Fix kettes

Ha férfi lennék, kezdene elegem lenni a nőkből. Persze, nem azokból, akik vasalják az ingem és elém teszik a vacsorát, vagy akik reggelente összekészítik a tornacuccom és elkészítik a tízóraimat, vagy akikre időnként rábízhatjuk az unokát. Sokkal inkább általánosságban unnám azt a felhajtást, ami körülöttük van itt már hetek, hónapok óta. Száraz Ancsa írása.

Semmi másról nem hallani, mint hogy nem akarnak unokát szülni Kövér Lászlónak, vagy hogy elegük van az Ákos-lemezből, miszerint nem helyénvaló, hogy annyit keressenek, mint a teremtés koronái. Sőt, hiába ők a gyengébbik nem, még arra is képesek, hogy összeugrasszák a Telekomot a kormánnyal (vagy fordítva). És ha ez nem lenne elég, az Alkotmánybíróság is velük foglalkozik – kell ennél komolyabb bizonyíték arra, hogy fontosabbak, mint a férfiak?! Nő vagyok, és kezd elegem lenni abból, ami körülöttünk zajlik. Az életemről én döntök, nem pedig egy énekes, pláne nem egy politikus, és magyarázkodhatnak a központi kommunikátorok arról, hogy őket félremagyarázták, a tények makacs dolgok. A parlamentben húsz honanya ül – a tízszázaléknyi arány Európa legszégyenletesebb mutatója, a kormánypártok frakcióiban több a László, mint a nő, ami pedig a fizetéseket illeti, a nők a férfiak nettó keresetének a 86 százalékát vihetik haza. Elég csak a számokat nézni és kiderül: nemcsak a szavak szintjén kap nyomatékot, hogy kettővel kezdődik a személyi számunk, de a mindennapokban is. Mindennek a tetejébe ezentúl buliba se mehetünk ingyen, mert a talárosok szerint így kerülünk egy szintre a férfiakkal. De van egy ennél is nagyobb gond: mi lesz, ha ez az írás diszkriminatív? Várom az Alkotmánybíróság döntését, ott csak 12–2 az arány. Vajon kinek a javára?

- Száraz Ancsa -