Karácsony utca

Ha karácsony, akkor ajándék. Ha ajándék, akkor pedig vásárlás. Ezért is találták ki a bronzvasárnapot és az azt követő többit, fényesebbet, egyre tolongósabbat, pénzköltősebbet, hogy azok is be tudják szerezni a fa alá valót, akik hétköznap az ajándék áráért dolgoznak szorgalmasan. Figyelem a kis utcát, melynek néhány bódéja és annak kínálata viseli az idén a karácsonyi vásár címet. Jönnek is vásárlók (nem túl sokan), ahányan, annyiféle módszerrel.

Van, aki határozott céllal érkezik. Ha nincs olyan méretű, olyan színű és olyan típusú, akkor inkább nem vesz semmit, majd megnézi máshol. Aztán van a nézelődő, akinek fogalma sincs, mit vegyen, most próbál elcsábulni. Mohó tekintettel kutatja a polcok kínálatát, hátha ott lapul az a tárgy, amire vágyik a rokon vagy barát. Bár tudná, mi az! Érkezik a gyakorlatias vásárló, aki nem gyűjtöget felesleges holmikat. Csak olyan tárgyat vesz és vetet magának, aminek valami hasznát látja. Minek is az a sok porfogó?
És jön az a vásárló, aki már jó előre kikutatta szerettei titkait. Egész évben figyelte az elejtett mondatokat, vágyakozó sóhajokat. Ő az, aki megszerzi még a megszerezhetetlennek látszó ajándékot is. És ezt semmiképp nem halasztja az utolsó bevásárlós vasárnapra.
Hegyi Erika