A legfontosabb: magyarnak maradni, minden körülmények között

Székelyudvarhelyen született és nőtt fel, majd a Marosvásárhelyi Orvos- és Gyógyszerészeti Egyetemen végezte tanulmányait dr. Fecső András sebész. A rezidensképzést már a DEOEC általános sebészeti képzési programjában kezdte el Berettyóújfalun, sokszor ingázva a település és Debrecen között. Végül – többek között családja hatására is – Torontóba költözött feleségével, ahol azóta is él, dolgozik. A Hajdú-bihari Napló Kanadában érte el a nemzeti érzületű orvost, aki kiköltözése óta a helyi magyarság meghatározó alakjává vált.

Mára szakorvossá vált

Az orvos elmondta, nehéz volt elhagynia Magyarországot. – Az egyetem befejezése után kevesebb mint egy évvel megházasodtunk a feleségemmel. A nővérem 1997-ben Kanadában költözött, férje egy hozzánk hasonló, székelyudvarhelyi családból származott, így mi a segítségükkel kérvényezhettük a kanadai letelepedési papírokat. Alighogy elkezdtem a debreceni képzést, 2007-ben megkaptuk az értesítést, elfogadták a kérelmünket. Ha nem mentünk volna ki, elveszítettük volna a státuszt, így fél év rezidensképzés után úgy döntöttünk, minimum egy évig szerencsét próbálunk. Befagyasztottuk a tanulmányainkat, és útra keltünk – mondta dr. Fecső András, aki szerint Torontó egy dzsungelnek tűnt elsőre az addigi életükhöz képest. – Az első évben gyakorlatilag minden időnket felőrölte, hogy utánajárjunk, milyen különbözeti vizsgákat kellene tenni ahhoz, hogy a saját szakmánkban tevékenykedhessünk tovább.

„Annyira szerettem Berettyóujfaluban és Debrecenben lenni, hogy amennyiben nem sikerül a kiruccanás, azt sem bántam volna.”

Azonban amikor egy év után visszatértünk, és folytattuk a tanulmányainkat, beütött a gazdasági válság, és hirtelen minden olyan másnak tűnt, nem találtuk a helyünket. Végül visszatértünk Kanadába, ahol azóta is élünk, én pedig szerencsére maradhattam a sebészeti pályán. 2012 és 2019 között itt kint csináltam végig a rezidensképzést, illetve az akadémiai doktorátusomat(PhD). Leszakvizsgáztam általános sebészetből, és további szakképzést folytattam laparoszkópos és bariátriai sebészetben, valamint terápiás endoszkópiában. A Toronto Western Hospital szakorvosaként tevékenykedem, ahol próbáljuk a sebészetet összekombinálni az endoszkópiával, ezáltal fejlesszük a hivatásunkat.

Szeretne visszadni

A sebész mai napig tartja a kapcsolatot a szakma itthoni képviselőivel. – Nemrég részt vettem az Első Magyar Orvos-Egészségügyi Világtalálkozón, melynek célja, hogy a világon dolgozó, különböző egészségügyi munkatársakat összehozza, megismertesse egymással, egyfajta együttműködést létrehozva. Illetve a saját területünkről megoszthattuk tudományos ismereteinket, eredményeinket, egymástól is tanulva. Azt gondolom, nem titok, hogy ezeket a kapcsolatokat a jövőben szeretnénk ápolni, akár közösen is létrehozva új dolgokat. Sebészként, egyben hazaszerető emberként mindig is foglalkoztatott, hogyan tudnék valamit visszaadni az otthoniaknak a tudásommal.

„Mióta kint élünk ugyanis, szűk tíz év alatt nem nagyon találkoztam magyarokkal a képzésem bármely fokán (szakorvosok, rezidensek), hiába remek az oktatási hátterünk.”

A világ minden pontjáról jönnek Kanadába, ezért sem értettem miért történhet ez? Nem célállomás az ország, nehezebb eljutni ide, mint egy uniós országba? Vagy lehet, hogy sokan csak nem tudnak a lehetőségekről a Kárpát-medencében? Erre a kérdésre kerestem régóta a választ, a konferencia pedig nagy segítségemre volt abban, hogy több információhoz jussak. Tartottam egy előadást a torontói továbbképzési lehetőségekről, illetve a kinti magyar szervezetek részéről felajánlottuk, segítünk navigálni az otthoni kollégákat a kanadai felvételi rendszerben, a lakhatásukban, valamint ösztöndíjprogramot is szervezünk. Továbbá igyekszünk egy kétirányú, kanadai-magyar egészségügyi együttműködési programot is kialakítani, amelyben konferenciákat szervezünk, közösen operálunk bizonyos műtéti szakágakban, egymást segítve, egymás tudását kiegészítve – mondta, hangsúlyozva, végtére is a cél ugyanaz: a lehető legjobb ellátást biztosítani a betegeknek itthon is és otthon is.

