Élete legnehezebb időszakán esett át Barta Sylvia

Hónapok óta az egész világot a koronavírus tartja rettegésben, és sok ember elgondolkodott már azon, mi lesz, ha ő is elkapja. Ezt a kérdést a TV2 csinos időjósa is feltette magának, és mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a fertőzést.

Barta Sylvia tíz éve szenved autoimmun betegségben, így a vírus számára különösen veszélyes volt.

– Ahogy minden évben, idén is megkaptam az influenza elleni oltást, hiszen az immunrendszerem gyengébb az átlagnál. Március elején azonban egy mozgalmas nap közepén éreztem, hogy bujkál bennem valami; de nem vettem komolyan. Ám éjszakára felszökött a lázam, izom- és ízületi fájdalmaim voltak, aludni sem tudtam. Számolgattam hajnalban a perceket, mikor írhatok a kollégáimnak, hogy aznap nem tudok bemenni dolgozni – idézte fel a betegség első tüneteit Sylvi.

Másnap reggel az orvosa a telefonon azt mondta, hogy nem kell a legrosszabbra gondolni, maradjon otthon, és feküdje ki a betegséget. Ám a tünetek egyre csak rosszabbodtak, és az ötvenéves édesanya kezdett kétségbe esni.

– Teljesen legyengültem. Ezenkívül elvesztettem a szaglásomat és az ízérzékelésemet is, és köhögni kezdtem. Éreztem, hogy nagy a baj. Kijöttek a mentők, és elvégezték a tesztet, ami, legnagyobb döbbenetemre, pozitív lett – vallotta be őszintén. – Mellbe vágott a hír, és csak az lebegett a szemem előtt, hogyan mondom el a gyerekeimnek, hogy az édesanyjuk elkapta azt a kórt, amitől az egész világ retteg. Szomorúan fogadták, de büszke vagyok rájuk, hiszen nagyon önállóak voltak ebben a nehéz időszakban. Végtelenül hálás vagyok a férjemnek, aki egy pillanatig sem félt. Minden kockázatot vállalva végig ott volt mellettem. Gondoskodott rólam, erőt adott, amikor már teljesen elvesztettem a reményt, az ő szavai tartották bennem a lelket. Az lebegett a szemem előtt, hogy ezt nekem túl kell élnem, meg kell érnem a lányaim diplomaosztóját, még játszani akarok az unokáimmal. Soha életemben nem voltam ilyen rosszul, pedig az autoimmun betegség sem egy sétagalopp – elevenítette fel az emlékeit a tévés.

A tüneti kezelések azonban nem javítottak Sylvi állapotán. Három hétig csak feküdni tudott, az időszakos javulásokat visszaesések követtek, majd felmerült a bakteriális felülfertőzés gyanúja is.

– Sokszor csak némán feküdtem, és peregtek az arcomon a könnyeim. Mi lesz, ha már nem láthatom újra a szeretteimet? Mi kell megtanítanom még a lányaimnak? Hogyan készítsem fel őket arra, ha kórházba kerülnék? Életemben először megérintett a halál szele. Kilátástalannak éreztem a helyzetet, azon gondolkodtam, vajon meggyógyulok-e. Tudtam, ha fulladás vagy nehézlégzés jön, azonnal mentőt kell hívni. Össze volt készítve a csomagom, de tudtam, hogy nem kerülhetek be az intenzív osztályra, nem feküdhetek magányosan a kórházban – árulta el Sylvi.

Az állapotán végül egy antibiotikus kúra és egy speciális gyógyszer segített.

– Hálás vagyok az orvosaimnak, akikkel napi kapcsolatban voltam, és mindenben segítettek. Húsvét óta stabil az állapotom, de nehezen hittem el, hogy a gyógyulás fázisába léptem. Hosszú út áll még előttem, de már kimegyek a kertbe, és remélem, hamarosan sportolhatok is. Bár ez volt életem legnehezebb időszaka, jól­esett, hogy ennyi ember aggódott értem. Az elmúlt hónapokban rengeteg emberi jóságban és önzetlen szeretetben volt részem, ami erőt adott és ad a mai napig a talpra álláshoz – tekintett a jövőbe Sylvi, akinek a családja, mint utólag kiderült, tünetmentesen átesett a betegségen.

Borítókép: Barta Sylvia