2018.03.01. 19:29
Zsiga, aki Navratilova és Federer teniszbírója is volt
Debrecen - Árvay Sándor, aki ma nemzetközi tenisztornák – 30 év távollét után immár ismét Debrecenben élő – versenybírója, a gyerekkora java részét a DEAC-pályán töltötte. Olyan volt az neki, mint egy játszótér, hiszen a közelében laktak: édesapja orvos volt a klinikán. A sokak által Zsigának becézett Árvay Sándor anno egész nap ott focizott, teniszezett, és azt is látta, amikor világcsúcsot dobott a sporttelepen a kalapácsvető Zsivótzky Gyula.
Debrecen - Árvay Sándor, aki ma nemzetközi tenisztornák – 30 év távollét után immár ismét Debrecenben élő – versenybírója, a gyerekkora java részét a DEAC-pályán töltötte. Olyan volt az neki, mint egy játszótér, hiszen a közelében laktak: édesapja orvos volt a klinikán. A sokak által Zsigának becézett Árvay Sándor anno egész nap ott focizott, teniszezett, és azt is látta, amikor világcsúcsot dobott a sporttelepen a kalapácsvető Zsivótzky Gyula.
Zsiga világéletében sportújságíró szeretett volna lenni. Történelem–földrajz szakon végzett az egyetemen, ám az első komoly cikkét még gimnazistaként írta – ki másról, mint egy teniszezőről: Gulyás Istvánról, aki 1966-ban második és Fair Play-díjas lett a Roland Garroson. Már a diplomaszerzés előtt is gyakorta bejárt a Naplóba, aztán 1975 és 82 között dolgozott a sportrovat munkatársaként, majd vezetőjeként. Akkoriban igencsak kiváló volt a város sportélete – hogy mást ne mondjunk, abban az időben játszotta a 10 ezer nézős meccseit az olimpikon Varga Pistával és Süvöltős Misivel a Debreceni Dózsa férfi kézilabda csapata, amely 1975-ben megnyerte a magyar bajnokságot. És voltak további olimpikonjaink is, mint például az atléta Bruzsenyák Ilona, Lázár Magdolna és Babály László, az ökölvívó Váradi János, vagy versenybíróként a birkózó Hódos Imre és a kézilabda-játékvezető dr. Fülöp György – sorolta Zsiga.
Árvay Sándor maga is teniszezett, és úgy ítéli meg, hogy jó amatőr teniszező volt, még ha az amatőrmeccseken kívül nem is ért el nagy sikereket. Abban az időben faütőkkel játszottak, a játék lassúbb volt a mainál, ám több volt benne a technika, és kevesebb az erő. A szabályokon máig keveset változtattak, így lényegében most is olyan ez a játék, mint az 1800-as évek végén.
Bevezették a tie breaket, párosban a „no ad” szabályt és a super tie breaket. Új próbálkozás, hogy a hálót érő adogatás most már érvényes lesz. Ezek ellenére tehát sokat nem változott a tenisz. Nyilván erőteljesebb lett, sokkal nagyobb szerepet kap a fizikai kondíció, mint korábban. Ezzel kapcsolatban Árvay Sándor hangsúlyozta: a tenisz a láb- és kézmunkára épül, ezeknek tökéleteseknek kell lenniük, de igazából minden a fejben dől el. Neveléssel, szorgalommal, sok munkával nagyon sok fiatalember el tud jutni nemzetközi szintre. Ám az, hogy utána csúcsközelbe ér-e, azon múlik, hogy gondolkodása, viselkedése, életmódja mennyire professzionális.
– Erre Federer is igazán tökéletes példa – magyarázta Zsiga. – Én vezettem neki meccset még 17 éves korában. Egy idegbajos, veszekedő, mindenben problémát látó játékos volt akkor – és nézzük meg, mennyire megváltozott! Valószínűleg olyan edzőt vagy hatást kapott, amely révén felismerte, hogy csak profi életmódváltással tud továbblépni.
Fotó: Molnár Péter
Zsiga úgy látja, hogy ma Debrecenben is nagyon sokan játszanak, és sok pálya is van, de kiemelkedő játékosunk nincs Hajdú-Biharban. Nevelőmunka viszont zajlik, most az egész országban nagyon szervezett a teniszélet. Debrecenben ráadásul épül az egyetem új 12 pályás teniszcentruma a Böszörményi úton.