Családias környezet

Dr. Fecső András elsőként diákmunkát vállalva utazott ki a tengerentúlra, egy vidámparkban dolgozott 2002 és 2003 nyarán az USA-ban, ahonnan csak egy lépés volt Kanada. – Megtetszett a környezet. Persze a nővéremék segítsége nélkül nem jöttünk volna ki, és főleg nem maradunk Torontóban. Édesanyám már a 90-es évektől járt ki hozzájuk, és mesélt a magyar templomokról, üzletekről, éttermekről. A költözésünk első napjaiban megismertük a helyi székely szervezetet, az Orbán Balázs Társaságot, illetve a Bácska Bánát Magyar Kört, akik meghatározó szereplői a kinti diaszpórának. Még a konkrét napra is emlékszem, amikor eldöntöttem, itt maradunk! A két egyesület vezetőjét látogattuk meg, akikről kiderült, nemcsak szomszédok, de a kertjeik össze voltak kötve egy aprócska kapuval, szinte egybe nyílt a két ház. Látogatásunkkor épp kakaspörköltet főztek a kertben, és megannyi ember sürgött-forgott körülöttük. Mindenki más-más részéről származott az egykori, és jelenlegi Magyarországnak.

„Rájuk néztem, és úgy éreztem, mintha csak otthon lettem volna. Attól a naptól kezdve tudtam, nem érhet minket baj, ha Kanadában telepedünk le.”

Már az első éveinkben a közösség részévé váltunk, mi is közel költöztünk más magyarokhoz, akik folyamatosan segítettek bennünket. Itt ez megszokott dolog! Az első öt évben az iskoláinkat végeztük, kettesben próbáltunk beleszokni a kanadai életbe. A gyermekeink már kint születtek, mind a hárman a magyar iskola diákjaivá, a magyar rendezvények állandó résztvevőivé váltak. Őszintén szólva a magyarságtudatom az itteni közösséget megismerve erősödött meg igazán. Jártunk a tematikus bálokra, különböző estekre. Majd 2015-ben megépült az új Magyar Ház, ahol Közkapcsolati Igazgatóként kezdtem önkénteskedni, majd elnökké választottak. Végül az hivatásommal kapcsolatos elfoglaltságok miatt 2018-tól alelnökké léptem vissza, mely szerepet azóta is betöltök. Továbbá egészségügyi kapcsolatokért felelős igazgató vagyok a Kanadai Magyar Kereskedelmi Kamaránál, illetve a Kanadai Magyar Vállalkozók Szövetségénél.

Aktív diaszpóra

Az orvos arra is kitért, mit jelent számára külhonban magyarnak lenni. – Szinte mindent. Hogy szemléltessem az itteniek elhivatottságát: csak Torontóban, és annak környékén nagyjából 100 ezer magyar él jelenleg. Ez nagyságrendileg egyharmada-egynegyede a teljes kanadai magyarságnak. Mindig telt házas rendezvényeink vannak a Magyar Házban, de számszerűsítve a résztvevők még így is mindössze 0,5-1 százalékát adják a kint élőknek – emelte ki, hozzátéve, a nagy távolságok és az elfoglaltságok ellenére is igyekeznek minél többen jelen lenni a nemzeti események, szombati iskolai napok alkalmával. – Véleményem szerint amit otthonról hoztunk, azok által az értékek által szeretnék itt sokan felnevelni a gyermekeiket, hasonló környezetet biztosítva az otthonihoz. A mi családunk a munkában, iskolában az angol, otthon azonban kizárólag a magyar nyelvet használja, és ez a tendencia másoknál is megfigyelhető. Magyar üzletekben vásárolunk, vagy azok hasonló Kelet-Közép-Európai megfelelőiben, és magyar templomba járunk vasárnap. A házi áldás, a magyar címer, a feszület mind megtalálható a házunkban.

„Azt gondolom, fontos megtartanunk a kulturális gyökereinket, magyarok, egyben székelyek vagyunk, és, bár Kanadában élünk, a hovatartozásunk sosem változik.”

A gyerekeinket – más tagokhoz hasonlóan – nyaranta hazavisszük, hogy lássák, honnan származunk. Egy olyan biztonságot adunk nekik a nemzeti identitás által, amit később maguk is felhasználhatnak, továbbörökíthetnek – hangsúlyozta. Adódik a kérdés, akkor miért nem itthon próbálnak szerencsét? Dr. Fecső András erre is választ adott. – Honvágyunk például – a modern technológiának is köszönhetően – már nekünk sincs, amire rátesz egy lapáttal a helyi magyarság jelenléte. Nincs már az, mint régen, amikor egyetlen – távolról érkezett – képeslapot hónapokig olvasgattunk, és abból merítkeztünk lelkileg. Manapság akármikor videochatelhetünk az otthoni rokonokkal. Az orvos azt is elmondta, hogy úgy érzi, hogy jelen körülmények között, itthonról (Kanada) többet tud nyújtani a Kárpát medencében elő magyar kollegáinak és honfitársainak. Ez egyfajta kettősség, a lényeg azonban azt gondolom minden esetben ugyanaz: hogy magyarok tudjunk maradni bárhol, bármilyen körülmények között!

Péter Szabolcs