NYKSE: innen szép a feltámadás!

Seregnyi ifjonccal, no meg a szintén „friss szerzeményként” érkezett Rácz Sándor irányításával próbálták menteni a menthetőt. Borítékolható volt, hogy keserves lesz a bajnokság első szakasza – akárhogy is fáj, tizenhárom vereség mellett csak a Hortot tudta legyűrni a nyírségi egylet. Ráadásul az alsóházi csatározás nyitánya is rosszul sült el, mert az NYKSE a bujtosi csarnokban vérzett el a Győrrel szemben.

Pedig a bentmaradás érdekében legalább négy riválist meg kell előzni!

– Jó érzésű emberek a nyáron a klub megmentésén fáradoztak, hisz az élvonalbeli indulási jogot osztályozón biztosító csapat egész egyszerűen szétröppent – taglalta a történteket Rácz Sándor, a Nyíregyháza edzője.

– A huszonnegyedik órában, jószerivel a semmiből, nem NB I-es feltételek közepette összeszedett társasággal kezdtük el a bajnokságot. Hozzátenném, annak reményében láttunk munkához, hogy ezek az állapotok idővel javulni fognak. A fiúk alig ismerték egymást, egyetlen edzőmeccs nélkül azonnal kezdődött a szezon.

Mindenki ismeri a szereplésünket, odáig jutottunk, hogy alkalmanként megrángattuk az oroszlán bajszát, gondolok itt a Szeged elleni idegenbeli mérkőzésre, ugyanakkor akadtak olyan félidők, amelyek könyörtelenül szembesítettek minket a valósággal. Az öröklött múlt hallatlan energiát emésztett fel, nyilván ennek következménye, hogy a remélt markáns anyagi, és a játékosállományt érintő előrelépés elmaradt.

Sőt, előbb Lencsés József, majd Pulay Gábort, vagyis két meghatározó, tapasztalt kapust elcsábítottak tőlünk a riválisok... Minimális játékoskeretünk egy kihegyezett Hort elleni idegenbeli mérkőzésen azt kell mondanom, a tét súlya alatt a nagy akarás dacára megroppant, innentől a fáradtság jele a kulcsembereken is érezhető volt.

Noha a szezon február elején folytatódik, miként a szakvezető korábban jelezte: az elkövetkező hetek perdöntő jelentőségűnek ígérkeznek a klub életében. Mindenesetre Rácz Sándor feladata eddig sem bizonyult egyszerűnek...

– Nem tartom meddőnek az elmúlt hónapok munkáját, hisz olyan fiatalok kerültek a sportág elitosztályába, akik később elismert játékosokká válhatnak. Gadnai Attila, Pisák Tibor, Szűcs Balázs, valamint idesorolom Nahaj Lászlót is, sokra viheti. Ezzel együtt, sajnos, a rutinosabb emberekkel sorainkban, mint Farkas Roland és Oláh Barna sem megnyugtató a helyzetünk.

A vetélytársaknál több, potenciális meccseket eldönteni képes játékos akad, a körülményekről nem is beszélve, csak egy példa: amíg szinte valamennyi klubnál profi kézilabdázókat alkalmaznak, nálunk minden játékos dolgozik, vagy tanul, így csupán napi egyszer, a késő esti órákban tud tréningezni. Van, aki a jó szándék ellenére még ennyit sem tud kiszorítani idejéből...

Tűrőképesség

– Ha így maradunk, könyörtelenül nehéz periódus elé nézünk – fejtegette Rácz Sándor –. A magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy elkerüljük a kiesést.

A következő bő hónapnyi időszakot megfelelő szakmai alapozással töltünk majd, mindemellett elengedhetetlenül szükséges a fiúk magasszintű tűrőképessége, mert annyi szent: kőkemény tizennégy meccs vár rájuk.

- Koncz Tibor -