Megállj, az önbecsülés sárbatiprásának!

Persze ez így nem teljesen igaz.

Mégiscsak akad néhány

kivétel. Mert ugye láttunk már

olyan szépséget

életünkben, akiért ott és

akkor: a kisujjunkat is feláldoztuk volna. Olyan

magával ragadó lényt, aki a

vágyaink tökéletes partnere

lehetett volna...

Ugyanakkor nincs bizonyítéka, hogy

másokat is szerelemre gyújtott volna a

látvány az adott pillanatban.  Az

életünknek ezek csupán apró

villanásai, ezer apró dolog

szempillantásnyi összhangja. Egy jó

smink, egy stílusos ruha, egy

szépen formázott, bőrszínnel

harmonizáló frizura mind

hozzájárulnak ahhoz, hogy

gyönyörűnek lássunk

valakit.

De lássuk csak, miként torzult el

napjaink szépségideálja és

hogyan vesztítettük el

önképünk, fizikai

megjelenésünk

megbecsülését. Miért nem

tudjuk elfogadni természet adta

formánkat?

Szinte ösztönös

Az őskortól kezdve él bennünk a

vágy külsőnk

megszépítésére.

Számtalan bizonyítékát

ismerjük hogy már az ókorban is

használtak kozmetikumokat és sminket, de

a középkori gazdagokat sem kellett

félteni a merész

átalakulásoktól. A

módszerek brutalitása sem volt

ismeretlen. Már jóval a

csípő- és derékgyilkos

fűző elterjedése előtt,

bátran sebészkedtek az emberi

testen. Ha kellett acélformákba

zártak egy komplett testrészt, esetleg

kivágták a fölösleget.

Megszépülni azonban nem volt

egyszerű, s mivel ezt tudták az emberek, az

önbecsülésükön sem

esett csorba. De akkor hol rontottuk el?

A választ társadalmi szinten kell

keresnünk, különös hangsúlyt

helyezve az elmúlt néhány

évtizedre. Meg kell értenünk, hogy

az ideális emberképünk nem

csupán egyedi szinten változik. Kezdve az

egyszerű szóbeszédtől, a

korstílusok elvárásain át a

művészetekig, mind a

szépségideák

állandó kísérői. Ezek

az ábrázolások mintegy

visszatükrözik, kivetítik amit az

adott kor embere gyönyörűnek,

tökéletesnek lát. Hatalmas

festmények, rajzok, szobrok és maszkok

hirdetik az emberi ideák

történetét egészen

máig.

Hazug fotográfia

A modern világ egyik legnagyobb csodája

született meg a

fényképezés

feltalálásával. Innentől

kezdve, minden szépséget, ékes

csillogásának legfényesebb

pillatában lehetett

megörökíteni. Mivel a kép

optikai úton került

rögzítésre, a kép

hitelessége cáfolhatatlannak tűnt.

Nem kellett hozzá sok idő,

kifejlődött a műfaj

rákfenéje, ami kezdetben

csupán ártalmatlan és

jelentéktelen beavatkozásnak tűnt. A

retusálás-nak nevezett

fotómanipulációs

eljárás  mára a

fényképészet fölé

helyezte magát  és

a szakma folyamatos

megbecstelenítésén túl,

valóságos társadalmi

pusztítást végez.

Az ember illúziója

A reklámipar-nak

köszönhetően odáig fajult a

helyzet, hogy mára szinte nincsen

magazin vagy plakát

 manipuláció

nélkül. Az újságokban

látható arcok, férfiak

és nők valójában nem

léteznek. Akit pedig

"feljavítanak" még

átlagosnak sem kell lennie. Lehet akár

kifejezetten torz is. Elég ha van: szeme, orra,

füle és szája, a többi

már csak fények, smink és

persze képmanipuláció

kérdése.

Így készülnek a

fantomok...

Ha valaki még ezek után is "igazi"

szépségek után kutat a

magazinok oldalain, remélhetőleg a

következő videó

segít majd a

tisztánlátásban:

KLIKK!

Költői kérdés

"Vajon egy jókezű grafikus 

pár órás munkája vagy egy

keresett topmodell fotózása

kerül több pénzbe?" 

(A válasz -szerintünk-

egyértelmű.)

Azok kedvéért, akik

luxusköltségűnek

gondolják a

fenti reklámfilmet álljon

itt cáfolatként a reklám

paródiája, amiben csupán egy

embert cseréltek ki.

(A munka itt máris egy újabb

manipulátor kezét

dícséri.)

Reklámparódia VIDEO