Utolsó útjára kísérték Kobzos Kiss Tamást

Budapest, 2015. november 27. Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter gyászbeszédet mond Kobzos Kiss Tamás temetésén a Farkasréti-temetőben 2015. november 27-én. A Kossuth-díjas énekes és hangszeres előadóművész, zenetanár 65 éves korában, november 8-án hunyt el
Budapest, 2015. november 27. Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter gyászbeszédet mond Kobzos Kiss Tamás temetésén a Farkasréti-temetőben 2015. november 27-én. A Kossuth-díjas énekes és hangszeres előadóművész, zenetanár 65 éves korában, november 8-án hunyt el - © MTI Fotó: Kovács Tamás
Budapest – Utolsó útjára kísérték Kobzos Kiss Tamást pénteken a budapesti Farkasréti temetőben; a november 8-án, élete 66. évében elhunyt Kossuth- és Liszt-díjas zenésztől, előadóművésztől, zenepedagógustól családja mellett számos tisztelője, tanítványa, barátja vett végső búcsút.

Nem véletlen, hogy a magyar nép ősi dalai ma újra élnek, hódítanak a fiatalok között is, ehhez olyan tanítók, zenészek, énekmondók kellenek, mint amilyen Kobzos Kiss Tamás volt – hangsúlyozta gyászbeszédében az emberi erőforrások minisztere.

Balog Zoltán kiemelte: Kobzos Kiss Tamás annak a nagy nemzedéknek a kiemelkedő alakja, amely “megszerettette velünk azt, ami a miénk, ami a mi zenénk, a mi kultúránk”. Ha ő énekelt, testvérré lett magyar, török, székely, román, szláv – emlékeztetett a miniszter, hozzátéve: Kobzos Kiss Tamás “hűséges volt a magyar múlthoz és Megváltójához, ezért tudott jelen idejű ember lenni és jövőt formálni”.

Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) alelnöke felidézte, hogy az MMA-ban nyolc évet töltött együtt Kobzos Kiss Tamással, barátságuk azonban jóval korábban kezdődött. “Negyven éven keresztül baráti társaságunk tagja volt, aki természetesnek tekintette, hogy összejöveteleinkre elhozza a hangszerét is” – emlékezett.

Nagyon szerény és csendes ember volt, kivéve, amikor föllépett mint közösségi ember, tanító, elsősorban mint életmondó – méltatta barátját Jankovics Marcell.

Szerényi Béla, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója Kobzos Kiss Tamásra emlékezve kiemelte: vannak olyan emberek, akik élete önmagában is jel; az ő emlékezetüket nemcsak családjuk őrzi, hanem a nemzet is. Kobzos Kiss Tamás élete is ilyen jelkép – mutatott rá, hozzátéve, a zenész életművének summázatát tanítók, közösségek fogják továbbvinni.

Csörsz Rumen István irodalomtörténész a tanítványok nevében finom humorral és tanítási tehetséggel rendelkező, halk szavú, elmélkedő, bölcs emberként emlékezett Kobzos Kiss Tamásra.

Útitársául fogadta a fiatalokat, ahogyan őt magát a bécsi Clemencic Consort, akikkel már azelőtt világhírű lett, hogy hazájában elismerték volna – idézte fel Csörsz Rumen István, aki szerint Kobzos Kiss Tamás “nem az újjászületett Tinódi volt (…), hanem egy jelenkori mester, akinek halk szavait valamennyien zsinórmértéknek vehetjük”.

Somogyi Győző festőművész mint a magyar nemzet és a magyar kereszténység egyik megtartó oszlopától és mint szeretett baráttól, tanítómestertől búcsúzott Kobzos Kiss Tamástól.

“Példakép és örömforrás volt számunkra (…), személye és művészete azt sugározta, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség” – hangsúlyozta Somogyi Győző.

– MTI –








hirdetés