Szoboszló büszkesége az olimpián bizonyíthat

Akt.:
Holoda Péter, megyénk egyetlen olimpikonja
Holoda Péter, megyénk egyetlen olimpikonja - © Fotó: Derencsényi István
Hajdúszoboszló – Holoda Péter rendkívül büszke rá, hogy a sportversenyek csúcseseményén képviselheti Magyarországot.

Egy hajdúszoboszlói srác mentette meg Hajdú-Bihar megye sportéletének becsületét, ugyanis Holoda Péter résztvevője lesz az augusztus 5-én kezdődő riói olimpiának. A hajdúszoboszlói Árpád SE úszója a 4×100-as váltó tagjaként kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra, így egyedüli versenyzőként képviseli a térséget a világ legnagyobb sportseregszemléjén.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

A 20 esztendős sprinter gerincferdülése miatt kezdett el úszni, s míg leküzdötte a tartáshibát, beleszeretett a medencék világába. Egy kis kitérőt követően „beindult a gépezet”, jöttek a sikerek, s a hajdúsági fürdőváros egyik büszkeségévé vált. Az érettségi után – nagyjából másfél éve – az egyesült államokbeli Auburn Universityn folytatta tanulmányait és természetesen az úszást. A roppant szerény és szimpatikus sportember nagyon boldog, hogy olimpián képviselheti szűkebb pátriáját, illetve hazánkat, de azt is elárulta, Rióba még csak tanulni megy, viszont négy esztendő múlva, Tokióban már szeretne szép eredményeket elérni.

Kezdjük az alapoknál! Honnan datálódik a pályafutásod?

Holoda Péter: Kisgyermekként gerincferdülésem volt, ezért kezdtem el úszni 4 évesen. A terápia bevált, de az úszást nem hagytam abba, egészen 2007-ig folyamatosan csináltam. Akkor egy kicsit besokalltam, sok volt az edzés, jött az eredménykényszer, s ezek „betették a kaput”. Kipróbáltam más sportágakat, jött a tenisz, a kosárlabda és a kézilabda. Nagyjából két évig ment ez az útkeresés, majd visszatértem az uszodák világába.

Mi csábított vissza az úszók közé?

Holoda Péter: Hiányzott a víz. Igazából az uszodában érzem jól magam, megnyugtat, amikor a medencében lehetek. A visszatérésemet követően szinte mindent elölről kellett kezdenem, akkor már Ludmány László irányításával belevágtunk, s jutottunk el oda, ahol ma tartok.

Ifjú versenyzőként mit jelentett számodra az olimpia?

Holoda Péter: Igazából élveztem nézni, ám nem gondolkoztam azon, hogy egyszer ott szeretnék lenni az indulók között. Talán azért, mert minden fokozatosan alakult ki a karrieremben. Eleinte csak úszkáltam, aztán nyertem egy megyei, majd egy regionális versenyt, később országos, illetve nemzetközi, s a közelmúltban már világversenyeken sikerült szép eredményeket elérnem. Most jutottam el odáig, hogy olimpián indulhatok, ahol szeretnék minél jobb teljesítményt nyújtani.

S most milyen érzések keringenek benned, ha szóba kerül a riói seregszemle?

Holoda Péter: Európa- és világbajnokságon már megtapasztalhattam, milyen érzés válogatott szerelésben a medencéhez vonulni, s képviselni egy egész országot. Viszont az olimpia a mi szakágunkban egészen más, mivel csak négyévente van, ezért mindennek a csúcsa. Számomra nincs ennél különlegesebb érzés, minthogy ezen a megmérettetésen úszni a hazámért.

Mit éreztél, amikor véglegessé vált, hogy a váltó tagjaként ott lehetsz az olimpián?

