Náluk nem az élsport a lényeg

Debrecen - A Kagaminál arra törekednek, hogy a karatékákból egymást tisztelő, a mozgást szerető, jó emberek váljanak.

Nagyon szeret a gyerekkel dolgozni Hegedűs Lívia, a Kagami Kai SE vezetőedzője és az egyesület vezetője. A négy danos kyokushin karate mester sportpályafutását fényes sikerek övezték, hiszen háromszoros Európa-bajnok forma gyakorlatban, valamint kilencszeres magyar bajnoknak is mondhatja magát.

– Nyolcadikos koromban kezdtem el karatézni, melyet a gimnáziumban is folytattam – eleveníti fel a kezdeteket Lívia. – Az érettségi megszerzése után felvettek az egyetemre, de ott az órarend miatt három évig nem tudtam edzésre járni. Miután ismét lehetőségem volt összeegyeztetni a karatét a tanulmányokkal újra edzésbe álltam, nem sokkal később már versenyeken indultam, és ezzel párhuzamosan edzéseket tartottam gyerekeknek, közben pedig még az egyetemet is elvégeztem biológia-földrajz szakon.

Tisztelik a múltját

Hegedűs Lívia jelenleg a DSZC Brassai Sámuel Gimnáziuma és Műszaki Szakgimnáziumában tanít testnevelést. Bár többen azt tartják, a jelenlegi diákok fegyelmezetlenebbek, az egykori kiváló sportoló ebből nem sokat érzékel, hiszen tanítványai figyelnek rá, tisztelik a sportmúltját.

– Nagyon szeretem a gyerekeket, különben nem lennék tanár. A Kagaminál is a fiatalok vannak többségben, két fő csoportunk van: az óvodás csoportunk egy gyűjtőnév, hiszen ide a nyolc év alattiak tartoznak, nekik hétfőn és szerdán 16 órától tartunk foglalkozást. Ezen kívül van egy úgynevezett haladó csoport ahová az idősebbek, a már előrébb tartó gyerekek és a felnőttek járnak. Természetesen itt a koruknak és a képzettségüknek megfelelően differenciáltan végzik a feladatokat. Hozzánk inkább olyan felnőttek járnak, akiknek a gyereke is itt edz, és nem akarták ölbe tett kézzel végignézni a csemetéjük foglalkozásait. Persze olyanok is megtalálhatóak nálunk, akik korábban karatéztak, vagy pedig a sport, a mozgás iránti vágytól hajtva idekeveredtek, és megtetszett nekik a légkör, valamint az edzések. De mindenki előtt nyitva a kapunk, bárkit szívesen látunk a Böszörményi úti Budo Centrumban. Nagy szívfájdalmam, hogy pont az általam is tanított középiskolás korosztály hiányzik a foglalkozásokról. De ez nem csak itt fordul elő, hanem országos jelenség sajnos. A mai fiatalokat elfoglalja a számítógép, de szerintem nem veszett ki belőlük teljesen a mozgás iránti vágy, csak ahelyett, hogy megszerettetnék, sokkal inkább elrettentik őket. De aki hozzánk jön az általában itt is marad, nem jellemző a lemorzsolódás – hívja fel a figyelmet a mester.

Életérzés

A Kagaminál arra törekednek, hogy a karatékákból egymás tisztelő, a mozgást szerető jó emberek váljanak, szerencsére a visszajelzések alapján ez meg is valósul. Az egyesületre a jó szellemiség a jellemző, nincs szekálás az öltözőben, valóban tisztelik és segítik egymást az emberek. A gyermekek sem csúfolják egymást, hanem valóban odafigyelnek a másikra, és tudnak örülni a másik sikerének akár versenyről, akár edzésről van szó.

– A karate nem egy sport, hanem életérzés, amely az életre készít fel. Nálunk a kicsik mindent megtanulnak az edzések alatt arról, ami az élethez szükséges: a fegyelmet, a tiszteletet, a jól végzett munka örömét és az alázatosságot. A hozzánk járó gyerekek többsége jó tanuló, ami köszönhető a foglakozásoknak is, hiszen a nálunk tanult rendnek jó hasznát látják az iskolában. Az ovis csoportunknál ez különösen szembetűnő, a szülők visszajelzése alapján egy év alatt rengeteget fejlődnek a kicsik, sokkal fegyelmezettebbek lesznek és ezt az óvónők is észreveszik. Az iskolaérettséghez nagyban segítenek ezek a foglalkozások, de akár diszlexiát is lehet „gyógyítani” a karatéval, mert annyira szimmetrikus a mozgás és annyira megtornáztatja az agyat, hogy jelentősen javul a koordinációs képesség.

A legtöbb sportegyesület eredmény centrikus, mindent próbálnak kitaposni a gyerekekből. Emiatt a mai versenysportot egyáltalán nem tartom már egészségesnek, hiszen túlhajszolják a gyerekeket, vagy agyonnyomják őket azok az elvárások, amiket az edzők támasztanak feléjük. De nálunk ez a fajta eredménykényszer egyáltalán nincs jelen, ha csak az edzés miatt szeret idejárni a karatéka, akkor is örömmel foglalkozunk vele, de ha versenyezni szeretne, attól sem tántorítjuk el. Itt a fő cél az, hogy a gyerekek megszabaduljanak attól a stressztől, ami esetleg az iskolában éri őket, és jól érezzék magukat a foglalkozások alatt.

Aki szeretne versenyezni azt felkészítjük – mert valljuk be, sokan szeretnek versengeni – de nem mindenki alkalmas arra hogy egy országos versenyen elviselje a stresszt, vagy azt a megfelelő módon kezelje. Előfordult már, hogy mi mondtuk azt, hogy valaki számára egy kicsit korainak tűnik még a versenyzés, de azok a tanítványok, akik éreznek magukban erőt általában alkalmasak arra, hogy megmérettessék magukat. Akiben nagyon erős a versenyláz, nem biztos, hogy érdemes visszafogni, hiszen akár egy kevésbé sikerült verseny is lehet jó tapasztalat.

MSZ