Új debreceni MTA doktorokat avattak

Akt.:
Balról jobbra, fentről lefelé: Molnár V. Attila, Csernyátony Zoltán, Vasas Gábor, Bay Péter, Szabó Szilárd, Rurik Imre
Balról jobbra, fentről lefelé: Molnár V. Attila, Csernyátony Zoltán, Vasas Gábor, Bay Péter, Szabó Szilárd, Rurik Imre - © Fotók: Debreceni Egyetem
Debrecen – Hatvankét kutató, köztük a Debreceni Egyetem hat oktatója vehette át az MTA doktora cím megszerzését tanúsító oklevelet. Az ünnepséget december 4-én rendezték a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Dísztermében.

– Önök méltán lehetnek elégedettek: szigorú követelményrendszer alapján mérettek meg, és tudományterületük legkiválóbb képviselői mondtak véleményt teljesítményükről – köszöntötte az MTA új doktorait Lovász László elnök. Arra biztatta őket, vegyék ki részüket az oktatásból és a tudományos utánpótlásképzés mellett törekedjenek arra is, hogy ne csak szakterületük más képviselői, hanem az érdeklődő laikusok is megérthessék, hogy mivel foglalkoznak, és milyen eredményeket értek el.

– Az MTA doktorának lenni olyan elismerés, ami megérte azt a többletterhet, amelyet vállaltak – mondta Zalai Ernő, a Doktori Tanács elnöke. A címet idén megszerzőkkel kapcsolatos adatokat ismertetve kiemelte, hogy a tavalyi kilencven főhöz képest ebben az évben kevesebb MTA doktor veheti át oklevelét. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy a csökkenés nem tendenciát jelent és jövőre ismét többen lesznek az új akadémiai doktorok.

Az Akadémia alapszabálya szerint az MTA doktora címet a doktori eljárás legfőbb döntéshozó testülete, az MTA Doktori Tanácsa annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gazdagította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit pedig doktori műben foglalja össze.

– Debreceni Egyetem –


A Debreceni Egyetem új MTA doktorai

Bay PéterA PARP1 és PARP2 enzimeket eredetileg folyamatosan karbantartó, úgynevezett DNS-hibajavító fehérjét írták le. Kiderült, hogy gátlásukkal, azaz a PARP inhibitorok gyógyszerként történő alkalmazásával bizonyos daganatok jól kezelhetőek. Bay Péter azonban megállapította, hogy a PARP1 enzim hiánya vagy gátlása a barna zsírszövetben elősegíti a lebontó folyamatokat, és ezzel védelmet nyújt az elhízás vagy a 2-es típusú cukorbetegség ellen. Sikerült kimutatnia egér modellállatban is, hogy a PARP2 hiánya csökkenti a fehér zsírszövet mennyiségét, és védelmet jelent az elhízással szemben. Levezette, hogy a PARP2 enzim hiánya részleges védelmet nyújt a doxorubicin-tartalmú gyógyszerrel végzett daganatterápia sejtkárosító mellékhatása ellen.

Csernátony Zoltán

A mozgásszervi sebészet aktív művelése mellett kiterjedt kutató-fejlesztői tevékenységet is végez, melynek bázisa a Debreceni Egyetem általa alapított Biomechanikai Laboratóriuma. Fő érdeklődési területe a gerinc-, csípő- és térdsebészet. Ezeken a területeken az implantátum-, műtétitechnika-, műtőműszer-, műtőfelszerelési és rehabilitációs fejlesztései a leginkább számottevőek. Akadémiai doktori értekezésében gerincsebészeti vonatkozású kutató-fejlesztői tevékenységét mutatja be: egy általa tervezett és bevezetett innovatív csigolyarögzítő implantátumot, az ún. CAB horgot, illetve annak klinikai alkalmazási módját, valamint a vele elért első klinikai eredményeket.

