Életmód

2018.09.28. 15:10

Sokan tényleg azért halnak meg, mert feladják

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Ha leteszünk az életről, az élet is letesz rólunk – és ennek immár tudományos bizonyítéka van. Egy angol orvos tanulmánya szerint a pszichogén halál létező jelenség, amely kihívás elé állítja az orvosokat és a betegek szeretteit egyaránt. Dr. John Leach szerint öt státusza különíthető el a jelenségnek, és rendkívül rövid idő, akár három nap alatt is végbemehet.

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Ha leteszünk az életről, az élet is letesz rólunk – és ennek immár tudományos bizonyítéka van. Egy angol orvos tanulmánya szerint a pszichogén halál létező jelenség, amely kihívás elé állítja az orvosokat és a betegek szeretteit egyaránt. Dr. John Leach szerint öt státusza különíthető el a jelenségnek, és rendkívül rövid idő, akár három nap alatt is végbemehet.

Életünk során mindannyiunkat érnek traumák. Köztünk vannak olyanok, akik képtelenek feldolgozni a megrázkódtatást. Nem tudják elképzelni, hogy egyszer elmúlik a fájdalom, ezért feladják. Őket fenyegeti a pszichogén halál veszélye, amely mindössze három nap alatt végezhet az emberrel.

Dr. John Leach a Portsmouth Egyetem orvosa, aki a Medical Hypotheses című szakfolyóiratban publikált tanulmányban kifejti, a jelenség oka az agyi tevékenység elváltozásában keresendő. Ha egy ember feladja a küzdelmet az élet megpróbáltatásai ellen, és beletörődik a halálba, elváltozások keletkeznek az öngondoskodásért felelős agyrészében. Dr. Leach szerint a jelenség öngyilkosságnak, vagy depressziónak egyáltalán nem nevezhető, mindig valamiféle intenzív traumához kötődik.

Kutatása részeként megnevezte a pszichogén halál öt különböző fázisát is, amelyek rendkívül gyors egymásutánban játszódnak le a betegeknél.

1. Szociális visszahúzódás

Egy traumatikus esemény hatására sokan eltávolodnak a közösségtől, kerülni kezdik a más emberekkel való kontaktust. Erre jó példa a háborúból, hadifogságból hazatért katonák viselkedése, akik kezdetben képtelenek az érzelemkifejezésre, és közömbösnek látszanak az emberi szenvedés iránt. Ám ez valójában a traumával való megküzdés egyik módja, amely során igyekeznek távol tartani magukat a saját érzelmeiktől, így próbálva lelkileg stabilak maradni. A gondot az jelenti, ha ez az állapot elmélyül és véglegesedik.

2. Apátia

Fásultságot, érzéketlenséget jelent. Az ember olyannyira elveszíti az érdeklődését a magáról való gondoskodás iránt, hogy egyszerűen már tisztálkodni sincs kedve. Az olasz kémikus, Primo Levi így fogalmazott a holokauszt túlélése után:

Mindössze egyetlen börtönben töltött hét után elveszett bennem a higiénia iránti igény.”

– A legrutinszerűbb, legkisebb feladat is hatalmas erőfeszítésnek tűnik – nyilatkozta egy börtönviselt angol férfi, aki 2003 és 2005 között raboskodott Oroszországban.

3. Abulia

Amennyiben az apátia ellenőrizetlen marad, az abuliához vezethet, amely az akarat vagy a kezdeményezőképesség hiányát jelenti. Az abuliás képtelen önállóan döntést hozni, vagy cselekedni – írja a Wikipédia.

A koncentrációs táborokban mindenki tudta: egy bentlakó akkor tette meg az első lépést a halál felé vezető úton, amikor abbahagyta a tisztálkodást. Az abulia a fásultságnak azonban egy ennél is drasztikusabb, előrehaladottabb formáját öltötte, amikor a fogvatartott jóformán már a beszéddel is felhagyott. Érdekes, hogy bár az öngondoskodásra való hajlam ilyenkor teljesen megszűnt, gyermekeikkel, társaikkal sokan mégis képesek voltak tovább törődni. Azok az emberek, akik túlélték az abuliát, úgy jellemezték az állapotot, mint „a gondolkodás teljes hiányát”, mintha az agyuk csupán egy háttérben futó program volna.

4. Pszichés akinézis

A motiváció annyira eltűnik, hogy a beteg már megmozdulni sem akar, sok esetben a saját ürülékében fekszik. A hadviseltek között olyanok is akadtak, akik ebben a stádiumban már a fájdalmat sem érzékelték, egyszerűen nem reagáltak az ütlegelésre.

5. Pszichogén halál

Az élni akarás teljes hiánya: hiába az óvaintés, ütlegelés, könyörgés. A fentiekben használt példánál maradva: a világháborús fogolytáborokban ez is sokszor látott jelenség volt. Viktor Frankl holokauszttúlélő osztrák pszichiáter visszaemlékezése szerint az életről való végleges lemondást jelentette, ha valaki rágyújtott egy cigarettára. A cigi a lágerekben ugyanis rendkívül értékes dolognak számított, legtöbbször élelemre cserélték. Ha egy fogvatartott lemondott ennek a cserének a lehetőségéről, lényegében a saját életét adta fel.

Forrás: Daily Mail


[related-post post_id="3914743"]

[related-post post_id="3909185"]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!