhez kapcsolódó kutatások lényegében a mindennapos evési módokat tanulmányozzák. A hadiiparnak és a marketingnek pedig több pénze van, mint a klinikumnak, időnként előrébb is járnak – mutatott rá Forgács Attila.

„Pályázat” tartósításra

James Cook volt az első, aki hajósai egészségi állapotára figyelmet szentelt, egyet sem akart veszíteni közülük, friss gyümölcsöt, káposztát adott nekik. Napóleon pedig úgy vélte, az a sereg nyer, ahol az élelmezés megoldott. Ezért „pályázatot írt ki” az élelem tartósítására: egy cukrász nyert, aki sterilizálta az ételt. A 19. század végén jelentek meg az első élelmiszer-ipari márkák: mivel a nők dolgozni kezdtek, egyre kevesebb idejük volt főzni, ezért gyógyszerészek félkész ételeket állítottak elő, majd rátették a családjuk címerét: így alakultak ki azok a nagy cégek, melyek ma a világ étkeztetésének több mint felét birtokolják (pl. Coca Cola, Maggi, stb.) – mondta el az előadó.

– A ’20-as évek soványságkultusza után fordulatot hozott a második világháború: úgy látták, az a nép nyeri meg, amelyik jól táplált. Komoly hadiipari pénzeket tettek a kutatásokba, hogyan lehetne rávenni az amerikai lakosságot, hogy egye meg a fehérjedús belsőségeket, vagy a katonák a csendes-óceáni hadszíntéren elérhető élelmeket. Mintegy 200 kutatást támogattak – ismertette a szakember. – Ugyan az amerikai nép fogyasztási szokásait nem változtatták meg, így továbbra sem eszik a belsőségeket és több kólát isznak, mint tejet, a pszichiátria számos, ma meghatározó iskolájának ezek a kutatások adták az alapját. Sokat köszönhet nekik például a kognitív pszichológia, de a szenvedélybetegeknél használt csoportterápiák is innen nőttek ki. Bár a tudományos eredmények közül sok átkerült az orvosi gyakorlatba, hogy honnan erednek, azt csak 1996 óta tudjuk, akkor oldották fel a dokumentumok titkosítását.

Rohanó idő

Forgács Attila kiemelte Kurt Lewin nevét, aki a háború alatti táplálkozáskutatás legjelentősebb alakja volt. Berlinből menekült el a fasizálódás kezdetén, a kísérleti pszichológia megújítójaként ismert, és annak ellenére, hogy nem tanult meg angolul, 43 PhD hallgatója volt, közülük később nem egy a pszichológiatudomány meghatározó alakja lett. Az előadó megemlítette Stanley Schachter munkásságát is: ő erdélyi zsidó családból származott, s a ’60-as években azt kutatta, miért híznak el az emberek? Sok kísérletet végzett arra vonatkozóan, hogyan lehet külső tényezőkkel manipulálni az evést. Például snacket helyezett el egy váróteremben, és feltett egy faliórát: ha az óra sietett, több snack fogyott, mert az ott ülők látták, hogy már dél van, s „hoppá, én ilyenkor már éhes szoktam lenni”... – Jellemzően azonban az evészavar kutatásában inkább kérdőíveket használnak, mert a betegekkel való kísérletezés fokozott etikai problémákat vet fel – jegyezte meg a szakember.

Útba esik

Míg azonban Lewin komplexen kezelte a viselkedés elemzését, a belső hajtóerőket és a külső feltételeket is vizsgálta, az evés marketing célú kutatása elsősorban a környezeti elemek manipulációjával foglalkozik, vagyis az érdekli, hogyan lehet az ételfelvételt növelni vagy csökkenteni például a csomagolással, a márkanevekkel. Ennek az irányzatnak mai legnagyobb fenegyereke az amerikai Brian Wansink, akit csak a tömeghatás érdekel, étkezési laboratóriumában kísérletezik, s emellett igazi showman – mutatta be Forgács Attila a hazájában népszerű férfit. Wansink megfigyeléseiből hozott példákkal illusztrálta, hogy a belső, élettani ingereket mennyire háttérbe szoríthatják az étkezés külső körülményei. Így a nagyobb tányérban kevesebbnek látszik az étel, hajlamosak vagyunk többet enni, ugyanakkor ezt a tapasztalatot igyekeznek kihasználni az anorexiások táplálásánál.

Az előadó megemlítette a nagy gyártók (Coca-Cola, stb.) gyakorlatát is, akik nem véletlenszerűen teszik fogyasztóik útjába automatáikat. Ennek legmodernebb változata a Túró Rudinál is fellelhető: Facebook-oldala lájkolóinak szokásait figyelve próbálja a cég feltérképezni, hova érdemes a gépeit kihelyezni.

HBN-SZT