Holoda Péter: Talán mondanom sem kell, hogy nagyon boldog voltam. Egy hetet kellett várnunk a kvalifikációs időszak lezárásáig, ezért sokat beszélgettünk a csapattársakkal, hogy meglesz-e a kvóta, ami tizedmásodperceken múlt. Végül újságokból értesültem, hogy kijutott a magyar váltó, s mivel a második-harmadik leggyorsabb voltam, így megnyugodtam, csapattag leszek. A hírt elsőként a barátnőmmel osztottam meg, majd sorban jöttek a gratulációk a családomtól, Laci bácsitól, a magyar és az amerikai csapattársaktól, barátoktól. Szinte az egész napom erről szólt, fantasztikus érzés volt!

Talán még nagyobb lett volna az örömöd, ha nem csak a váltó tagjaként, hanem valamelyik egyéni számban is sikerül a kvalifikáció.

Holoda Péter: Bevallom, az volt az elsődleges cél. Áprilisban az országos bajnokságon 50 gyorson 11, míg 100 gyorson 23 századdal maradtam el a szintidőtől, ami nagyon bosszantó volt. Sőt, idegesített, ugyanis egy kicsivel jobb rajt, karcsapás, vagy benyúlás elég lett volna az üdvösséghez. Ezután az Európa-bajnokságon álltam rajtkőre, de Londonban sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt vártam, valamelyest a váltó-siker azért kompenzált. A kontinensviadalt követően nem utaztam vissza Amerikába, hanem itthon készültem a Budapest Bajnokságra, ahol végül ugyanolyan időket úsztam, mint korábban. Úgy tűnik, most erre a szintre vagyok képes.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Vélhetően az idő teszi, de most olyan természetességgel beszélsz ezekről a versenyekről, mintha nem kudarcként élted volna meg, hogy nagyon kicsi hiányzott a bravúrokhoz.

Holoda Péter: Az Eb után nagyon ki voltam, mert elmaradtam attól a teljesítménytől, amit vártam. A budapesti viadalon azt hoztam, amit korábban is tudtam, így kissé megnyugodtam, ráadásul a váltóban elért kvóta azért sokat könnyített a lelkemen. Ami most a lényeg, hogy ott lehetek Rióban, tanulhatok, tapasztalhatok, s remélem, négy év múlva, Tokióban már egyéni számokban is bizonyíthatok.

Másfél éve, az érettségid után az Egyesült Államokba, Auburnbe mentél továbbtanulni és úszni. Miben különböznek a feltételek a hazai viszonyokhoz képest?

Holoda Péter: Ami a legfontosabb, hogy minden technikai háttér adott a megfelelő felkészüléshez. Ráadásul az egyetemi bajnokságban úszunk, ami egy csapatverseny, azaz más számokat is kipróbál az ember, illetve megtanul teamben gondolkozni. Elsajátítottam, miként kell váltóban úszni és a csapatért küzdeni. Itthon nincs olyan nagy hagyománya a váltóúszásnak, mint Amerikában. Kint jöttem rá, hogy a váltó plusz energiákat szabadít fel bennem, könnyebb úgy úsznom, ha tudom, a csapatomért, vagy éppen a hazámért küzdök.

Amerika megváltoztatott valamiben?

Holoda Péter: Itthon, ha valamiben jó vagy, akkor minden szem rád szegeződik, reflektorfénybe kerülsz, azt hiheted, tied a világ. Kint nem így van, ha eldobsz egy követ, három olimpiai bajnokot találsz fejen. Ez gyorsan helyre rakja az embert, rögtön alázatosabban áll a munkához.

Hajdúszoboszlón mennyire voltál középpontban?

Holoda Péter: Úszásban 5-10 évente ér el országos sikereket hajdúszoboszlói sportoló, s ez érződik a mindennapokban, máshogy állnak az emberek hozzánk.

Ez csupán az uszodában, vagy az egész városban érződik?

Holoda Péter: Akkor éreztem ezt városi szinten, amikor az ifjúsági Eb-ről két éremmel tértem haza. Nagyon sok helyen megismertek, az érettségin úgy fogadtak, hogy „megjött az úszó”. Úgy érzem, szeretnek, megbecsülnek a helyiek.

Nehéz volt elhagyni Hajdúszoboszlót Auburn kedvéért?