Molnár V. Attila

Az orchideák és az alig ismert látonyafélék rendszertanát és ökológiáját vizsgálja, amelynek legtöbb faja ritka és veszélyeztetett. Munkatársaival tisztázta a Holuby-bangó hibrid eredetét, valamint a ciprusi bennszülött Kotschyi-bangó rendszertani különállását. Kimutatta az orchideák klímaváltozás hatására megfigyelhető virágzásfenológiai reakciói és egyes életmód-stratégiák (megporzástípus, élettartam, elterjedés) közötti összefüggéseket, valamint igazolta a filogenetikai kapcsolatok semleges voltát. A sallangvirág-, bangó- és látonyanemzetségek ismeretéhez jelentős florisztikai és nevezéktani újdonságokkal szolgált. Jellemezte a magyar látonyának a rokonaitól elkülönítő magmorfológiai sajátságait, felismerte, hogy ez a múlt század második felében kipusztultnak hitt, adathiányos faj jellemzően belvizes szántókon fordul elő, és tisztázta a szélsőségesen ingadozó időbeli megjelenésére ható környezeti tényezőket.

Rurik Imre

Első vizsgálataiban időskorúak táplálkozási szokásait vizsgálta, keresve az életkori sajátosságokat és a nemek közötti különbségeket. Vizsgálatai alapján Magyarországon a népesség körében az idős korig megfigyelhető legnagyobb mértékű testtömeg-növekedés a 30–50 éves életkorban jelentkezik, az idős személyek a legmagasabb testsúlyukat az 50-es vagy 60-as éveikben érik el.

A később diabetes kialakulását mutató férfiaknak 20 éves korukban legmagasabb a testtömegük. A fiatalkori testsúlyemelkedés férfiak körében inkább a diabetes, nők esetében inkább a magas vérnyomás kockázatát növeli.

Az elhízás és az iskolázottság között nincs szoros összefüggés, azonban a felsőfokú végzettségű nőknél kisebb az elhízottak aránya, míg a felsőfokú képzettségű férfiak gyakrabban túlsúlyosak. Az alacsonyabb iskolázottságúak és a falvakban élők körében nagyobb arányú a túlsúly/elhízás és a metabolikus betegségek előfordulása.

Szabó Szilárd

A környezettudományokban, ezen belül a földtudományban is elterjedtek a számítástechnikai és informatikai módszerek, amelyek megteremtették a lehetőséget a gyors adatnyerésre, az adatok gyors feldolgozására és értékelésére. A tájökológia módszertanának kulcsfontosságú része a tájmetria. Szabó Szilárd értekezése ezeknek a tájmetriai módszereknek a tájanalízisben való kritikai alkalmazását vizsgálja. Igazolta, hogy a tematikai felbontás nagyobb jelentőségű, mint a geometriai felbontás, és befolyásolja a fragmentációs metrikák értékét. Kimutatta, hogy a területi változások tájmetriai vizsgálatokkal számszerűsíthetőek. Feltárta a táji mintázatok sajátosságai alapján a metrikák használatának célszerű körét, és új szempontrendszert dolgozott ki a konnektivitás értékelésére.

Vasas Gábor

Kutatásai során mérgező vízvirágzásokat előidéző planktonfajok toxintermelését és következményeit vizsgálta valós környezeti feltételek és laboratóriumi körülmények között. Elsőként dolgozott ki az édesvizekben vízvirágzások során megjelenő toxinokra költséghatékony környezetanalitikai módszert, amivel a különböző karakterű metabolitok egy időben (szimultán) mérhetőek. A világszerte ismert toxintermelő Prymnesium parvum (aranyalga) vizsgálata során új, a szervezethez köthető proteolikus hatóanyagcsaládot írt le. A téli időszakban általa regisztrált Microcystis-virágzás során felvázolta a faj egy lehetséges áttelelési stratégiáját. A világszerte kitüntetett figyelemmel kísért, mérgező vízvirágzásokat előidéző invazív Cylindrospermopsis raciborskii cianobaktérium kapcsán megvizsgálta a faj európai kemotípusának jellemzőit és toxintermelésének sajátosságait.









hirdetés