Füttyös siker a színházban

Annak az illúziónak a jegyében, hogy a polgári életforma nem szereti a tartós konfliktusokat, az emberek szeretik a borzongást, de azt is, hogy harmóniában működik a világ.

Ki ne emlékezne Jean-Paul Belmondora és Sophie Marceau-ra a Kellemes húsvéti ünnepeket! című filmben? Aki látta (s újra megnézte a Móricz Zsigmond Színház friss bemutatójára való tekintettel), tanúsíthatja, hogy Lendvai Zoltán rendezése nagyjából a film mentén haladt. Ez persze nem baj, legfeljebb Belmondo alakítása mára egy kicsit erőltetettnek tűnik. Ebből az következik, hogy Puskás Tivadar játéka kevés színt hordoz a mai ember reakcióiból, amennyiben ilyen helyzetbe kerül a férfi. Márpedig társadalmi tapasztalataink azt igazolják, hogy a férfiak nem mennek (csak) a szomszédba egy kis hűtlenségért. Unalomból, a kíváncsiság miatt, vagy éppen a kapuzárás félelme okán. Puskás Tivadar tehetséges és fergeteges játékából éppen ezért hiányoltuk a mai színeket, de valószínű, hogy ez nem rajta múlt. A főpróba délelőttjén nyugdíjasok töltötték meg a nézőteret, de az esti főpróba is zsúfolt ház előtt zajlott. S ez jól is van így, hiszen a színházba járók jelentős része ma is szórakozni, kikapcsolódni szeretne, amikor egy-egy előadásra jegyet vált. Nincs mese, ez elő a színház nem zárkózhat el.

A Kellemes húsvéti ünnepeket! kitűnô alkalmat teremtett arra a társulat művészeinek, hogy egy jókedvű elôadást hozzanak létre. Öröm volt látni Horváth Margit bölcs derűvel átitatott játékát. Sophie kézben tartotta férje kicsapongásait, úgy leckéztette meg Stéphane-t, hogy az nem volt bántó. Puskás Tivadar ebben a kapcsolatban inkább vergődő halnak látszott, aki nem szívesen kockáztatja a házasságát, de az is jólesne neki, ha egy-egy fiatal szemében még életerős férfinak láthatná magát. Fridrik Noémi fiatal pincérlánya az volt, aminek lennie kellett: csábítóan ravasz, ártatlanul naiv, vonzóan kedves, a jövendő ígérete. Igazi csapda Stéphane számára, aki bele is esik ebbe.

Stéphane és Sophie ellenpontja a darabban a ma már minden szenvedélyen túl levô házaspár, akiket Pregitzer Fruzsina és Tóth Károly alakításában láthattunk. Szomorú következmény, ami elől – érthető módon – Stéphane menekülni akar. Gerle Andrea sértődött szobalánya (titkárnője) kitűnően árnyalta azt a világot, amelyet Lendvai Zoltán a színpadra álmodott. Ahogyan Fellinger Domonkos és Jenei Judit is. Véber Tímea funkcionálisan kitűnően működő látványterve lehetőséget nyújtott az összetett színészi játékra csakúgy, mint a felfordult helyzetek megoldására.

- Nagy István Attila -