Holoda Péter: Másfél éve élek kint, s elismerem, még mindig van, hogy elkap a honvágy. Hiányzik a megszokott környezet, a család és a barátok. Mindig jó érzés hazajönni, már-már nosztalgikus.

A pároddal, Burián Katalinnal mentél Amerikába, vagy a távkapcsolatban élők táborához tartoztok?

Holoda Péter: A kedvesem Kecskeméten úszik és még tanul, így nem jöhetett velem. Viszont kevés hiányzott ahhoz, hogy együtt utazzunk Rióba, ugyanis teljesítette a szintidőt, de az utolsó pillanatban elütötték a részvételtől.

Mennyire tudatosult benned, hogy te vagy az első, aki hajdúszoboszlói klub versenyzőjeként indulhat olimpián, ráadásul egyedül képviseled Hajdú-Bihar megyét Rióban?

Holoda Péter: Tudtam, hogy korábban három hajdúszoboszlói illetőségű sportoló már részt vett olimpián, de én vagyok az első, aki a helyi klub színeiben harcolta ki az indulási jogot, s erre nagyon büszke vagyok. Bevallom, nagyon meglepett, hogy Debrecenből senki sem lett tagja az olimpiai csapatnak. A cívisvárosi úszok teljesítményével természetesen tisztában voltam, tudtam, hogy ez az évük nem sikerült annyira jól, de nem gondoltam volna, hogy más versenyzők sem tudnak kvótát szerezni.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Figyelemmel követsz más sportágakat?

Holoda Péter: Főleg azokat, amelyek érdekelnek. Mivel a bátyám játszott, így családi kötődés révén a kézilabda közel áll hozzám, szeretem a kosárlabdát, követem a kajakosok eredményeit, szurkoltam a labdarúgó Európa-bajnokság során a mieinknek, azaz próbálok odafigyelni más sportágakra is.

A közvélemény legfőképpen az úszók sikeres riói szereplésében bízik. „Belső informátorként” mit tippelsz, hány érmet szereznek a szakág képviselői?

Holoda Péter: Az úszóktól biztosan várható aranyérem, de megnevezni nem szeretném, ki, vagy kik állhatnak a dobogó legfelső fokára – így is nagy a nyomás rajtuk! Úgy érzem, akik eddig ott voltak a világ élvonalában, azok most is ott lesznek, s egy-két fiatal versenyző kellemes meglepetést szerezhet a szurkolóknak.

És mire számíthatunk a 4×100-as férfi váltónktól?

Holoda Péter: Még kérdéses, kik alkotják a csapatot rajtam kívül, így nehéz bármit is jósolni. Annyi biztos, hogy odatesszük magunkat, s megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból. Ez mire lesz elegendő, nagy kérdés, hiszen komoly riválisokkal kell megmérkőznünk. Nem titkolom, tanulni szeretnék a világklasszis ellenfelektől, próbálok minden apró részletre odafigyelni.

Vannak terveid a riói szabadidőd eltöltésére?

Holoda Péter: Július 30-án repülünk Brazíliába, az én versenyszámomat augusztus 7-én rendezik, így vélhetően elég sok időm lesz szétnézni az olimpiai faluban, illetve az eseményre épített létesítményekben. Ha lehetőségem adódik rá, akkor nem hagyom ki az USA kosárcsapatának meccseit, s természetesen elmegyek oda, ahol magyar érmek várhatók, például a kajak-kenu pályára, illetve a vízilabdásaink mérkőzéseire.

– Boros Norbert –


Holoda Péter

Születési idő: 1996. január 9.
Születési hely: Debrecen
Magassága: 195 cm
Súlya: 90 cm
Sportága: úszás
Klubja: Hajdúszoboszlói Árpád SE
Családi állapota: párkapcsolatban él
Foglalkozása: az Auburn Egyetemen közgazdaságot tanul
Hobbija: olvasás, vezetés (autót, gokartot, jet-skit)
Legjobb eredményei: kétszeres ifjúsági bronzérmes, felnőtt világbajnokság 50 méter: 22., felnőtt Eb 50 méter: 14., váltóban 5.




További hírek a Sport kategóriából

Sporthírek






hirdetés