2007.12.23. 08:31
Más ez az ünnep
<p>Az idei karácsonyt biztosan nem felejtem el. Több okból is, de a legfontosabb, hogy ebben az esztendőben részese lehettem a mérkiek ünnepének. <STRONG>Pók Viktória jegyzete</STRONG></p>
Az idei karácsonyt biztosan nem felejtem el. Több okból is, de a legfontosabb, hogy ebben az esztendőben részese lehettem a mérkiek ünnepének. Megismertem egy agilis, a gondozottakért bármire képes, mégis szerény intézményvezetőt, sok-sok mosolygós ápolónőt és találkoztam száznál is több ápolttal az otthonban.
Soha nem voltam ennyire biztos abban, jó helyen vannak az ajándékaink. S az ünnepek után soha nem voltam ennyire elégedett mint az idei karácsonyon.
A mérki otthonban élők jöttünk hírére felöltötték legszebb ruháikat s izgatottan várták érkezésünket. Nem került elő olyan holmi a csomagokból aminek valaki ne örült volna, s bízvást állíthatom az ajándékok a legbecsesebb helyre kerültek a takaros szobácskákban.
Elképzelni is szomorú, hogy a 250 gondozott mindössze egyharmadát látogatják. Minden bizonnyal ettől jóval kevesebb azok száma, akiket az ünnepen haza is visznek szeretteik. Ebből nem nehéz kitalálni, a gondozottak idei - velünk közös - karácsonya egészen más volt, mint az összes eddigi.
Fontosak voltak, ünnepelték őket, ajándék is jutott nekik. Gondoltunk rájuk, az ápoltakra, az elesettekre azokra a tisztes munkában megfáradt esetleg megrokkant idősekre és beteg fiatalokra akik - uram bocsá - már senkinek sem kellenek.
Pedig Jolika, Annuska és Olajos néni, a fiatal és idősebb urak, és persze a többi gondozott akiknek sajnos nem ismerhettem meg a nevét több szeretetet adtak nekem ebben a néhány órában, mint az elmúlt pár napban, bárki, bármikor.
- Pók Viktória -