Az ő idejében a teniszéletet lényegében a DEAC-pálya jelentette. A megyében a legnagyobb teniszbázis Berettyóújfaluban működött, ahol Halmai László tüdőgyógyász főorvos hozott létre társadalmi munkával egy 8 pályás telepet, ahol teniszcsarnok is épült, s a tenisz az iskolai oktatásnak is része lett. Később Hajdúszoboszló is bekapcsolódott, s napjainkban például Böszörményben, Nánáson, Ladányban, de még Bárándon is van pálya, mozgalmas megyei csapatbajnoki élet zajlik.
Árvay Sándor szerencsés alkatnak tartja magát, hiszen a teniszen belül is több lábon állhatott. Először játékvezetőként dolgozott, magas szinten is. Három olimpián, Barcelonában, Sydneyben és Athénben volt ott a nemzetközi bírói csapat tagjaként, vezetett Davis Kupa-meccseken, nagy tornákon. A tenisz révén több mint 50 országba jutott el, például Ausztráliába, Új-Zélandra vagy Botswanába. Ezzel párhuzamosan, mint supervisor, a versenybíráskodást is elkezdte. Ilyenkor gyakorlatilag ő a szakmai főnöke egy-egy viadalnak. Levezényli, irányítja a versenyt, játékrendet készít, játékosokkal tárgyal, dönt a vitákban, pénzkifizetéseket intéz, tartja a kapcsolatot a nemzetközi szövetséggel, stb. Feladata, hogy bárhol a világban van a verseny, mindenhol ugyanazokat a feltételeket biztosítsa a teniszezőknek, hogy azonos körülmények között találják magukat.
Az athéni olimpián 2004-ben
Az elmúlt 25 évben zömmel külföldi versenyeken dolgozott, évente 15–20 hétig. Magyarországon a képesítései alapján a nemzetközi versenyeken szokott dolgozni. Ilyen minősítéssel ketten rendelkeznek hazánkban. Rajta kívül az egykori debreceni dr. Nyírő László szintén a DEAC-ban játszott, és a Kossuth-egyetemen végzett. Zsiga az ő biztatására kezdte el a nemzetközi játékvezetést. Ehhez a szabályismeret mellett gyakorlat és idegennyelvtudás is kell – ő angolul, németül és oroszul is beszél. A Grand Slam, Davis Kupa, vagy más nagy versenyekre a nemzetközi szövetség küldi, a többire pedig általában a regionalitás és a nyelvtudás alapján.
Az olimpiai stadionban, szintén Athénben
A törökországi puccs idején éppen Bursában dolgozott az akkori tornán. Végül a versenyt nem tudták befejezni, ám napokig nem tudtak hazautazni. Így aztán arra az időre átlényegült haditudósítóvá, és híreket küldött az ottani helyzetről a debreceni szerkesztőségének.
Fotó: Molnár Péter
Mostanság a supervisori munka mellett – szintén a több lábon állás érdekében – szerkeszti a saját honlapját (a tenisz-palya.hu portált), és készíti a különféle könyveit. Hobbiként kezdte kutatni a hazai tenisz történetét, és ennek a négyéves munkának az eredményeként jelenhetett meg a Magyar teniszlexikon című, hiánypótló könyve. Ebben több mint 800 egyéniség szerepel, akik valamit is letettek a hazai teniszben az elmúlt 150 évben. Már dolgozik a kötet második kiadásán.
Nastase társaságában 1989-ben
Mivel Magyarországon megközelítőleg 400 ezren teniszeznek, összeállította és a napokban megjelentette a hazai pályák képes katalógusát, amelynek az angol nyelvű és az internetes változata is elkészült. Ez utóbbi olyan teniszhír-portálként működik, amit naponta többször is frissít. Ebben is örömét leli, mint bármi másban, amit csinált életében. Vallja, hogy azért boldog az élete, mert mindig olyat tett, ami örömet szerzett neki. Semmit nem érzett kötelességnek vagy kényszernek.
Navratilovával 1993-ban, Budapesten
Zsiga tudja persze, hogy ehhez szerencsés alkat és helyzet is kell, amely nem mindenkinek adatik meg. Márpedig ő ezáltal a nagy sztárokhoz is közelebb kerülhetett – ilyen például a jelenlegi világelső Simona Halep, Ana Ivanovics, Jelena Jankovics, Roger Federer, az idősebbek közül Martina Navratilova, Ilie Nastase, Arantxa Sánchez-Vicario, Mary Joe Fernandez, Lindsay Davenport, Jevgenyij Kafelnyikov, Marat Szafin, Andrej Medvegyev, sőt Boris Becker is…