Apa, kezdődik!

Csütörtöktől egy hónapon keresztül Oroszországra össz­pontosít minden focikedvelő, hiszen megkezdődik a labdarúgó-világbajnokság – ismét nélkülünk. Molnár Szilárd írása.

Még mindig előttem van az 1986-os torna, amikor Irapuatóban a szovjet válogatott hatszor forgatta meg a kést a magyar szurkolók szívében, szertefoszlatva a nagy diadalról szőtt álmainkat. Azóta is tésztaként nyúlik a magyarázkodás, mi vezetett a modernkori magyar futball egyik mohácsához. Emlékszem, aznap elég alacsonyan szálltak a Videoton televíziók, a dühös férfiak távkapcsoló hiányában az egész készüléket kukázták ki az ablakokon keresztül. Azóta harminckét év telt el, és a magyar futball beleveszett egy szürke ködbe, ahonnan időnként kibukkan a feje, hogy aztán ismét alámerüljön a masszív miazmába.

Pedig de lennénk megint Futbólia, hiszen két évvel ezelőtt a csoportkörből való továbbjutást oly sok ember ünnepelte a körúton, hogy utoljára annyian egy május elsejei felvonuláson lehettek talán – ha jól sejtem, tavaly márciusban az átlagnál nagyobb lehetett az újszülöttek száma. De nekünk ismét marad a tévé, hogy – a magyar bajnokságot épp csak kiheverve – betekintést nyerjünk minden idők legdrágább világbajnokságába. Oroszország nem sajnálta a pénzt arra, hogy megmutassa, milyen fényes a nagy medve szőre. Igaz, egy-két helyen mintha kopottnak tűnne az a bunda, de a szervezők váltig állítják, rendben lesz minden. Kíváncsian várjuk.

- Molnár Szilárd -