Salakmotorsport a Bajnok nélkül

Adorján Zoltán fogalom a salakmotorozás történetében, nevéhez számtalan „leg” kapcsolódik, többek között a debreceni vaspapucsos volt az első magyar, aki egyéni világbajnoki döntőben, majd a Grand Prix-ban húzhatta a gázt és rekorder az egyéni magyar bajnoki címek tekintetében.
A Bajnok pályafutásának csúcspontján – lényegében majdnem két évtizedig – páratlan népszerűségnek örvendett, lényegében a Nők lapján kívül minden újságban olvashattak róla, de halkan megjegyzi, egy másik női magazinban autótesztelését örökítették meg.
Adorján páratlan karrierje 2000-ben ért véget, egyszer-egyszer még hallhattunk róla, de az utóbbi időkben túl sok információt nem kaphattak egykori kedvencükről a sportág kedvelői.

Napló: Hogy van?
Adorján Zoltán: Köszönöm szépen, jól. Sokat dolgozom, ami örömmel tölt el, hiszen újra azt csinálhatom, amit szeretek. Két vállalkozásom is van, amik lényegében kiegészítik egymást.
Szívemhez a motorszerelő-műhely áll a közelebb, ahol főként robogókat szerelek, sőt tuningolással is foglalkozom. Ez utóbbi azért fontos a számomra, mert mindig is érdekelt, hogyan lehet minél többet kihozni a blokkokból, már gyerekként sok szakmai jellegű könyvet olvastam erről.

Napló: Kevés egykori élversenyző mondhatja el magáról, hogy sikeres volt az átállása a civil életbe.
Adorján Zoltán: Nem tagadom, nem volt egyszerű, hiszen 23 év után egy betáblázott motoros életből kellett átváltanom a „szürke” hétköznapi valóságba. De bevallom, a több mint két évtizedes versenyzésből elég volt, szükség volt a változtatásra.

Napló: Bár voltak próbálkozások, érthetetlenül távol került szeretett sportágától.
Adorján Zoltán: Amikor leszálltam a motorról, szerettem volna még a salakmotorozásban tevékenykedni, de rossz helyen próbálkoztam.
Mint utóbb kiderült, amikor elfogadtam a Hajdú Volán SC ajánlatát, a lehető legrosszabb döntést hoztam.
Edzőnek, szakosztályvezetőnek mentem, ám egy hónap múlva azt vettem észre, hogy a depót takaritottam – sajnos nagyot kellett csalódnom az akkori elnökben, Kékesi Bélában.
Két évet húztam le a klubnál, de megcsömörlöttem az egésztől és megfogadtam, hogy a pálya közelébe se megyek többet. Természetesen az idő múlásával enyhűlt a mérgem, de jó szívvel nem tudok visszagondolni ezekre az évekre.

Napló: 2006-ban újra a „tűz közelébe” került, hiszen csapatvezetőként irányította a Simon&Wolf SC-t a Bajnokcsapatok Európa Kupájában.
Adorján Zoltán: Az egy egyéjszakás kaland volt, de nagyon jól esett, hogy Simon Miklósék számoltak velem. Ha lett volna lehetőség a folytatásra, szívesen csináltam volna.

Napló: Senki sem kéri ki a valaha volt legjobb magyar salakmotoros véleményét?
Adorján Zoltán: Mindig is mondtam, hogy a műhelyem ajtaja nyitva áll bárki előtt, aki segítséget akar kérni és vannak olyanok, akik élnek is a lehetőséggel. Például megkeresett az fiatalember is, akinek a legnagyobb esélyt adom arra, hogy a nyomdokaimba lépjen.
Tabaka Józsi megkért, segítsek abban, amiben az egyik legjobb voltam Európában, így tavasszal együtt gyakoroljuk majd a startolást.

Napló: Egyáltalán kijár motorversenyekre?
Adorján Zoltán: Csakis Tihanyi Sanyi és Tabaka Józsi miatt. Előbbi gyerekkori jó barátom, míg utóbbi a magyar speedway legnagyobb tehetsége, ráadásul az édesapjával együtt motoroztam.

Napló: Hogyan ítéli meg a honi salakmotorsport jelenlegi helyzetét?
Adorján Zoltán: Igazából nem tudom, sírjak, vagy nevessek rajta; nem hiszem, hogy volt már ennyire mélyponton a sportág hazánkban.
Rengeteg a probléma, például baj van a versenyzők értékítéletével. Megdöbbentő a számomra, hogy a komplett magyar válogatott mindössze arra képes a lengyel liga harmadik vonalában, hogy a középmezőnyhöz tartozzon.

Napló: A felemelkedéshez mindenképpen változtatni kellene. Ha felkérnék, vállalna munkát a szakágvezetésben?
Adorján Zoltán: Semmilyen pozíciót nem vállalnék, ugyanis nincs meg az a háttér, ami biztosíthatná a sikeresen munkához elengedhetetlen alapokat.

Napló: Aktív versenyzőként kevés népszerűbb sportoló volt Önnél a megyében, ha egyáltalán akadt. Most milyen a „népszerűségi indexe”?
Adorján Zoltán: Nem vagyok olyan szép, mint régen, de még így is sokan felismernek. A korábbi csillogás már nem is hiányzik, éppen elég az, ami most körülvesz, hiszen sokan az ismerős.
Az Adorján név még mindig benne van a köztudatban és jól cseng az emberek fülében.

Napló: Nem akarok szemtelennek tűnni, de a nyugodtság nem csak az arcára ült ki.
Adorján Zoltán: A pályafutásom befejezése után elengedtem magam, nem mozogtam annyit, mint előtte, letettem a cigarettát és ennek következtében felszedtem 18 kilogrammot.
A közelmúltban eldöntöttem, meg kell fognom magam, éppen ekkor keresett meg egy korábbi jó barát, Tóth Csaba, aki nem mellesleg óriási salakos-rajongó és megkért arra, hogy motorozzak vele.
Rábólintottam a felkérésre, megkaptam tőle az ország legszebb motorját és ruháját, így visszatértem az oválpályára.

Napló: A mögöttünk lévő szezon vége a nagy visszatérésekről szólt, Nagy Róbert és Fekete Sándor sem bírta tovább versenyzés nélkül. Adorján Zoltánt is újra láthatjuk majd viadalokon?
Adorján Zoltán: Szigorúan csak hobbiszinten motorozom majd Csabival, szó sincs arról, hogy versenyeken is starthoz álljak.

Napló: Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik.
Adorján Zoltán: Miért ne lennék az, hiszen nincsenek problémáim.
Ráadásul mindenki összetehetné a kezét, ha olyan családja lenne, mint nekem: a feleségem egyre szebb, a fiam komolyan veszi a tanulást és évek óta kiegyensúlyozott párkapcsolatban él.

Napló: Ezek szerint lassan jön az unoka?
Adorján Zoltán: Igazából nem zavarna, ha nagypapa lennék, de Zolikának még akad tennivalója addig, míg apa lesz.
- Boros Norbert -