Az eredmények tovább motiválják őket

Debrecen - A kerekesszékes vívók nagyobb hangsúlyt fektetnének arra, hogy minél többen megismerjék a sportágat.Talán kevesen tudják, hogy a DHSE-PMD Vívó Klubnál kerekesszékes szakosztály is működik, ráadásul a debreceni versenyzők szép eredményeket érnek el. A hajdúsági kerekesszékes vívók három kiváló versenyzőjével, Dr. Mező Boglárkával, Sáfrán Sándorral és Göttlinger Dániellel beszélgettünk motivációról, eddigi eredményeikről, jövőbeli kihívásokról, a sportág jelenlegi helyzetéről, példaképekről és álmaikról.

A Békessy Béla Vívócentrum akadálymentesítésével (2010-ben), a DHSE-PMD Vívó Klub hosszú idő után újra elindíthatta a kerekesszékes vívás oktatását Debrecenben. Az egyesületnél mind az infrastrukturális, mind a szakmai háttér tökéletes alapot biztosít a kard, a tőr és a párbajtőr űzéséhez, ugyanis a cívisvárosban – vidéki városok közt – egyedülálló módon, mindhárom fegyvernem elérhető a sportolni kívánóknak. Boglárka, Sándor és Dániel élt a pár éve adódott lehetőséggel és azóta is versenyről-versenyre öregbíti a helyi vívósport hírnevét.

Lépésről lépésre

Göttlinger Dániel huszonöt éves, és lassan már három éve vív a DHSE színeiben, kardban és párbajtőrben egyaránt. Édesanyja kérésére – hogy tegyen egy próbát – képtelen volt nemet mondani, így elment egy edzésre és „ott ragadt”. Korábban mindig is kosárlabdázni vagy futballozni szeretett volna, de annyira megtetszett neki a vívás, hogy eldöntötte, ez lesz az első számú sportág, amit űz. Csak itt jött rá, hogy a legnemesebb egyesületbe került, de a jó társaság és a remek hangulat is marasztaló tényezőnek bizonyult. Az elmúlt évek szép eredményei pedig csak még jobban motiválják, és bizonyítékul szolgálnak: nem hiába jött el a vívóterembe.

Dani első versenyén 2011-ben az országos bajnokságon ötödik lett kardban, melyet két bronzérmes helyezés követett egy budapesti és egy debreceni válogatóversenyen, amit párbajtőrben ért el. Első nemzetközi megmérettetése az egy hónappal ezelőtti egri világkupa volt, ahol negyvenötödikként végzett, s bár elmondása szerint van még mit fejlődnie, arra mindenképpen jó volt ez a viadal, hogy felmérhessék, hol állnak, miben kell előre lépniük.

Legutóbb december közepén, az országos bajnokságon szerepelt, és zsebelt be ötödik helyet kardban és párbajtőrben. A sportriporternek tanuló fiatalembernek több példakép is követendő mintaként szolgál: Serra Solt az első számú, aki a párbajtőriskolákat tartja, és aki huszonöt éves kora ellenére nagy tudással rendelkezik. Valentina Vezzali teljesen lenyűgözi, de Boczkó Gábor teljesítménye is egyenesen magával ragadja. A rendkívül szerény srácnak minden álma a válogatottság, a paralimpiára ugyanakkor még csak nem is gondol, hiszen lépcsőfokról-lépcsőfokra akarja céljait megvalósítani. Páston kívüli vágya, hogy sikeresen elvégezze azt a riporter iskolát, ahol jelenleg végzősként tanul.

Egyre jobb lenne

A huszonhét éves, jogász végzettségű Mező Boglárka egyetemi tanárától hallotta, hogy a DHSE-nél elindították a kerekesszékes szakosztályt. A professzor ajánlására kipróbálta, és azóta már három éve óriási alázattal és szenvedéllyel űzi. Bogi kardban vív, ez a fegyvernem nyerte el legjobban tetszését a kezdetekkor. Rengeteget köszönhet edzőjüknek, Dávid Lászlónak, valamint Kovács Attilának, akik rendkívül lelkiismeretesen foglalkoznak vele, és akik nem csupán edzéseken és versenyeken, hanem azokon kívül is sok jó tanáccsal látják el a fiatal vívónőt. Boglárka a szakosztály egyik legnagyobb tehetsége, a decemberi országos bajnokságon bronzérmet szerzett, míg tavaly a második helyen végzett.

Első nemzetközi tornáján, a novemberben tartott egri világkupán a kilencedik helyezésig jutott, ami nem kis teljesítmény. Elmondta, nincs kimondottan példaképe, mert számos kiváló vívót ismer, rendszerint magát tekinti mércének, hiszen mint mondta, mindig van hová fejlődni. Boginak nincs más vágya csak az, hogy bekerüljön a bíróságra, a jogászkodást és a vívást – amelyben egyre jobb és jobb akar lenni – pedig párhuzamosan végezhesse.

Fiatalos lendülettel

A kerekesszékes szakosztály legidősebb tagja a hatvanöt éves Sáfrán Sándor, akit a rehabilitációs főorvosnőjének fia – aki szintén vív – invitálta a klubhoz, amikor az akadálymentes vívóterem elkészült. Mindig is imádta a vívást, egészen a hetvenes évek közepétől nyomon követte a televízión keresztül, így miután élesben is belekóstolt, nem törte tovább a fejét, hogy más sportágba vágjon bele. Sándor a vívást az egyik legtisztább, legszebb sportnak tekinti, melyet első sorban az egészségmegőrzés céljából végez. Úgy érzi, mióta elkezdte, fokozatosan fejlődik a profi tudással és mentalitással rendelkező edzőknek köszönhetően, akik emellett végtelen nagy toleranciával és türelemmel viszonyulnak hozzájuk, amely a mozgáskorlátozottakkal szemben elvárható.

Első országos bajnokságán rögtön két bronzérmet szerzett kardban és párbajtőrben, de volt már ötödik helyezett egy integrált kardversenyen, a legutóbbi két megmérettetés pedig számára is az egri világkupa, valamint a másfél hete rendezett országos bajnokság volt, ahol egy harmadik és egy hatodik hellyel bizonyította rátermettségét.

Sándor szerint érmeknél és serlegeknél sokkal fontosabb, hogy amatőrökként, szeretetből vívnak – önmagukért, egymásért és az edzőikért, akiknek szeretnének visszaadni valamit abból a rengeteg befektetett energiából és bizalomból, amit tőlük kapnak. Erre tökéletes alkalom lehet az a soron következő hat verseny Tatán, Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán és Békéscsabán, amely egyfajta pontgyűjtő, válogató versenyként szolgál a nyáron esedékes világbajnokság előtt. Tervük olyan eredmények elérése ezeken a megmérettetésen, amelyeknek köszönhetően kedvező pozícióból indulhatnak a vb-n, ahol a negyedik hely a kitűzött cél mindkét szakágban. Sándor az egyesületen belül Serra Soltra néz fel leginkább, de Szilágyi Áron olimpián mutatott lenyűgöző teljesítménye is óriási hatással volt rá. Ugyanakkor legfőbb példaképeinek a paralimpikon vívókat, Krajnyák Zsuzsannát, Dani Gyöngyit és Osváth Richárdot tartja. Egyetlen álma van csupán, a veterán kerekesszékes szakág beindítása, amelyet a DHSE kezdeményezett. Reményei szerint hamarosan mind hazai, mind nemzetközi szinten elindulhatnak a küzdelmek ebben a kategóriában is, ugyanis ez esetben még hosszú éveken át megmutathatná tudását, és vívótevékenysége kiteljesedhetne.

Felhívni a figyelmet

A vívás aktuális magyarországi helyzetével kapcsolatban Sándor, Boglárka és Dániel is egyetért, ugyanis úgy gondolják, mind az épeknél, mind a kerekesszékeseknél nagyon jó válogatott gárda alakult ki. Ugyanakkor míg az egészségeseknél biztosítva vannak a jövőbeli sikerek és a csúcson maradás a megfelelő utánpótlásbázis megléte miatt, a mozgáskorlátozottaknál ez nem mondható el a kisszámú utánpótlás révén. Ugyanis nagyon nehéz megszólítani olyan új sérült személyeket, akik eljönnének, kipróbálnák és megszeretnék a sportágat. A megoldás Sándor szerint figyelemfelkeltő akciók és bemutatók tartása lenne, például iskolákban. Úgy véli, már a kórházakban el kellene kezdeni a rehabilitáció során a kerekesszékes vívás népszerűsítését. Már ott meg kellene érinteni őket azzal, hogy jöjjenek mozogni, sportolni és ne adják fel. Meggyőződése, hogy tíz kerekesszékesből öt megszeretné a vívást és folytatná a sportot. Célt, erőt, hitet és értelmet adna az életüknek, nem beszélve a közösségi érzésről, a jó társaságról, ami körülvenné őket.

HBN-Czirbik Milán